Életének 71. esztendejében, 2025. április 15-én Temesváron elhunyt Dr. Jancsó Árpád építőmérnök, hely- és technikatörténész, az MTA Bánsági Munkabizottságának és a Magyar Mérnöki Kamarának, illetve a Kolozsvári Akadémiai Bizottság Építő- és építészmérnöki szakbizottságának tagja, építészet- és közlekedéstörténeti szakkönyvek ismert szerzője. Kiemelkedő tudásáról, szakmai elhivatottságáról tanúskodik az általa jegyzett 40 műszaki-ipartörténeti könyv, valamint több kötetre elegendő, eddig kéziratban maradt kutatásai, írásai. Technikatörténeti munkái kordokumentumok, amelyek egyben az erdélyi társadalom örökségét is magukban hordozzák.

Nagy-György Tamás temesvári építőmérnök, egyetemi tanár, a KAB  Építő- és építészmérnöki szakbizottságának tagja így emlékezik meg Jancsó Árpád életéről, kitartó szakmai munkásságáról:

„1954 március 14-én született a bánsági Németbencseken (Felsőbencsek), a mai Romániában, szülei Jancsó Mózes tanító és Andor Ilona tanítónő voltak. Iskoláit Temesváron végezte magyar nyelven, ahol kitűnő eredménnyel érettségizett. 1979-ben a Temesvári Műszaki Egyetem Építőmérnöki Kar „Vasutak-Utak-Hidak” szakán végez. Még ebben az évben a Temesvári Tartományi Út- és Hídigazgatóságnál kezdi meg a munkát, ahol nemcsak adminisztratív, hanem építési, valamint karbantartási feladatokat is ellát. A kisebb megszakításokat nem számítva innen vonult nyugdíjba.

A ‘90-es évekig nagy érdeklődésnek és sikernek örvendő ismeretterjesztő előadásokat tart, amit a temesvári magyar értelmiség „Kisenciklopédia” néven működtetett. Első írásai diákkorában tudósítások voltak, majd már mérnökként 1996-ban jelenik meg az akkor nagysikerű román-magyar, illetve magyar-román útügyi műszaki szótára.

Sok évi levéltári kutatás és számos archív dokumentáció áttanulmányozása után 1999-ben jelenik meg A temesvári Bega hidak krónikája című könyve, ami a hidak meséjén keresztül egy Temesvár-monográfia szerepét is hivatott volt betölteni. A kiadvány sok téves és pontatlan adatot cáfolt meg, tett helyre és emelt ki a valós tényeket, úgy történelmi, mint személyi téren. A román nyelvű értelmiség és újságok is nagyra értékelték, így a nagy érdeklődésre való tekintettel előbb románul, majd angol és német nyelven is megjelenik.

Hídtörténeti könyveinek írásaikor akad bele régi Temesvár-ábrázolásokba, metszetekbe, amiket összegyűjt, majd rendszerezve több kötetben ad ki (lásd: Temesvár régi ábrázolásai, Iconographia Temesvariensis 1716, Temesvár nyomtatott térképei, Bánáti várak, helységek, helyek ikonográfiája 1595–1800 – I. Metszetek). Ezek a kiadványok egyben művelődés- és építészettörténeti kiskalauzoknak is felfoghatók.

Ipartörténeti és hídépítéstörténeti vonatkozású könyvei közül meg kell említenünk a vonórudas vashíd feltalálójáról, a magyar ügy lelkes hívéről, a Bem tábornokot fegyverrel is támogató Maderspach Károlyról írt kötetét (2004) is. De írt a Béga-csatorna megregulázásáról (A Bega, a Bánság elkényeztetett folyója, 2007), ami a magyar vízügyi mérnökök példaképe volt akkortájt, de foglalkozott Buzásfürdővel (Buziás régen és most, 2007) és a Temesvári zsinagógák-kal is (2020).

2010-ben egy új korszak kezdődik alkotói életében, amikor is az Erdélyi Múzeum Egyesület (EME) Tudomány és technikatörténeti füzetek sorozatában kezd rendszeresen publikálni. Az első együttműködésből jelenik meg a száz éve működő Temesvár vízerőműve története, amit Bánság vasútvonalaival foglalkozó kötetek megírása követ, éspedig Az Arad-Temesvár vasútvonal története (2012), Az Oravica-Anina hegyi vasút története (2013), Műtárgyak a Jaszenova–Oravica–Anina vasútvonalon (2016), Az Osztrák–Magyar Monarchia első vicinálisa: a Valkány–Perjámos–Varjas-vasútvonal története (2017), Temesvár kilencedik vasútvonala: a Temesvár–Szentandrás–Varjas helyi érdekű vasút története (2018). Majd egy kis kitérő következik A temesvári lóvasút története 1869–1899 (2019) című könyvvel, de folytatódik a sorozat A Temesvár–Lippa-Radna helyi érdekű vasút története (2020), Bánát első vasútja – Az Oravica–Báziás vasútvonal története (2021), a Berobogott Temesvárra a nyugat – A Szeged-Temesvár vasútvonal története (2023), A Temessági Temes-híd (2024) és végül a Vasutat a Dunáig (2024) című kötetekkel.

Akik ismerték Jancsó Árpádot jól tudják, hogy milyen alaposan, mekkora igényességgel, odaadással és alázattal nyúlt minden témához. Milyen szépen és milyen részletesen, micsoda hozzáértéssel és beleéléssel tudott írni és mesélni történelmi örökségeinkről. És messze nem csak technikai dolgokról!

Könyvei olvasása közben sokat megtudhatunk művészetről, levéltári kutatásokon alapuló történelmi tényekről és összefüggésekről, műszaki különlegességekről, hihetetlen teljesítményekről. Sok szép és ritka tervrajzzal, térképpel, metszettel, korabeli és saját készítésű képekkel illusztrált, érdekes történetekkel fűszerezett, mindenki számára fontos adatokkal szolgáló kiadványok ezek a művek. És még legalább 20 könyvre való anyaga van összegyűjtve! A Bánságban húzódó 45 vasútvonal között vannak még rövid, néhány kilométeres, de igen hosszú vonalak is, több völgyhíddal, alagutakkal, műtárgyakkal, sok településen áthaladó szakaszokkal.

Majd 30 éves publikációs munkásság állt Jancsó Árpád mögött, amit több kitüntetéssel is elismertek. Ezek közül a legfontosabbak a FIP (Fédération Internationale de la Précontrainte) Magyar Tagozat által adományozott kitüntető oklevél (1996), az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság díszoklevele (2002), a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság Fényes Elek-díja (2008), a Magyar Köztársaság Vízügyi és Környezetvédelmi Minisztériuma által adományozott Sajó Elemér Emlékplakett (2010), a temesvári Heti Új Szó Baráti Társaság által odaítélt Pesti Frigyes-díj, a Hungaria Nostra Podmaniczky-díja (2012), a Kolozsvári Akadémia Bizottság Tudományközvetítés és a Tudományos Bírálat Díja (2016), valamint a Bánát első vasútja – Az Oravica-Báziás vasútvonal története (2021) című kötetéért az Erdélyi Múzeum-Egyesület Év könyve díja (2022).

Hitvallása és meggyőződése volt, hogy kulturális, egyházi és történelmi műemlékeink mellett ismernünk kell műszaki értékeinket is, hisz ezek kézzelfogható bizonyitékai annak, hogy őseink e földön értékeket teremtettek, nemcsak csoportérdekeket tartottak szemük előtt, hanem a közjót szolgálták s hoztak érte annyi áldozatot.”

Jancsó Árpád sok évi munkássága révén maradandó értéket hagyott ránk. Emlékét tisztelettel megőrizzük.