A KAB hírei

Együtt szárnyalni a fiatalokkal

 

Dr. Somogyi Péter világhírű neurobiológus agykutató tartott szakmai tudományos előadást pénteken a MOGYE zsúfolásig megtelt dísztermében a Magyar Tudományos Akadémia Kolozsvári Területi Bizottságának (MTA KAB) meghívottjaként. Szombaton a Lambda Communication cég székhelyén válaszolt az újságírók kérdéseire munkásságáról és a tehetséggondozásban betöltött szerepéről. Az egyénileg vállalt segítség mellett Somogyi professzor személyes közbenjárására az elmúlt év során sokan kapcsolódtak be a Nyilas Misi Alapítvány támogatásába, amely nehéz anyagi helyzetben levő tehetséges romániai magyar középiskolás diákok és egyetemi hallgatók előrehaladását könnyíti meg. Jelenleg 388-an részesülnek ösztöndíjban – emelte ki dr. Péntek János egyetemi tanár, a KAB elnöke.

Somogyi Péter professzor, aki a magasabb rendű idegfunkciók kutatásának nemzetközi szaktekintélye, nemrégiben a Magyar Tudomány ünnepén vette át a Semmelweis Egyetem legmagasabb kitüntetését, a Semmelweis Budapest Awardot, s a díjjal járó tízezer eurót fiatal kutatók támogatását célzó budapesti alapítvány létrehozására ajánlotta fel.

– A felsoroltakon kívül nemzetközi alapítványt működtet a fiatal kutatók támogatására, s az ön által vezetett intézményben sok a fiatal, miért tartja annyira fontosnak a tehetséggondozást?

– Elsősorban az önérdek miatt: úgy marad az ember fiatal, ha fiatalok között él, velük kölcsönhatásban és dinamikusan fejlődik a gondolatvilága. A tudományban magam is mindig úgy léptem előre, hogy olyan emberek között sikerült alkotnom, akikkel együtt szárnyaltunk. A tanítványaimmal röpültem, miközben röpíteni tanítottam őket. Kétéves oxfordi tanulmányút után 1979-ben azzal az elhatározással tértem vissza Magyarországra, hogy saját csoportot fogok alakítani. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen kitettem egy plakátot: akit érdekel az agykutatás, az jöjjön a Semmelweis Egyetem 1-es Számú Anatómiai Intézetébe, mert diákkörösöket keresek. Rövidesen felbukkant két elsőéves hallgató, Freund Tamás és Kisvárday Zoltán. Freund Tamás ma a legnagyobb magyar akadémiai orvosi kutatóintézetet vezeti, Kisvárday Zoltán pedig a Debreceni Egyetem általános Orvostudományi Karának docense. Együtt indítottuk el a csoportot, s olyan eredményeket értünk el, amely az ő hírnevük megalapozása mellett a mostani oxfordi intézet megalapításhoz vezetett. Együtt publikáltunk a Nature folyóiratban közös cikket (ők akkor harmadéves egyetemi hallgatók voltak), miközben egyik tanáruk sem publikált ott.

Másrészt szerencsés voltam, hogy kora gyermekkoromtól olyan emberekkel hozott össze a sors, akik figyelmet fordítottak rám és támogattak. Az egyik Schmidt Egon természetbúvár, ornitológus, aki nemrég ünnepelte 80. születésnapját. Az egyik mesterem volt, aki kisiskolásként felkarolt, s vele született gimnazista koromban az első tudományos közleményem a baglyok táplálkozásáról. Részben a saját sorsom ösztönöz erre, részben a tapasztalat, hogy ez a rendje a tudománynak. Mindenki keresi a fiatalokat, s folyik a verseny a tehetséges kutatójelöltekért…

– A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemről is fogadott fiatalokat Oxfordban, akik ma egyetemi tanárok. Később megszűnt a támogatás, miért? Van-e szándéka a professzor úrnak folytatni?

– A Ceaușescu-idő és a rendszerváltás környékén létrehoztam egy erdélyi értelmiségi cserealapítványt Oxfordban. Akkor világosan láttam, ami ma beigazolódott, s aminek Szilágyi Tibor professzor az egyik „eredménye”, hogy egy új nemzedéket kell kinevelni, megmutatni nekik, hogy a világ más helyein hogyan folyik az oktatás, másrészt a napi élet megszervezése. Eljöttem Marosvásárhelyre, s még a templomban gyertyafénynél találkoztunk az egyetemi oktatókkal. Brassai Zoltán professzor volt a kapcsolattartó, s megkértem, hogy gyűjtsék össze azokat a hallgatókat, akikből lehet kutató vagy professzor, s elkezdtük „kiszervezni” őket. Többen ma már egyetemi tanárok, akik az áldatlan romániai helyzet ellenére visszatértek. A kapcsolat nem szakadt meg, az ötödéves Szabadi Tímea orvostanhallgató volt kint a nyáron Oxfordban, s két hallgatóval tárgyaltam arról, hogy mikor tudnának eljönni.

Középiskolás tanulók pályázhatnak a Ramon y Cajal ösztöndíjra, amelynek első nyertese Szigeti Viktor, a szentendrei Móricz Zsigmond Gimnázium tanulója volt. A borostyán-sejt mikroszkópból történő megrajzolásával a Neuron című folyóirat címlapjára került. Ma PhD hallgató, s már biztos, hogy kutató lesz belőle. A középiskolásoknak szervezett vetélkedőn részt vesz a csíkszeredai Márton áron Líceum is. Az általam megadott témára írt esszével lehet pályázni, s az első díjas eljöhet az oxfordi kutatóintézetbe, a második helyezett pedig Budapestre – válaszolta többek között dr. Somogyi Péter akadémikus.

Bodolai Gyöngyi

Forrás: http://www.e-nepujsag.ro/op/article/egy%C3%BCtt-sz%C3%A1rnyalni-fiatalokkal

 

 

 

Dr. Somogyi Péter világhírű neurobiológus agykutató tartott szakmai tudományos előadást pénteken a MOGYE zsúfolásig megtelt dísztermében a Magyar Tudományos Akadémia Kolozsvári Területi Bizottságának (MTA KAB) meghívottjaként. Szombaton a Lambda Communication cég székhelyén válaszolt az újságírók kérdéseire munkásságáról és a tehetséggondozásban betöltött szerepéről. Az egyénileg vállalt segítség mellett Somogyi professzor személyes közbenjárására az elmúlt év során sokan kapcsolódtak be a Nyilas Misi Alapítvány támogatásába, amely nehéz anyagi helyzetben levő tehetséges romániai magyar középiskolás diákok és egyetemi hallgatók előrehaladását könnyíti meg. Jelenleg 388-an részesülnek ösztöndíjban – emelte ki dr. Péntek János egyetemi tanár, a KAB elnöke.

Somogyi Péter professzor, aki a magasabb rendű idegfunkciók kutatásának nemzetközi szaktekintélye, nemrégiben a Magyar Tudomány ünnepén vette át a Semmelweis Egyetem legmagasabb kitüntetését, a Semmelweis Budapest Awardot, s a díjjal járó tízezer eurót fiatal kutatók támogatását célzó budapesti alapítvány létrehozására ajánlotta fel.

– A felsoroltakon kívül nemzetközi alapítványt működtet a fiatal kutatók támogatására, s az ön által vezetett intézményben sok a fiatal, miért tartja annyira fontosnak a tehetséggondozást?

– Elsősorban az önérdek miatt: úgy marad az ember fiatal, ha fiatalok között él, velük kölcsönhatásban és dinamikusan fejlődik a gondolatvilága. A tudományban magam is mindig úgy léptem előre, hogy olyan emberek között sikerült alkotnom, akikkel együtt szárnyaltunk. A tanítványaimmal röpültem, miközben röpíteni tanítottam őket. Kétéves oxfordi tanulmányút után 1979-ben azzal az elhatározással tértem vissza Magyarországra, hogy saját csoportot fogok alakítani. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen kitettem egy plakátot: akit érdekel az agykutatás, az jöjjön a Semmelweis Egyetem 1-es Számú Anatómiai Intézetébe, mert diákkörösöket keresek. Rövidesen felbukkant két elsőéves hallgató, Freund Tamás és Kisvárday Zoltán. Freund Tamás ma a legnagyobb magyar akadémiai orvosi kutatóintézetet vezeti, Kisvárday Zoltán pedig a Debreceni Egyetem általános Orvostudományi Karának docense. Együtt indítottuk el a csoportot, s olyan eredményeket értünk el, amely az ő hírnevük megalapozása mellett a mostani oxfordi intézet megalapításhoz vezetett. Együtt publikáltunk a Nature folyóiratban közös cikket (ők akkor harmadéves egyetemi hallgatók voltak), miközben egyik tanáruk sem publikált ott.

Másrészt szerencsés voltam, hogy kora gyermekkoromtól olyan emberekkel hozott össze a sors, akik figyelmet fordítottak rám és támogattak. Az egyik Schmidt Egon természetbúvár, ornitológus, aki nemrég ünnepelte 80. születésnapját. Az egyik mesterem volt, aki kisiskolásként felkarolt, s vele született gimnazista koromban az első tudományos közleményem a baglyok táplálkozásáról. Részben a saját sorsom ösztönöz erre, részben a tapasztalat, hogy ez a rendje a tudománynak. Mindenki keresi a fiatalokat, s folyik a verseny a tehetséges kutatójelöltekért…

– A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemről is fogadott fiatalokat Oxfordban, akik ma egyetemi tanárok. Később megszűnt a támogatás, miért? Van-e szándéka a professzor úrnak folytatni?

– A Ceaușescu-idő és a rendszerváltás környékén létrehoztam egy erdélyi értelmiségi cserealapítványt Oxfordban. Akkor világosan láttam, ami ma beigazolódott, s aminek Szilágyi Tibor professzor az egyik „eredménye”, hogy egy új nemzedéket kell kinevelni, megmutatni nekik, hogy a világ más helyein hogyan folyik az oktatás, másrészt a napi élet megszervezése. Eljöttem Marosvásárhelyre, s még a templomban gyertyafénynél találkoztunk az egyetemi oktatókkal. Brassai Zoltán professzor volt a kapcsolattartó, s megkértem, hogy gyűjtsék össze azokat a hallgatókat, akikből lehet kutató vagy professzor, s elkezdtük „kiszervezni” őket. Többen ma már egyetemi tanárok, akik az áldatlan romániai helyzet ellenére visszatértek. A kapcsolat nem szakadt meg, az ötödéves Szabadi Tímea orvostanhallgató volt kint a nyáron Oxfordban, s két hallgatóval tárgyaltam arról, hogy mikor tudnának eljönni.

Középiskolás tanulók pályázhatnak a Ramon y Cajal ösztöndíjra, amelynek első nyertese Szigeti Viktor, a szentendrei Móricz Zsigmond Gimnázium tanulója volt. A borostyán-sejt mikroszkópból történő megrajzolásával a Neuron című folyóirat címlapjára került. Ma PhD hallgató, s már biztos, hogy kutató lesz belőle. A középiskolásoknak szervezett vetélkedőn részt vesz a csíkszeredai Márton áron Líceum is. Az általam megadott témára írt esszével lehet pályázni, s az első díjas eljöhet az oxfordi kutatóintézetbe, a második helyezett pedig Budapestre – válaszolta többek között dr. Somogyi Péter akadémikus.

Bodolai Gyöngyi

Forrás: http://www.e-nepujsag.ro/op/article/egy%C3%BCtt-sz%C3%A1rnyalni-fiatalokkal