A magiszteri képzés során kezdődött el az a kísérleti műhelymunka, amely a grammatika és az anyanyelvoktatás kapcsolatának újraértelmezését tűzte ki célul, amely új iskolát teremtett az anyanyelvi oktatás nyelvészeti megalapozásához (a 2013-ban elkezdődött tantervi reform kiinduló pontjává és szakmai alapjává vált a magyar nyelv és irodalom általános iskolai oktatását illetően), és amelynek eddigi eredményei tanári segédanyagokként láttak napvilágot (Feladatbank az anyanyelvi órák tervezéséhez V–VIII. osztályban címmel, eddig két kötetben). Az 1. kötet egy év alatt két kiadást ért meg, itthoni és magyarországi tanárok is használják, továbbá Magyarországon formális és informális csatornákon, nyelvészek és tanárok között egyaránt nagy szakmai visszhangot váltott ki.
A nyelvészeti munkán túl, a feladatgyűjtemények teljes módszertani részének Tamás Adél volt a felelőse, mivel nagy tudását és kreativitását látva nyilvánvaló volt, hogy a munkacsoport tagjai közül ő tudja könnyedén órai keretek közé illeszteni az adott nyelvi jelenségek problematizálását, és ő az, aki úgy tud teljes feladattömböket átlátni, hogy közben látja maga előtt a célkitűzéseket, és minden feladat előtt részcélokat, követelményeket fogalmaz meg. Az ő jelenléte tette ezeket a köteteket valóban funkcionálissá, mivel a feladatírás és fejezetszerkesztés mellett mindvégig ő vigyázott arra, hogy a munka mindig a képességek fejlesztését szolgálja, és ne váljon öncélú nyelvészkedéssé.
A projekt – melynek első anyagai 2017-től kerültek a szakmai közvélemény elé, és amelynek tapasztalatai és eredményei magyar nyelv- és irodalom tanterveken túl beépültek az erre írt egyik V-es és VI-os tankönyvbe is – a jelen közoktatási helyzetben is egy provokatív vállalkozás, noha csak egy olyan gyakorlatot próbál meghonosítani, amit már a korábbi tantervek is céloztak (bár nem adtak hozzá eszközöket és támpontokat), de amely sem a tanárképzést nem érintette meg, sem az évtizedek óta bevett iskolai gyakorlatra nem volt hatással. Ugyanakkor a projekt kísérleti jellegű is, olyan értelemben is, hogy (az új, kompetencia alapú tanterveket is meghatározó) modern szaktudományos eredmények hogyan építhetők be a(z alapvetően 100-150 éve változatlan tartalmakat közvetítő anyanyelvi) oktatásba, illetve hogyan lehet egy oktatható modelljét létrehozni mindannak, amiről (többé-kevésbé) szakmai konszenzus van.
Tamás Adél 2009–2011 között a Hargita megyei Újszékely Bem József Általános Iskolájában volt magyartanár, 2011-től kezdődően pedig a székelyudvarhelyi Tompa László Általános Iskola tanára. Mindkét iskolában volt alkalma olyan diákokkal dolgozni, akik számára komoly nehézséget jelent az értő szövegolvasás és az önkifejezés mellett a feladatra való koncentrálás, az órai aktív figyelem és az alapvető kommunikációs normák ismerete is. A folyamatosan hátrányos szociális helyzetű gyerekek körében végzett tanári és nevelői, szakmai és emberi munkája és attitűdje példa értékű és közösségi hatását tekintve is számot tevő. Tamás Adél nagy érdeklődéssel, odaadással és gyengédséggel viszonyul a mai napig ezekhez a nem mindig könnyen kezelhető, gyakran mostoha körülmények között élő, traumákat átélt gyerekekhez, és közben azzal is szembesült, hogy sok pedagógus számára jelent nagy problémát, hogy hogyan dolgozzon hatékonyan ezekkel a gyerekekkel. Gyorsan megértette, hogy a pedagógus tanácstalansága szüli a kudarcot, a kudarcélmény pedig a lemondást – éppen azokról a gyerekekről, akikről egyébként is túl sokan lemondtak már. Ez a tapasztalat tette számára nyilvánvalóvá, hogy az általános iskolai anyanyelvoktatás gyakorlatát új alapokra kell helyezni, úgy, hogy a magyar nyelv és irodalom tanórákon zajló tevékenységek mindegyike a képességek és készségek fejlesztésének szolgálatába álljon. Ebben a szemléletben fontos, hogy az órai feladathelyzet a nyelvhasználat, a szöveggel való találkozás mindennapos tapasztalatát tekintse alapnak, célnak pedig a hatékony kommunikációt, a hangzó és írott szöveg minél pontosabb megértését, az önálló gondolkodást, valamint a gondolatok nyelvi formába való illesztését. Ez a felismerése tette annyira elszánttá a változás akarásában, hogy, bár sosem vágyott babérokra, és mindig menekült a rivaldafényből, mégis belevágott a tankönyvírásba, ami lehetetlennek tűnő és nyilvános felelősségvállalással járó feladatnak bizonyult, mivel interjúkat, nyilvános szerepléseket, illetve különböző meghívásokat eredményezett. Az V. és VI. osztályos tankönyvek írása során folyamatosan koordinálta a teljes tevékenységet, átlátta a mintegy tucatnyi ember által végzett munkát, és minden változtatást képes volt a könyv egésze, sőt a négyévesre tervezett tankönyvcsomag egésze felől szemlélni. Közvetített a szerző, a szakmai irányítók és a kiadó között, rá hárult a teljes jogi és bürokratikus háttérmunka, kötetenként 2-2 fejezet teljes írásáért-szerkesztéséért felelt, mindemellett minden fejezetben igyekezett maga pótolni a hiányosságokat. A tankönyvek megjelenése után sem felejtette el, hogy a munka célja a magyarnyelv- és irodalomtanárok tevékenységének segítése volt, tehát továbbra is rendelkezésére áll minden olyan pedagógusnak, aki bizonytalan vagy tanácstalan a hazai anyanyelvoktatás új szemléletének megértésében, illetve a tanterv vagy a segédanyagok használatában. Nem utasít vissza meghívásokat, legyen szó módszertani körről vagy tanári továbbképzésről.
Munkájának ismerői a – hazai magyar nyelvű közoktatásban kivételesnek számító – kutató pedagógust látják benne, aki nagyfokú igényességű aktív résztvevője és alakítója az oktatásfejlesztésben nélkülözhetetlen kutatásnak, tananyagfejlesztésnek, illetve minden olyan innovatív kísérletnek, amely az anyanyelvoktatás megújulását célozza, és amelynek hatóköre generációkra és teljes magyar közösségre kiterjed. Teszi mindezt kivételes szakmai és módszertani felkészültséggel, könyörtelen szakmai-tudományos alapossággal, igényességgel és átgondoltsággal, utánozhatatlan globális rálátással, páratlan szakmai alázattal és észrevétlen csapatirányítással – teszi egy olyan közhangulatban, amit az oktatásszabályozási döntések esetlegessége és kiszámíthatalansága, a reformok átgondolatlansága és kifutásuk megcsonkítása, a tankönyvkiadás botrányos szakmaiatlansága, és a tanári inercia védelmének attitűdje jellemez.
Sokan reméljük, hogy ebben tántoríthatalan marad.
Bartalis Boróka – dr. Kádár Edit
Kevesebb...
