A KAB hírei

Interjú az Európai Bizottság kutatási főigazgatójával

Egyre többen ismerik fel az alapkutatás jelentőségét - interjú az Európai Bizottság kutatási főigazgatójával

 

Hogyan látja az EU13 országok részvételét az EU kutatás-fejlesztési programjaiban? Mi a véleménye az alapkutatásról? Teljesültek-e a Horizont 2020 programkiírás céljai? Minderről Robert-Jan Smits, az Európai Bizottság kutatásért és innovációért felelős főigazgatója beszélt az mta.hu-nak.

A kutatási lehetőségek szempontjából Európa két részre szakadt: a régi EU15-re és az új EU13 tagállamokra. Ön szerint mit lehetne tenni annak érdekében, hogy enyhítsük az Európai Unión belüli különbségeket, és az EU kutatásfinanszírozási programjai valódi és hatékony lehetőséget biztosítsanak az alacsonyabb teljesítőképességű országok tehetségeinek is?

Úgy gondolom, nem szerencsés ez a fajta megközelítés, nem kellene régi és új, EU15 és EU13 tagállamok közötti megosztottságról beszélni. Véleményem szerint mi mind az Európai Unió tagjai vagyunk, ahol nem lehet csak bizonyos tényezők szerint összehasonlítani az országokat. Mindenkinek megvannak a maga erősségei és gyengeségei. Tény azonban, hogy néhány országnak nincs olyan meghatározó szerepe az Európai Kutatási Térségben, nem tud annyi pályázatot nyerni, mint mások.

Robert-Jan Smits főigazgató – Európai Bizottság, Kutatási-Innovációs FőigazgatóságFotó: mta.hu / Szigeti Tamás
 
 

Bizonyos dolgokkal tisztában kell lenni. Ezekben az országokban változtatásokra van szükség. A legnagyobb probléma, hogy a legtöbbször sajnos nincs versenyhelyzet a pénzek elosztásában, nem fektetnek eleget a tudományba és a kutatásba, és nem megfelelő az egyetemek függetlensége. Ezért lenne szükség reformokra. A kormányzatoknak pedig prioritásként kellene kezelniük a tudomány és innováció támogatását. Ha bizonyos országok csupán a GDP-jük 0,1 százalékát fordítják erre, akkor soha nem lesznek képesek hosszabb távon eredményeket elérni.

Vállalati befektetésekre is gondol?

Igen. A magáncégek mindig is nagyon fontos szerepet játszottak ezekben a folyamatokban. Említhetnénk Svédországot példaként, ahol a kutatások 75 százalékát a magánszféra finanszírozza. Minél több tagországban szeretnénk hasonló arányt elérni. A közpénzek helyett inkább magáncégek befektetéseire, azon belül elsősorban ipari húzóágazatok tőkebefektetéseire van szükség. Az állami támogatások tekintetében pedig inkább egyetemi spin-off cégek indítására kellene fókuszálni.

A kutatók pontosan látják az alapkutatás jelentőségét. De mennyire vannak ezzel tisztában a döntéshozók, a politikusok, akiknek fontos szerepük van a források biztosításában?

Azt veszem észre, hogy egyre több helyen esik szó az alapkutatások jelentőségéről, egyre többen felismerik a fontosságát. Nemrég jelent meg Abraham Flexner The Usefulness of Useless Knowledge (A haszontalan tudás hasznossága) című könyve Robbert Dijkgraaf holland matematikai fizikus bevezető tanulmányával. Dijkgraaf remekül szemlélteti, hogyan vezethet az alapkutatás áttörő eredményekhez – olyan technológiai fejlesztésekhez, amilyenekről korábban csak álmodni mertünk. Említhetnénk a lézer példáját, melynek felfedezése alapkutatási eredményeknek köszönhető. Meg kell érteni tehát, hogy az alapkutatás nem ma vagy holnap, hanem holnapután hoz csak kézzelfogható eredményeket.

Én hiszek az alapkutatás fontosságában, de ezt a hitet másokban is folyamatosan erősíteni kell. Az Európai Kutatási Tanács is ezt teszi már régóta, de a politikusok meggyőzése az alapkutatás szükségességéről nem egyszerű feladat.

2010 óta vezeti a K+F+I főigazgatóságot, tagja volt a Horizont 2020 kezdeményezőinek. Mennyire látja hatékonynak az EU-s K+F támogatásokat? Sok kritika éri az EU-t a bürokrácia miatt – a kutatóknak sok idejét viszi el az adminisztráció. Mennyire tudnak változtatni ezen a helyzeten?

Jó kérdés, de kissé elfogult vagyok a témában. A Horizont 2020 szerintem a világ legjobb tudományt támogató programja. Ezzel kapcsolatban végeztünk egy felmérést, amelyben megkérdeztük az érintetteket, és érdekes válaszokat kaptunk. A résztvevők 80 százaléka azt mondta, hogy a H2020-támogatások nélkül nem is tudták volna elkezdeni a kutatásaikat. Úgy gondolom, ez kellőképpen mutatja a program hozzáadott értékét. De érdekes eredményt hozott az is, amikor megkérdeztük, hogy ismernek-e olyan európai vagy nemzeti, a tudományt és innovációt támogató programot, ami egyszerűbb, mint a H2020. A válaszadók több mint 80 százaléka nemmel felelt. Ez azt jelenti, hogy a céljainkat elértük, és kellőképpen rugalmas, felhasználóbarát programokat tudunk meghirdetni. Szóval nagy sikerű a program, úgyhogy kérem, akit tud, informáljon Magyarországon is arról, hogy a hátralévő időszakban további 30 milliárd euró áll rendelkezésre a program céljainak megvalósítására.

 

Forrás: mta.hu

Copyright 2017. Kolozsvári Akadémiai Bizottság | All Rights Reserved | Created by NeSoft