A Tudomány Erdélyi Mestere Díj 2015: Murádin László

Laudáció

Murádin László élete és szakmai pályája talán leginkább abban kivételes, hogy a 20. század történelmi terelőfalai és akadályai ellenére szívósan haladt és megmaradt a maga által választott úton. Az pedig a sors és a történelem elégtétele, hogy a nagy munkái úgy valósultak meg az elmúlt negyedszázadban, ahogy korábban elképzelni sem lehetett volna, kisebb írásainak java része pedig szintén gyűjteményes kötetekbe kerülhetett. 1930. november 29-én született az aranyosszéki Harasztoson. Iskoláit szülőfalujában, majd a gyulafehérvári Majláth Gimnáziumban, a kolozsvári Piarista Főgimnáziumban és a marosvásárhelyi Bolyai Líceumban végezte. A Bolyai Egyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet 1954-ben. Már egyetemi hallgatóként gyakornoka, rövid ideig tanársegéde a Magyar Nyelvészeti Tanszéknek. 1957-ben került át a Román Akadémia kolozsvári Nyelvtudományi és Irodalomtörténeti Intézetébe.

Három területen végzett egészen kivételes munkát. Az erdélyi magyar nyelvi tájak terepmunkásaként 1959–1966 között egyedül gyűjtötte össze A romániai magyar nyelvjárások atlasza anyagát. A kutatásra kiválasztott falvak, a meglátogatott kutatópontok (136 település) átfogják a romániai magyarság egész lakóterületét, a mintegy 3400 kérdés pedig kiterjedt a hagyományos falusi élet teljes fogalomkörére, a szókészlet legfontosabb elemeire. A következő három évtizedben az anyag szerkesztésével foglalkozott (a kiadás reménye nélkül), és sorban közölte elemző tanulmányait, jórészt szintén az atlasz anyagából. A kiadás végül a Nyelvtudományi Társaság támogatásával, Juhász Dezső budapesti professzor és munkacsoportja közreműködésével vált lehetővé. A számítógépes technika órákra, napokra rövidítette le hónapok, évek munkáját. 1995-ben jelent meg az I. kötet, 2010-ben pedig az utolsó, a XI. Most már elmondható, és ezt elsősorban Murádin László nyugtázhatja nagy elégtétellel, hogy ez az atlasz egyedülálló a maga monumentalitásában, a kutatópontok számában, a nyelvi anyag egyöntetűségében és hitelességében. Méltó párja a 14 kötetes Erdélyi magyar szótörténeti tárnak.

Kivételes Murádin László folyóirat-szerkesztői tevékenysége is. A Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, amely 1990 előtt az egyetlen romániai magyar nyelvészeti és irodalomtörténeti szakfolyóirat volt, a Román Akadémia égisze alatt jelenik meg 1957-től a Nyelvtudományi és Irodalomtörténeti Intézetben. 1968-tól Murádin László lett az örökös szerkesztőségi titkár, jelentős részben most is ő végzi ezt a munkát, miközben – 2007-től – a főszerkesztői tisztséget is ő tölti be. Ez is egyedülálló a magyar szakmai életben, kivételes vállalása és teljesítménye Murádin Lászlónak: élete, mindennapi munkája a folyóirat sorsával is összefonódik immár közel öt évtizede. Az előző nemzedék számára gyakorlatilag az egyetlen publikációs lehetőséget biztosította a folyóirat, háttérben a biztonságot és rangot jelentő Román Akadémiával.

A harmadik terület Murádin László nyelvművelő tevékenysége. Hat évtizede van jelen a romániai magyar sajtóban, kétezernél több nyelvművelő írása és hét kötete jelent meg, rendszeresen megjelenő rovatai voltak, a kolozsvári napilapban, a Szabadságban, most is heti rendszerességgel van jelen. Ma úgy gondoljuk, hogy nem a nyelvet, hanem a beszélő nyelvi tudását kell művelni, gazdagítani, és ezzel is bátorítani kell a nyelvhasználatot. Murádin László mintha ezt ösztönösen is tudná, érezné: az ő nyelvművelése anyanyelvi nevelés. Cikkeiben elsősorban szavak, szólások, nevek eredetét, jelentését elemzi, a nyelv rejtelmeit tárja az olvasó elé.

A Magyar Tudományos Akadémia Kolozsvári Területi Bizottság az általa alapított díjjal Murádin László kivételes szakmai pályáját és eredményeit kívánja elismerni „A tudomány erdélyi mestere” kategóriában. 

Péntek János, az MTA külső tagja

Copyright 2018. Kolozsvári Akadémiai Bizottság | All Rights Reserved | Created by NeSoft