Az erdélyi tudomány hírei

A tollakból mért δ34S izotóp földrajzi eloszlása Európában

A tollakból mért δ34S izotóp földrajzi eloszlása Európában

A madarak vonulálásának kutatása, a költő és telelőterületeik beazonosítása már régóta foglalkoztatja az emberiséget. Ennek vizsgálatában, az utóbbi évtizedekben fontos szerepet kapott a molekuláris biológia azon ága, amely a madarak toll- és vérmintáinak stabil izotópos analízisén alapul. A stabil izotópok mennyiségi különbségeket mutatnak a földrajzi területek között. A madarak a táplálkozás során felvett anyagokat beépítik a tollaikba. Így a tollakban található stabil izotópok arányának vizsgálatával beazonosítható lehet az egyes fajok azon élőhelye, ahol a tollak növesztésekor táplálkoznak.

Kutatásunkban egy gyakori, ám kevésbé használt stabil kén-izotóp (δ34S) mennyiségét mértük a cserregő nádiposzáta vonuló énekesmadár evezőtollaiban. Európa különböző részein összesen 69 élőhelyen gyűjtöttünk mintákat fiatal madaraktól. Megvizsgáltuk a tollakból kimérhető δ34S arányát, a δ34S izotóp és a környezeti változók közötti kapcsolatot, a δ34S helyszíni változatosságát, más izotópokkal való kiegészítő jellegét, valamint elkészítettük a vizsgált területek izotóptérképét.

A tollakból mért δ34S izotóp csak enyhe különbségeket mutatott Európa középső és déli részei között, és a partmenti területeken mintázott egyedek esetében mértük a legmagasabb értékeket. A δ34S mennyiségére leginkább a partvonaltól való távolság, a felszíni magasság és az SO2 gázok légköri koncentrációi voltak hatással. Azt találtuk, hogy a δ34S mennyisége összefügg más izotópok mennyiségével, így több izotóp egyidejű figyelembevétele növelheti az állatok nyomonkövetésének pontosságát. A tollak δ34S összetétele jelentős lokális eltérést mutatott, a legmagasabb értékek Európa belső részén voltak, ami valószínűleg az itt található mocsarak anaerob körülményeinek és a kén redox-érzékenységének tulajdonítható. Európa összetett földrajzi és topográfiai tulajdonságai, valamint a mocsári δ34S minták használata hozzájárulhatott ahhoz, hogy nem sikerült kimutatni a δ34S értékekben Európa egészében egy térbeli gradiens mintázatot. Ennek fényében a δ34S földrajzi eloszlásának vizsgálatára további vizsgálatok szükségesek, illetve fontos lenne több taxonra és több régióra is kiterjeszteni a mintavételezést (például Afrika, Dél-Amerika vagy Kelet-Ázsia).

A tanulmány adatai:

Geographic distribution of feather δ34S in Europe

Szerző: Brlík Vojtěch, Procházka Petr, Bontempo Luana, Camin Federica, Jiguet Frédéric, Osváth Gergely, Stricker Craig A., Wunder Michael B., Powell Rebecca L.

Forrás: Ecosphere (ISSN: 2150-8925), 2024. Volume: 15, Issue: 2.

 

A tollakból mért δ34S izotóp földrajzi eloszlása Európában

A madarak vonulálásának kutatása, a költő és telelőterületeik beazonosítása már régóta foglalkoztatja az emberiséget. Ennek vizsgálatában, az utóbbi évtizedekben fontos szerepet kapott a molekuláris biológia azon ága, amely a madarak toll- és vérmintáinak stabil izotópos analízisén alapul. A stabil izotópok mennyiségi különbségeket mutatnak a földrajzi területek között. A madarak a táplálkozás során felvett anyagokat beépítik a tollaikba. Így a tollakban található stabil izotópok arányának vizsgálatával beazonosítható lehet az egyes fajok azon élőhelye, ahol a tollak növesztésekor táplálkoznak.

Kutatásunkban egy gyakori, ám kevésbé használt stabil kén-izotóp (δ34S) mennyiségét mértük a cserregő nádiposzáta vonuló énekesmadár evezőtollaiban. Európa különböző részein összesen 69 élőhelyen gyűjtöttünk mintákat fiatal madaraktól. Megvizsgáltuk a tollakból kimérhető δ34S arányát, a δ34S izotóp és a környezeti változók közötti kapcsolatot, a δ34S helyszíni változatosságát, más izotópokkal való kiegészítő jellegét, valamint elkészítettük a vizsgált területek izotóptérképét.

A tollakból mért δ34S izotóp csak enyhe különbségeket mutatott Európa középső és déli részei között, és a partmenti területeken mintázott egyedek esetében mértük a legmagasabb értékeket. A δ34S mennyiségére leginkább a partvonaltól való távolság, a felszíni magasság és az SO2 gázok légköri koncentrációi voltak hatással. Azt találtuk, hogy a δ34S mennyisége összefügg más izotópok mennyiségével, így több izotóp egyidejű figyelembevétele növelheti az állatok nyomonkövetésének pontosságát. A tollak δ34S összetétele jelentős lokális eltérést mutatott, a legmagasabb értékek Európa belső részén voltak, ami valószínűleg az itt található mocsarak anaerob körülményeinek és a kén redox-érzékenységének tulajdonítható. Európa összetett földrajzi és topográfiai tulajdonságai, valamint a mocsári δ34S minták használata hozzájárulhatott ahhoz, hogy nem sikerült kimutatni a δ34S értékekben Európa egészében egy térbeli gradiens mintázatot. Ennek fényében a δ34S földrajzi eloszlásának vizsgálatára további vizsgálatok szükségesek, illetve fontos lenne több taxonra és több régióra is kiterjeszteni a mintavételezést (például Afrika, Dél-Amerika vagy Kelet-Ázsia).

A tanulmány adatai:

Geographic distribution of feather δ34S in Europe

Szerző: Brlík Vojtěch, Procházka Petr, Bontempo Luana, Camin Federica, Jiguet Frédéric, Osváth Gergely, Stricker Craig A., Wunder Michael B., Powell Rebecca L.

Forrás: Ecosphere (ISSN: 2150-8925), 2024. Volume: 15, Issue: 2.