Az erdélyi tudomány hírei
- Kerámiaszintézis: a körülmények meghatározzák az eredményt
- Új evolúcióbiológiai magyarázat az ivaros szaporodás kialakulására
- Az epoxigyanta mechanikai tulajdonságainak hatékony növelése környezetbarát módon
- Az MTA romániai testületi és köztestületi tagjainak jelentős publikációi
- Egy apró Eusuchia krokodil-féle a hátszegi késő krétából
- Könyv jelent meg Újvári Anna népi költőről
- Egy új vakgőtefaj az erdélyi korai oligocénból
- Felső-Tisza-medencei római kori kerámialeletek eredetvizsgálata
- Szinkronhullámok lokálisan kapcsolt oszcillátorsokaságban
- Csatolt kémiai reakció-hálózatok szabályozása
- 2019. első félév. Díjazás
- Az internet tér-idejének meglepő törvényszerűségei
- A PVC-szigetelésű, járműipari villamos kábelek lézeres jelölhetősége
- Az MTA romániai testületi és köztestületi tagjainak jelentős publikációi
- A fény szerepe a tudományos és a vallási gondolkodásban
- Gomba és hagyomány a Kárpát-medencében
- Monográfia jelent meg az Erdélyi Párt történetéről
- Megismerhető-e az ókoriak vallásos élménye?
- A görbület hatása Wulff-formájú kristályok elméletében
- A jövő sikeres vállalkozásai: előadások Nagyváradon, Kolozsváron és Székelyudvarhelyen
Egy új vakgőtefaj az erdélyi korai oligocénból

A geológiailag legidősebb eurázsiai vakgőteféle izolált csontleleteit mutatta ki két kolozsvári kutató a Danki Formáció korai oligocén, rupeli emeletének a kolozsvári Fellegvár és Szucság 1-es lelőhelyeiről.
Az új fajként leírt Mioproteus gardneri már magán hordozza a vakgőtefélék (Proteidae) számos jellegét: például az állcsont teljesen elcsökevényesedett és annak szerepét az ekecsont és az állközti csont veszi át, a csigolyacentrumok elől-hátul vájtak, az atlasz ízületi vájatai pedig majdnem teljesen ellaposodnak és az általuk bezárt szög kb. 225°. A fosszilis Mioproteus caucasicus-hoz hasonlóan a csigolyacentrumok hasoldali felszíne kiugró csontélet visel, amely a hátsó részen kiszélesedik és bazapofíziseket képez, míg a hátoldalon az idegívszárak elágazó tövisnyúlványokban végződnek. A jelenleg csak a Nyugat Balkán földalatti karsztvizeiben előforduló barlangi vakgőtéhez (Proteus anguinus) hasonlóan a csigolyákhoz egyfejű harántnyúlványok kapcsolódnak, szemben az észak-amerikai alakokkal (Necturus, Paranecturus), amelyeken kétfejű harántnyúlványokat találunk.
Feltételezésük szerint az európai vakgőték származási helye Laurázsia északi részein lehetett, ahonnan az alsó oligocén viszonylag hűvösebb éghajlati viszonyai közepette, édesvízi úton vándorolhattak jóval délebbi tájakra.
Mioproteus gardneri n. sp. ekecsontja (holotípus) hasi- (a), háti- (b), oldal- (c) és mediális (d) nézetben.

A geológiailag legidősebb eurázsiai vakgőteféle izolált csontleleteit mutatta ki két kolozsvári kutató a Danki Formáció korai oligocén, rupeli emeletének a kolozsvári Fellegvár és Szucság 1-es lelőhelyeiről.
Az új fajként leírt Mioproteus gardneri már magán hordozza a vakgőtefélék (Proteidae) számos jellegét: például az állcsont teljesen elcsökevényesedett és annak szerepét az ekecsont és az állközti csont veszi át, a csigolyacentrumok elől-hátul vájtak, az atlasz ízületi vájatai pedig majdnem teljesen ellaposodnak és az általuk bezárt szög kb. 225°. A fosszilis Mioproteus caucasicus-hoz hasonlóan a csigolyacentrumok hasoldali felszíne kiugró csontélet visel, amely a hátsó részen kiszélesedik és bazapofíziseket képez, míg a hátoldalon az idegívszárak elágazó tövisnyúlványokban végződnek. A jelenleg csak a Nyugat Balkán földalatti karsztvizeiben előforduló barlangi vakgőtéhez (Proteus anguinus) hasonlóan a csigolyákhoz egyfejű harántnyúlványok kapcsolódnak, szemben az észak-amerikai alakokkal (Necturus, Paranecturus), amelyeken kétfejű harántnyúlványokat találunk.
Feltételezésük szerint az európai vakgőték származási helye Laurázsia északi részein lehetett, ahonnan az alsó oligocén viszonylag hűvösebb éghajlati viszonyai közepette, édesvízi úton vándorolhattak jóval délebbi tájakra.
Mioproteus gardneri n. sp. ekecsontja (holotípus) hasi- (a), háti- (b), oldal- (c) és mediális (d) nézetben.