Az előadásban a kolozsvári Sapientia EMTE Média Tanszékén 2019 májusában indult, Az erdélyi magyar fotó- és mozgókép-művészet az analóg-digitális korszakhatáron címet viselő csoportos kutatás néhány részeredménye kerül bemutatásra. Az erdélyi magyar vizuális kreatív iparágak közül a fotográfiát, és a mozgókép művészetét – amely alatt a videóművészetet, az animációs filmet, és a (rövid)filmet értjük – egy porózus külső határú, de valamelyes belső autonómiával is rendelkező formációnak tekintjük.  Adatbázis-építéssel (Kolozsváron/Erdélyben készült mozgóképes anyagok/filmanyagok rendszerezése), szúrópróba-szerű mintavétellel (reprezentatívnak tekintett alkotások elemzése, gyártási esettanulmányok), valamint irányított életút-interjúkkal (alkotók/kultúra-szervezők/kultúra-értékesítők) vizsgáljuk a témát.  Az erdélyi magyar művészeti kánon(ok) egy periférikus régióhoz – a posztkommunista Kelet-Európa – és több kis nemzeti (film)-kánonhoz – a magyar és a román – köthető szerveződések, amelyek ily módon leírhatóak a transznacionális (nemzeteken átívelő), de a diaszpórikus (a Kárpát-medencében hálózatszerűen szerveződő) jelzőkkel is. Erdélyt két kelet-európai kis(ebb) nemzeti filmgyártás, mozgókép-gyártás – a román és a magyar – metszéspontjában elhelyezhető regionális blokként/képződményként mutatjuk be. Lévén, hogy nem egy nemzeti kultúrához kapcsolható, következésképp egy szubnacionális képződményről van szó, az Erdélyhez köthető filmgyártási/filmtörténeti, illetve mozgóképes intézményesülést a mindenkori politikai hatalom (kulturális) elképzeléseinek alárendeltnek határozzuk meg. 

 

Virginás Andrea tanszékvezető egyetemi docens a Sapientia EMTE oktatója, a KAB Média és Kommunikáció szakbizottságának elnöke. Kutatási területei: filmműfajok, posztkommunista film, feminista film- és kultúraelmélet, analóg és digitális médiumelmélet.

 

 

Helyszín: a zoom felülete, itt