Az erdélyi tudomány hírei

Az IGF-1 ivarfüggő oxidatív károsodást és mortalitást okoz

Az IGF-1 ivarfüggő oxidatív károsodást és mortalitást okoz

Az élettartamot befolyásoló tényezők megértése fontos ahhoz, hogy többet tudjunk meg arról, hogyan alakul a szabadon élő állatok populációiban a mortalitás. Az inzulinszerű növekedési faktor 1 (IGF-1) egy olyan hormon, amely fontos szerepet játszik a növekedés/fejlődés és a szaporodás szabályozásában, ugyanakkor befolyásolja az öregedést is. Kutatások kimutatták, hogy az IGF-1 magas szintje összefüggésbe hozható a magasabb növekedési és szaporodási rátával (előnyök), ugyanakkor magasabb halálozási rátát is okoz (hátrány). Az IGF-1 halálozásra gyakorolt pozitív hatása valószínűleg az oxidatív stressz (a sejtek káros molekulák általi károsodása) fokozásán keresztül valósul meg. Ezt a hatást laboratóriumi állatokon már megfigyelték, de vadon élő állatokon még nem vizsgálták.
Tanulmányunkban ezt az elképzelést teszteltük az IGF-1 szintjének mesterséges növelésével a barkós cinegék esetében, amely egy gyors életmódjáról – és így gyors öregedéséről – ismert madárfaj. A kezelt madaraknak IGF-1-et tartalmazó, lassan felszabaduló mikroszférákat adtunk be, amelyek legalább 24 órán keresztül 3,7-szeresére növelték a keringő IGF-1 hormonszintjüket. Ezután megvizsgáltuk, hogy ez hogyan hatott a sejtjeik, különösen a lipidek (zsírok) oxidatív károsodására. Különbségeket találtunk a hímek és a nőstények válasza között: a kezelt hímeknél a hormonkezelést követő napon jelentősen megnőtt az oxidatív károsodás, ami majd négy napon belül visszaállt a normális szintre. A nőstényeknél azonban nem mutatkozott ugyanez a hatás. Míg a kezelt és a kontroll csoportok között nem volt általános különbség a túlélésben, a magasabb kezelés előtti IGF-1 szinttel és alacsonyabb kezelés utáni oxidatív károsodással rendelkező hímeknek jobbak voltak a túlélési esélyeik. Ez arra utal, hogy a hímek érzékenyebbek lehetnek az IGF-1 által kiváltott oxidatív stresszel szemben, de a gyors felépülés ebből az élettani stressz állapotból előnyös lehet a túlélésük szempontjából. A tanulmány rávilágít arra, hogy az IGF-1 szintjét a természetes szelekció alakítja, és az egyedek optimalizálhatják hormonszintjüket a jobb túlélési eredmények érdekében.

A tanulmány adatai:

IGF-1 induces sex-specific oxidative damage and mortality in a songbird

Szerző: Lendvai Ádám Z., Tóth Zsófia, Mahr Katharina,  Pénzes Janka, Vogel-Kindgen Sarah, Gander Bruno A., Vágási Csongor I.

Forrás: Oecologia (ISSN: 0029-8549), 2024. Volume: 205, Issue: 3-4, Pages: 561-570.

 

Az IGF-1 ivarfüggő oxidatív károsodást és mortalitást okoz

Az élettartamot befolyásoló tényezők megértése fontos ahhoz, hogy többet tudjunk meg arról, hogyan alakul a szabadon élő állatok populációiban a mortalitás. Az inzulinszerű növekedési faktor 1 (IGF-1) egy olyan hormon, amely fontos szerepet játszik a növekedés/fejlődés és a szaporodás szabályozásában, ugyanakkor befolyásolja az öregedést is. Kutatások kimutatták, hogy az IGF-1 magas szintje összefüggésbe hozható a magasabb növekedési és szaporodási rátával (előnyök), ugyanakkor magasabb halálozási rátát is okoz (hátrány). Az IGF-1 halálozásra gyakorolt pozitív hatása valószínűleg az oxidatív stressz (a sejtek káros molekulák általi károsodása) fokozásán keresztül valósul meg. Ezt a hatást laboratóriumi állatokon már megfigyelték, de vadon élő állatokon még nem vizsgálták.
Tanulmányunkban ezt az elképzelést teszteltük az IGF-1 szintjének mesterséges növelésével a barkós cinegék esetében, amely egy gyors életmódjáról – és így gyors öregedéséről – ismert madárfaj. A kezelt madaraknak IGF-1-et tartalmazó, lassan felszabaduló mikroszférákat adtunk be, amelyek legalább 24 órán keresztül 3,7-szeresére növelték a keringő IGF-1 hormonszintjüket. Ezután megvizsgáltuk, hogy ez hogyan hatott a sejtjeik, különösen a lipidek (zsírok) oxidatív károsodására. Különbségeket találtunk a hímek és a nőstények válasza között: a kezelt hímeknél a hormonkezelést követő napon jelentősen megnőtt az oxidatív károsodás, ami majd négy napon belül visszaállt a normális szintre. A nőstényeknél azonban nem mutatkozott ugyanez a hatás. Míg a kezelt és a kontroll csoportok között nem volt általános különbség a túlélésben, a magasabb kezelés előtti IGF-1 szinttel és alacsonyabb kezelés utáni oxidatív károsodással rendelkező hímeknek jobbak voltak a túlélési esélyeik. Ez arra utal, hogy a hímek érzékenyebbek lehetnek az IGF-1 által kiváltott oxidatív stresszel szemben, de a gyors felépülés ebből az élettani stressz állapotból előnyös lehet a túlélésük szempontjából. A tanulmány rávilágít arra, hogy az IGF-1 szintjét a természetes szelekció alakítja, és az egyedek optimalizálhatják hormonszintjüket a jobb túlélési eredmények érdekében.

A tanulmány adatai:

IGF-1 induces sex-specific oxidative damage and mortality in a songbird

Szerző: Lendvai Ádám Z., Tóth Zsófia, Mahr Katharina,  Pénzes Janka, Vogel-Kindgen Sarah, Gander Bruno A., Vágási Csongor I.

Forrás: Oecologia (ISSN: 0029-8549), 2024. Volume: 205, Issue: 3-4, Pages: 561-570.