A geológiailag legidősebb eurázsiai vakgőteféle izolált csontleleteit mutatta ki két kolozsvári kutató a Danki Formáció korai oligocén, rupeli emeletének a kolozsvári Fellegvár és Szucság 1-es lelőhelyeiről.

Az új fajként leírt Mioproteus gardneri már magán hordozza a vakgőtefélék (Proteidae) számos jellegét: például az állcsont teljesen elcsökevényesedett és annak szerepét az ekecsont és az állközti csont veszi át, a csigolyacentrumok elől-hátul vájtak, az atlasz ízületi vájatai pedig majdnem teljesen ellaposodnak és az általuk bezárt szög kb. 225°. A fosszilis Mioproteus caucasicus-hoz hasonlóan a csigolyacentrumok hasoldali felszíne kiugró csontélet ­visel, amely a hátsó részen kiszélesedik és bazapofíziseket képez, míg a hátoldalon az idegívszárak elágazó tövisnyúlványokban végződnek. A jelenleg csak a Nyugat Balkán földalatti karsztvizeiben előforduló barlangi vakgőtéhez (Proteus anguinus) hasonlóan a csigolyákhoz egyfejű harántnyúlványok kapcsolódnak, szemben az észak-amerikai alakokkal (Necturus, Paranecturus), amelyeken kétfejű harántnyúlványokat találunk.

Feltételezésük szerint az európai vakgőték származási helye Laurázsia északi részein lehetett, ahonnan az alsó oligocén viszonylag hűvösebb éghajlati viszonyai közepette, édesvízi úton vándorolhattak jóval délebbi tájakra.

Mioproteus gardneri n. sp. ekecsontja (holotípus) hasi- (a), háti- (b), oldal-­­ (c) és mediális (d) nézetben­.

Venczel Márton, Codrea Vlad: A new proteid salamander from the early Oligocene of Romania with notes on the paleobiogeography of Eurasian proteids. Journal of Vertebrate Paleontology 2018, 38(5), e1508027