Ki is Pozsony Ferenc? Vagy hogy a kérdést bővítsük és egyben részlegesen válaszoljunk is: ki is Pozsony Ferenc tanár úr? 1955-ben született a háromszéki Zabolán. Iskoláit falujában, illetve szűkebb szülőföldjén végezte, majd tanári oklevelet szerzett a Babeș–Bolyai Tudományegyetem magyar–orosz szakán. A BBTE-n védte meg doktori értekezését is.
Tanári pályafutását is szülőföldjén kezdte, majd már egyetemi oktatóként Kolozsváron, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen folytatta: 1990 és 1998 között adjunktus, 1998-tól 2002-ig előadótanár, 2002-től pedig egyetemi tanár a Magyar Nyelv és Kultúra, majd később a Magyar Néprajz és Antropológia tanszéken. Jelenleg a Babeș–Bolyai Tudományegyetem és a Debreceni Egyetem professzora. Nevéhez és irányításához kötődik számtalan szakdolgozat és mesteri dolgozat az 1990-es évek közepétől egészen máig (jelen sorok írója is Pozsony Ferenc mentorálásával írta a szakdolgozatát és mesteri dolgozatát). Vendégtanárként megfordult az ELTÉ-n, a debreceni, a miskolci és a pécsi egyetemeken. És mi is lehetne egy ilyen tanári pálya megkoronázása, mint a csatlakozás a Hungarológiai Doktori Iskolához – szintén a BBTE-n –, és immár jó néhány doktori dolgozat sikeres irányítása főként a társadalomnéprajz és a szokáskutatások területén, és a tény, hogy az általa mentorált valamikori hallgatók ma a szakma legjelesebb intézményeiben dolgoznak Kárpát-medence-szerte, de akár azon kívül is.
A sikeres tanári, mentori pályát egy ehhez hasonlóan sikeres kutatói pálya kísérte. Pozsony Ferenc a szövegfolklór, a szokásvilág és annak átalakulása, a társadalmi viszonyok és az interetnikus kapcsolatok kutatásában alkotott jelentőset, illetve nyitott új utakat az erdélyi és a magyar nyelvű néprajztudományban. Kutatói figyelme szűkebb szülőföldjétől indulva fogja át a Kárpát-medence különböző etnikai csoportjait és még azon kívüli közösségeket is, elsősorban a moldvai csángókat. A moldvai csángók kultúrájának és társadalmi életének kutatásában munkássága megkerülhetetlen. Ebben a témában több tíz dolgozata, tanulmánya jelent meg különböző nyelveken. A csángókról szóló könyve három nyelven, magyarul, angolul és románul jelent meg, ma a téma egyik legfontosabb publikációja. Az interetnikus kapcsolatokat is az elsők között vizsgálta, igen jelentősek a szászok életére, szokásaira figyelő munkái, illetve a szász hatás vizsgálata a magyar szokáskultúrában. Az erdélyi roma/cigány közösségek kutatása kiegészíti az interetnikus vizsgálódásait. A sikeres kutatói pálya és tanári működés ötvözései azok az egyetemi kurzusok, amelyek során a Tanár úr éveken keresztül a terepkutató tapasztalataival adta át a tudását a hallgatóinak. Egyetemi jegyzeteit a szokáskutatás, illetve az interetnikus viszonyok témájában ma már több generáció néprajzos forgatja haszonnal.
Pozsony Ferenc sikeres tanár és mentor, és jelentőset alkotott néprajzkutató. Ez egy életpályához már elég lenne – de Pozsony tanár úr munkássága az intézményszervezésben is kiemelkedő. A néprajzi oktatás kiépítésében a kezdetektől, 1990-től részt vett. Alapító elnöke a Kriza János Néprajzi Társaságnak, amelyet egészen 2012-ig irányított. A társaságnak mind a mai napig tiszteletbeli elnöke. A 2003-ban megnyitott Zabolai Csángó Múzeum létrehozását még a Kriza János Néprajzi Társaság keretében kezdeményezte, majd ezt a munkát a szintén általa alapított Pro Museum Egyesülettel vette át. A Csángó Múzeum keretében fáradhatatlanul folytatta azt a néprajzi munkát, amit még az 1980-as években kezdett el. A Csángó Múzeumhoz kapcsolódóan kell kiemelnünk, hogy számára a kutatói munka a csángók esetében az érdekvédelemmel is összefonódik: konferenciákon, tanácskozásokon való részvételével, ajánlások megfogalmazásával tevékeny részese volt a moldvai csángók érdekvédelmi törekvéseinek. Mindezek mellett azt is ki kell emelnünk, hogy évek óta a Csángó Múzeum fogadja be a néprajzos hallgatók nyári terepgyakorlatát (illetve a zabolai terepgyakorlatok a kezdetektől fontos részei a képzésnek), aminek része a moldvai terepkutatás is.
A sikeres tanári, kutatói és intézményszervezői pálya szervesen illeszkedik egymásba, egymást erősítik. Ezt Pozsony tanár úr elismerései is tükrözik: többször részesült szakmai és közéleti elismerésben, többek között Jankó János, Györffy István (mindkettő: Magyar Néprajzi Társaság) és Bányai János (Erdélyi Közművelődési Egyesület) díjas. És amit külön ki kell emelnünk: 2010 óta a Magyar Tudományos Akadémia, a legfontosabb magyar tudósközösség tagja. Újra való nyitottságát és új kutatási témáját a székfoglalója témája is jelzi: a székely kapukat a székely nemzetépítés kontextusában mutatta be, és ilyen jellegű kutatásait azóta is folytatja.
Elkötelezettsége példázására egyetlen mozzanatot emelek ki: a zabolai terepmunkát mindkét járványos évben megszervezte. Amint 2021 őszén újra megnyitottak az egyetem kapui, visszatért a tanterembe – és a hagyományos, a hallgatók által nagyon kedvelt Pozsony tanár úr-féle szakmai kirándulásokat is újra elindította.
Végezetül személyesebb gondolatokat fogalmaznék meg: szerencsémnek tartom, hogy egy ilyen tanár és tudós környezetéhez tartozhattam és tartozom. Pozsony tanár úr mindig is fontosnak tartotta, hogy a mentoráltjait – kollokviálisan fogalmazva – helyzetbe hozza. Eddig nem volt alkalmam, lehetőségem, hogy formális keretek között is köszönetet mondjak. Tanítványaként, akit szintén helyzetbe hozott és a pályán elindított, köszönettel tartozom személyesen is neki.
A köszönet mellett legyek én az első, aki gratulál Pozsony tanár úrnak. Őszintén gratulálok tehát, és kívánok neki sok-sok boldog évet, egészséget, eredményes munkát. A Tudomány Erdélyi Mestere Díj jobb helyre nem is kerülhetett volna.
Kolozsvár, 2021. november 3.
Szabó Á. Töhötöm
Kevesebb...
