Az erdélyi tudomány hírei
- Új megközelítés a városi hőszigetek hotspotjainak azonosításához és elemzéséhez
- A metamorfózis tükrözéseiben
- Egy új általánosított Simson azonosság irányában
- Otthonosság, hagyomány és identitás a nyelvjárásokban
- Tudományismertetés 2024
- Tájkép blog 2014 - 2019. LE:NOTRE hírek
- A kettős elem víz és a befogadás az építészeti programokba a 20. század első felében
- Építészeti örökség és archetipikus tájképi megközelítések a környezeti veszélyekkel szemben
- Az utcaprofil kialakításának adaptálása természetalapú megoldások alkalmazásával az új városrészekben és az épületek utólagos átalakításában
- Molekulák ionizációja elektronokkal és pozitronokkal
- A madarak oxidatív állapotának kapcsolata a repülés energetikájához kapcsolódó tulajdonságokkal
- Aranyosszéki katonatörténetek: Néprajzi, antropológiai elemzés
- Univerzális exponenciális skálázódás az axonhossz-eloszlásokban egy durva felbontási modellen keresztül
- Normalizált q-Bessel függvények csillagszerűségi sugarának aszimptotikus hatványsora
- Az IGF-1 ivarfüggő oxidatív károsodást és mortalitást okoz
- Az agy dinamikájának hátterében a robusztus funkcionális architektúrát meghatározó komplex korrelációs mintázatok hierarchiája áll
- A vallás szerepe az etnokulturális identitások (újra)termelésében - nemzetközi konferencia
- Nyelvész életidők, életpályák Erdélyben címmel jelent meg Péntek János új tanulmánykötete
- A BBTE és a TINS kutatói forradalmi módszert dolgoztak ki az agy aktivitásának tanulmányozására
- Egylépcsős technika klórzoxazon-tartalmú amorf szilárd diszperzió előállítására centrifugális szálképző eljárással
Az európai „listavezetők” közé tartozik Románia a parlagfűmag és -pollen éves hozama alapján

A BBTE Magyar Biológiai és Ökológiai Intézetének növényökológusa, Fenesi Annamária is tagja volt annak a kutatócsoportnak, mely a parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) mag- és pollenhozamát vizsgálta európai szinten. A kutatás különböző léptékben (régiók, területek és parcellák szintjén) keresi azokat a környezeti tényezőket, melyek meghatározzák az emberi egészséget, a haszonnövények terméshozamát és a biológiai sokszínűséget egyaránt veszélyeztető, invazív növény teljesítményét. Horvátország, Magyarország és Románia helyzete a legaggasztóbb – állítják a szerzők.
Az ismertető a BBTE oldalán jelent meg Serestély Zalán szerkesztésében: https://news.ubbcluj.ro/hu.
A parlagfű Észak-Amerikában őshonos, pionír, egyéves faj, mely más kontinensek környezet- és klímatípusaihoz is jól alkalmazkodik. Csírázása tavasztól kezdve hónapokig eltarthat, reproduktív szervei nyár közepén alakulnak ki. Egylaki növény, a porzók és a termő külön virágzatban található, de egyazon egyeden. Pollenje a szél közvetítésével terjed, súlyosan allergén. Nagy mennyiségű magot termel, melyek a talajra hullva nagy egyedsűrűséget eredményeznek a következő évben.
A terepmegfigyelésekre 2014-ben került sor Európa-szerte 13 országban, 39 parlagfű-populációban. Mivel a kutatók elsősorban a nem-emberi tényezők szerepére összpontosítottak a teljesítménybeli eltérések vizsgálatában, olyan területeket választottak, ahol nem folytattak gyomirtást vagy aktív mezőgazdasági tevékenységet. A megmintázott populációk a következő élőhelytípusokba tartoztak: (1) felhagyott szántóföldek, (2) gyepek, (3) infrastrukturális területek (közutak, vasúti pályák szegélye), (4) árterek, (5) ruderális helyek (romos, elhagyott raktárak, kavicsbányák, városi és ipari övezetek). A regionális szintű környezeti tényezők közé a földrajzi szélességet, hosszúságot, illetve tengerszint feletti magasságot; a terület-szintűek közé a különböző élőhelytípusokat, a talaj agyag-, valamint homoktartalmát, a csapadék mértékét, a léghőmérsékletet és a parlagfű-olajosbogár (Ophraella communa) esetleges jelenlétét; a parcella-szintűek közé pedig csupasz földfelszín arányát, a parlagfű és a növénytakaró sűrűségét, valamint a parlagfűegyedek árnyékoltságát sorolták a kutatók.
A terület-szintű körülmények határozzák meg a leginkább az egyedek teljesítményét, a regionális és a parcella-szintű tényezők ehhez képest elenyészőbb hatással bírnak. A homokos talaj kisebb méretű, gyengébb teljesítményű egyedekhez vezet, a magas hőmérséklet sok csapadékkal társulva azonban kedvez a parlagfű növekedésének. A regionális szintű tényezők közül csak a tengerszint feletti magasság van hatással a parlagfűre, a magasság növekedésével csökken a parlagfűegyedek mérete, amit a csökkenő hőmérséklet is indokol. A parcellák szintjén megállapítható, hogy más növények jelenléte visszaszorítja a parlagfű növekedését, a növényen élősködő parlagfű-olajosbogár pedig ugyancsak korlátozza a teljesítményét a magvak növekvő mortalitása révén. Utóbbit jól példázza az olaszországi Pó-völgy esete, ahol a bogárfaj első észlelése, 2013 óta drasztikusan visszaesett a parlagfű pollentermelése.
A legkevesebb mag és pollen a ruderális területeken képződik. Az ilyen helyeken a csupasz, növénytakaró nélküli talaj kedvez a parlagfűnek, de mivel építkezési törmeléket, követ és hulladékot tartalmaz, egyben gátolja is a növekedésben. A pollensűrűség a legmagasabb a felhagyott szántóföldeken, míg a legnagyobb magsűrűség a szárazföldi úthálózat és a szállítási infrastruktúra mentén kialakult állományokban mérhető. Három európai ország emelkedik ki pollen- és maghozam szempontjából, Horvátország, Románia és Magyarország. Európában a legtöbb lebegő pollen évente a Pannon-síkságon mérhető.
A parlagfű terjedését tehát nem általános módszerekkel, regionális léptékben, hanem a helyi, terület-szintű viszonyokhoz igazodva lehetne visszaszorítani.
[* ] Suzanne T. E. Lommen et alii. (2018): Explaining variability in the production of seed and allergenic pollen by invasive Ambrosia artemisiifolia across Europe. Biological Invasions, 20/6, 1475–1491.

A BBTE Magyar Biológiai és Ökológiai Intézetének növényökológusa, Fenesi Annamária is tagja volt annak a kutatócsoportnak, mely a parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) mag- és pollenhozamát vizsgálta európai szinten. A kutatás különböző léptékben (régiók, területek és parcellák szintjén) keresi azokat a környezeti tényezőket, melyek meghatározzák az emberi egészséget, a haszonnövények terméshozamát és a biológiai sokszínűséget egyaránt veszélyeztető, invazív növény teljesítményét. Horvátország, Magyarország és Románia helyzete a legaggasztóbb – állítják a szerzők.
Az ismertető a BBTE oldalán jelent meg Serestély Zalán szerkesztésében: https://news.ubbcluj.ro/hu.
A parlagfű Észak-Amerikában őshonos, pionír, egyéves faj, mely más kontinensek környezet- és klímatípusaihoz is jól alkalmazkodik. Csírázása tavasztól kezdve hónapokig eltarthat, reproduktív szervei nyár közepén alakulnak ki. Egylaki növény, a porzók és a termő külön virágzatban található, de egyazon egyeden. Pollenje a szél közvetítésével terjed, súlyosan allergén. Nagy mennyiségű magot termel, melyek a talajra hullva nagy egyedsűrűséget eredményeznek a következő évben.
A terepmegfigyelésekre 2014-ben került sor Európa-szerte 13 országban, 39 parlagfű-populációban. Mivel a kutatók elsősorban a nem-emberi tényezők szerepére összpontosítottak a teljesítménybeli eltérések vizsgálatában, olyan területeket választottak, ahol nem folytattak gyomirtást vagy aktív mezőgazdasági tevékenységet. A megmintázott populációk a következő élőhelytípusokba tartoztak: (1) felhagyott szántóföldek, (2) gyepek, (3) infrastrukturális területek (közutak, vasúti pályák szegélye), (4) árterek, (5) ruderális helyek (romos, elhagyott raktárak, kavicsbányák, városi és ipari övezetek). A regionális szintű környezeti tényezők közé a földrajzi szélességet, hosszúságot, illetve tengerszint feletti magasságot; a terület-szintűek közé a különböző élőhelytípusokat, a talaj agyag-, valamint homoktartalmát, a csapadék mértékét, a léghőmérsékletet és a parlagfű-olajosbogár (Ophraella communa) esetleges jelenlétét; a parcella-szintűek közé pedig csupasz földfelszín arányát, a parlagfű és a növénytakaró sűrűségét, valamint a parlagfűegyedek árnyékoltságát sorolták a kutatók.
A terület-szintű körülmények határozzák meg a leginkább az egyedek teljesítményét, a regionális és a parcella-szintű tényezők ehhez képest elenyészőbb hatással bírnak. A homokos talaj kisebb méretű, gyengébb teljesítményű egyedekhez vezet, a magas hőmérséklet sok csapadékkal társulva azonban kedvez a parlagfű növekedésének. A regionális szintű tényezők közül csak a tengerszint feletti magasság van hatással a parlagfűre, a magasság növekedésével csökken a parlagfűegyedek mérete, amit a csökkenő hőmérséklet is indokol. A parcellák szintjén megállapítható, hogy más növények jelenléte visszaszorítja a parlagfű növekedését, a növényen élősködő parlagfű-olajosbogár pedig ugyancsak korlátozza a teljesítményét a magvak növekvő mortalitása révén. Utóbbit jól példázza az olaszországi Pó-völgy esete, ahol a bogárfaj első észlelése, 2013 óta drasztikusan visszaesett a parlagfű pollentermelése.
A legkevesebb mag és pollen a ruderális területeken képződik. Az ilyen helyeken a csupasz, növénytakaró nélküli talaj kedvez a parlagfűnek, de mivel építkezési törmeléket, követ és hulladékot tartalmaz, egyben gátolja is a növekedésben. A pollensűrűség a legmagasabb a felhagyott szántóföldeken, míg a legnagyobb magsűrűség a szárazföldi úthálózat és a szállítási infrastruktúra mentén kialakult állományokban mérhető. Három európai ország emelkedik ki pollen- és maghozam szempontjából, Horvátország, Románia és Magyarország. Európában a legtöbb lebegő pollen évente a Pannon-síkságon mérhető.
A parlagfű terjedését tehát nem általános módszerekkel, regionális léptékben, hanem a helyi, terület-szintű viszonyokhoz igazodva lehetne visszaszorítani.
[* ] Suzanne T. E. Lommen et alii. (2018): Explaining variability in the production of seed and allergenic pollen by invasive Ambrosia artemisiifolia across Europe. Biological Invasions, 20/6, 1475–1491.