A magyar történelem ismeretlen dokumentumai kerültek elő a Vatikánból

A Vatikáni Titkos Levéltár püspök-prefektusa Budapesten méltatta a Tusor Pétervezette MTA-PPKE Lendület Egyháztörténeti Kutatócsoport munkáját, amely a pápaság és a középkori Magyarország viszonyára koncentrál. Tusor szerint a reneszánsz kor pápasága a lehetőségeihez képest minden támogatást megadott a Hunyadiaknak és a Jagellóknak a török ellen.

Majd két és fél évszázad köztörténeti szempontból is felbecsülhetetlen értékű, jórészt eddig ismeretlen dokumentumait dolgozta fel és hozta nyilvánosságra azMTA-PPKE Lendület Egyháztörténeti Kutatócsoport most megjelent új kiadványában. A Vatikánban végzett kutatásaik eredményeit mintegy 1000 oldalon összegző, kétkötetes forrásgyűjtemény bemutatóján Sergio Pagano, a Vatikáni Titkos Levéltár püspök prefektusa méltatta a magyar kutatók munkáját.

"A legmagasabb tudományos színvonalat képviselik, szembeötlően hibátlan latinsággal" – jellemezte a nagy érdeklődéssel kísért könyvbemutatón Sergio Pagano a Tusor Péter történész (Pázmány Péter Katolikus Egyetem) által vezetett lendületes kutatók teljesítményét. Mint elhangzott, a közel másfél ezer tételt tartalmazó forrásgyűjtemény lehetőséget kínál többek között a késő középkori magyar egyházi intézmények és javadalmak gazdasági potenciáljának összehasonlító vizsgálatára, a korszak magyar egyházi méltóságok jegyzékének minden korábbinál gazdagabb összeállítására, valamint a magyar egyház és az itáliai bankházak kapcsolatának elemzésére is.

Titkos, de nem rejtelmes

A kortárs regényírók fantáziáját is megmozgató, 1611-ben alapított Vatikáni Titkos Levéltár vezetője az mta.hu kérdésére elmondta: a magyar kutatócsoport eredményei az általa irányított intézményben folytatott kutatások terén nagy hagyományokkal büszkélkedő német és belga tudományos munkákhoz hasonlíthatók. Az egyetemes történelemtudomány egyik legfontosabb és legrangosabb forrásőrző helyeként számon tartott levéltár püspök prefektusa válaszában azt is egyértelművé tette, a Vatikán tovább kívánja bővíteni a jelenleg 1939-ig kutatható dokumentumok körét: célja az, hogy az 1958-ig keletkezett iratok is elérhetővé váljanak a tudomány művelői számára. Sergio Pagano egyúttal hangsúlyozta, hogy a Vatikáni Titkos Levéltár elnevezésében a "segreto", vagyis „titkos" szó csupán a pápák magánlevéltárára utal, azaz arra, hogy ott eredetileg a pápák magániratait őrizték.

Mozaikdarabok a múltból

"A Pápaság a kor meghatározó hatalmaként ezer szállal kötődött az európai államokhoz, így a Magyar Királysághoz is. Ezért az Apostoli Kamarában (Camera Apostolica), vagyis a legjelentősebb gazdasági jellegű pápai hivatalban folytatott kutatásoknak köszönhetően a középkori Magyar Királyságról szóló ismereteink is bővülnek – mondta az mta.hu-nak Tusor Péter. – Pontosabb kép alkotható például az egyházi közösségek életéről, személyi összetételéről, gazdasági erejéről, jövedelmi viszonyairól. Olyan, a helytörténet, a gazdaságtörténet vagy a kultúrtörténet számára érdekes mozaikdarabokat teszünk közkinccsé, amelyek minden középkorkutató számára hasznosak lehetnek." A tudományos munkát gazdag apparátus (jegyzetek, bibliográfia, közel százoldalas, adatolt személy- és helynévmutató, valamint iratjegyzék), továbbá egy terjedelmes, annotált angol nyelvű összefoglaló tanulmány segíti.

A török fenyegetés árnyékában

A most bemutatott, a Collectanea Vaticana Hungariaesorozatban megjelent, Cameralia Documenta Pontificia de Regnis Sacrae Coronae Hungariae (1297-1536) című kiadvány két kötetével immár 15-re bővült azoknak a köteteknek a száma, amelyeket a 2004-ben megkezdett vatikáni levéltári kutatások eredményeként jelentettek meg a kutatók. "Ezek közül öt 2012 után, tehát már az MTA Lendületprogramjának a támogatásával készült" – mondta a kutatócsoport vezetője. A történész szerint a szélesebb közönség körében továbbra is erős a most kiadott forrásgyűjtemények által megjelenített kor iránti érdeklődés. Felhívta a figyelmet arra, hogy az általuk feldolgozott időszak utolsó száz évét a Magyar Királyságnak az Oszmán Birodalom terjeszkedésével szembeni küzdelme határozta meg. Ebben a harcban pedig a pápaság is jelentős szerepet játszott. "A sorozat első kötetében sok dokumentumot publikáltunk arról, hogy a törökök elleni védelem szervezésében milyen diplomáciai lépések történtek" – mondta Tusor Péter, hozzátéve, hogy a reneszánsz kor pápasága a lehetőségeihez képest minden támogatást megadott a Hunyadiaknak és a Jagellóknak a Magyar Királyságot dél felől egyre jobban megközelítő veszedelem ellen. A pápák Itáliát és magát Rómát is fenyegetve érezték, de a kor európai politikai és katonai viszonyai nem tettek lehetővé olyan egységes fellépést, mint amilyen évszázadokkal korábban, a keresztes háborúk idején bontakozott ki.

Emlék és tévhit

A történész úgy látja, hogy Magyarországon ma is rendkívül élénken él az 1456-os nándorfehérvári diadal emléke, hozzátette ugyanakkor, hogy a III. Callixtus pápa által elrendelt harangszóval kapcsolatban még mindig több tévhit tartja magát. Kiemelte, hogy már korábbi kutatások is meggyőzően tisztázták: a pápa nem a győzelmet akarta a harangozással megünnepeltetni, hiszen a török hadak három nappal az ő harangozásra való felhívása után kezdték meg a vár ostromát. Nem igaz az sem, hogy III. Callixtus déli harangszót rendelt el a török veszély miatt. Arra adott utasítást, hogy a harangok délután 3 és 6 között félórás időközökben szólaljanak meg. A déli harangszó csak évtizedekkel később vált általánossá, miután azt Jézus szenvedésének emlékére a konstanzi zsinaton elrendelték.

A kutatócsoport munkájáról további információk ide kattintva olvashatók.

 

Forrás: www.mta.hu

A Vatikáni Titkos Levéltár püspök-prefektusa Budapesten méltatta a Tusor Pétervezette MTA-PPKE Lendület Egyháztörténeti Kutatócsoport munkáját, amely a pápaság és a középkori Magyarország viszonyára koncentrál. Tusor szerint a reneszánsz kor pápasága a lehetőségeihez képest minden támogatást megadott a Hunyadiaknak és a Jagellóknak a török ellen.

Majd két és fél évszázad köztörténeti szempontból is felbecsülhetetlen értékű, jórészt eddig ismeretlen dokumentumait dolgozta fel és hozta nyilvánosságra azMTA-PPKE Lendület Egyháztörténeti Kutatócsoport most megjelent új kiadványában. A Vatikánban végzett kutatásaik eredményeit mintegy 1000 oldalon összegző, kétkötetes forrásgyűjtemény bemutatóján Sergio Pagano, a Vatikáni Titkos Levéltár püspök prefektusa méltatta a magyar kutatók munkáját.

"A legmagasabb tudományos színvonalat képviselik, szembeötlően hibátlan latinsággal" – jellemezte a nagy érdeklődéssel kísért könyvbemutatón Sergio Pagano a Tusor Péter történész (Pázmány Péter Katolikus Egyetem) által vezetett lendületes kutatók teljesítményét. Mint elhangzott, a közel másfél ezer tételt tartalmazó forrásgyűjtemény lehetőséget kínál többek között a késő középkori magyar egyházi intézmények és javadalmak gazdasági potenciáljának összehasonlító vizsgálatára, a korszak magyar egyházi méltóságok jegyzékének minden korábbinál gazdagabb összeállítására, valamint a magyar egyház és az itáliai bankházak kapcsolatának elemzésére is.

Titkos, de nem rejtelmes

A kortárs regényírók fantáziáját is megmozgató, 1611-ben alapított Vatikáni Titkos Levéltár vezetője az mta.hu kérdésére elmondta: a magyar kutatócsoport eredményei az általa irányított intézményben folytatott kutatások terén nagy hagyományokkal büszkélkedő német és belga tudományos munkákhoz hasonlíthatók. Az egyetemes történelemtudomány egyik legfontosabb és legrangosabb forrásőrző helyeként számon tartott levéltár püspök prefektusa válaszában azt is egyértelművé tette, a Vatikán tovább kívánja bővíteni a jelenleg 1939-ig kutatható dokumentumok körét: célja az, hogy az 1958-ig keletkezett iratok is elérhetővé váljanak a tudomány művelői számára. Sergio Pagano egyúttal hangsúlyozta, hogy a Vatikáni Titkos Levéltár elnevezésében a "segreto", vagyis „titkos" szó csupán a pápák magánlevéltárára utal, azaz arra, hogy ott eredetileg a pápák magániratait őrizték.

Mozaikdarabok a múltból

"A Pápaság a kor meghatározó hatalmaként ezer szállal kötődött az európai államokhoz, így a Magyar Királysághoz is. Ezért az Apostoli Kamarában (Camera Apostolica), vagyis a legjelentősebb gazdasági jellegű pápai hivatalban folytatott kutatásoknak köszönhetően a középkori Magyar Királyságról szóló ismereteink is bővülnek – mondta az mta.hu-nak Tusor Péter. – Pontosabb kép alkotható például az egyházi közösségek életéről, személyi összetételéről, gazdasági erejéről, jövedelmi viszonyairól. Olyan, a helytörténet, a gazdaságtörténet vagy a kultúrtörténet számára érdekes mozaikdarabokat teszünk közkinccsé, amelyek minden középkorkutató számára hasznosak lehetnek." A tudományos munkát gazdag apparátus (jegyzetek, bibliográfia, közel százoldalas, adatolt személy- és helynévmutató, valamint iratjegyzék), továbbá egy terjedelmes, annotált angol nyelvű összefoglaló tanulmány segíti.

A török fenyegetés árnyékában

A most bemutatott, a Collectanea Vaticana Hungariaesorozatban megjelent, Cameralia Documenta Pontificia de Regnis Sacrae Coronae Hungariae (1297-1536) című kiadvány két kötetével immár 15-re bővült azoknak a köteteknek a száma, amelyeket a 2004-ben megkezdett vatikáni levéltári kutatások eredményeként jelentettek meg a kutatók. "Ezek közül öt 2012 után, tehát már az MTA Lendületprogramjának a támogatásával készült" – mondta a kutatócsoport vezetője. A történész szerint a szélesebb közönség körében továbbra is erős a most kiadott forrásgyűjtemények által megjelenített kor iránti érdeklődés. Felhívta a figyelmet arra, hogy az általuk feldolgozott időszak utolsó száz évét a Magyar Királyságnak az Oszmán Birodalom terjeszkedésével szembeni küzdelme határozta meg. Ebben a harcban pedig a pápaság is jelentős szerepet játszott. "A sorozat első kötetében sok dokumentumot publikáltunk arról, hogy a törökök elleni védelem szervezésében milyen diplomáciai lépések történtek" – mondta Tusor Péter, hozzátéve, hogy a reneszánsz kor pápasága a lehetőségeihez képest minden támogatást megadott a Hunyadiaknak és a Jagellóknak a Magyar Királyságot dél felől egyre jobban megközelítő veszedelem ellen. A pápák Itáliát és magát Rómát is fenyegetve érezték, de a kor európai politikai és katonai viszonyai nem tettek lehetővé olyan egységes fellépést, mint amilyen évszázadokkal korábban, a keresztes háborúk idején bontakozott ki.

Emlék és tévhit

A történész úgy látja, hogy Magyarországon ma is rendkívül élénken él az 1456-os nándorfehérvári diadal emléke, hozzátette ugyanakkor, hogy a III. Callixtus pápa által elrendelt harangszóval kapcsolatban még mindig több tévhit tartja magát. Kiemelte, hogy már korábbi kutatások is meggyőzően tisztázták: a pápa nem a győzelmet akarta a harangozással megünnepeltetni, hiszen a török hadak három nappal az ő harangozásra való felhívása után kezdték meg a vár ostromát. Nem igaz az sem, hogy III. Callixtus déli harangszót rendelt el a török veszély miatt. Arra adott utasítást, hogy a harangok délután 3 és 6 között félórás időközökben szólaljanak meg. A déli harangszó csak évtizedekkel később vált általánossá, miután azt Jézus szenvedésének emlékére a konstanzi zsinaton elrendelték.

A kutatócsoport munkájáról további információk ide kattintva olvashatók.

 

Forrás: www.mta.hu