Az erdélyi tudomány hírei
- Kompetencia- és tudástranszfer az oktatásban. A XI. Tudományos ülésszak előadásai
- Elektronika - Laboratóriumi praktikum 1,2.
- A pi(x)-re vonatkozó egyenlőtlenségekről
- Centrifugális szálképzés segítségével sikerült előállítani lapatinib-tartalmú amorf diszperziót
- Fenilalanin ammónia-liázok: fehérjemérnökség és természetes diverzitás ötvözése
- Naplójegyzetek a pandémia idején
- Nem természetes L-fenilalanin-származékok előállítása
- A kontextuális megközelítés elméletének kibillentése
- A médiafogyasztás és a nyelvismeret összefüggései a kisebbségi magyaroknál
- Hannah Arendt az ágostoni szeretet-fogalomról
- Publikálási lehetőség
- Platina-gallium nanoötvözetek szintézise
- A kereskedelmi fotokatalizátor viselkedésváltoztató hatása
- Pályázati felhívás
- Az állami felsőoktatási intézmények teljesítményjelentéseit befolyásoló tényezők
- A trigonometrikus és hiperbolikus függvények logaritmusáról
- Az MTA romániai testületi és köztestületi tagjainak jelentős publikációi
- Mezőgazdasággal és a vízkészletekkel kapcsolatos szélsőséges csapadékmennyiségek elemzése
- A Kolozsvári Tudományegyetem Rektorai (1872-1919)
- Vandiver aritmetikai függvényéről II.
Egy új vakgőtefaj az erdélyi korai oligocénból

A geológiailag legidősebb eurázsiai vakgőteféle izolált csontleleteit mutatta ki két kolozsvári kutató a Danki Formáció korai oligocén, rupeli emeletének a kolozsvári Fellegvár és Szucság 1-es lelőhelyeiről.
Az új fajként leírt Mioproteus gardneri már magán hordozza a vakgőtefélék (Proteidae) számos jellegét: például az állcsont teljesen elcsökevényesedett és annak szerepét az ekecsont és az állközti csont veszi át, a csigolyacentrumok elől-hátul vájtak, az atlasz ízületi vájatai pedig majdnem teljesen ellaposodnak és az általuk bezárt szög kb. 225°. A fosszilis Mioproteus caucasicus-hoz hasonlóan a csigolyacentrumok hasoldali felszíne kiugró csontélet visel, amely a hátsó részen kiszélesedik és bazapofíziseket képez, míg a hátoldalon az idegívszárak elágazó tövisnyúlványokban végződnek. A jelenleg csak a Nyugat Balkán földalatti karsztvizeiben előforduló barlangi vakgőtéhez (Proteus anguinus) hasonlóan a csigolyákhoz egyfejű harántnyúlványok kapcsolódnak, szemben az észak-amerikai alakokkal (Necturus, Paranecturus), amelyeken kétfejű harántnyúlványokat találunk.
Feltételezésük szerint az európai vakgőték származási helye Laurázsia északi részein lehetett, ahonnan az alsó oligocén viszonylag hűvösebb éghajlati viszonyai közepette, édesvízi úton vándorolhattak jóval délebbi tájakra.
Mioproteus gardneri n. sp. ekecsontja (holotípus) hasi- (a), háti- (b), oldal- (c) és mediális (d) nézetben.

A geológiailag legidősebb eurázsiai vakgőteféle izolált csontleleteit mutatta ki két kolozsvári kutató a Danki Formáció korai oligocén, rupeli emeletének a kolozsvári Fellegvár és Szucság 1-es lelőhelyeiről.
Az új fajként leírt Mioproteus gardneri már magán hordozza a vakgőtefélék (Proteidae) számos jellegét: például az állcsont teljesen elcsökevényesedett és annak szerepét az ekecsont és az állközti csont veszi át, a csigolyacentrumok elől-hátul vájtak, az atlasz ízületi vájatai pedig majdnem teljesen ellaposodnak és az általuk bezárt szög kb. 225°. A fosszilis Mioproteus caucasicus-hoz hasonlóan a csigolyacentrumok hasoldali felszíne kiugró csontélet visel, amely a hátsó részen kiszélesedik és bazapofíziseket képez, míg a hátoldalon az idegívszárak elágazó tövisnyúlványokban végződnek. A jelenleg csak a Nyugat Balkán földalatti karsztvizeiben előforduló barlangi vakgőtéhez (Proteus anguinus) hasonlóan a csigolyákhoz egyfejű harántnyúlványok kapcsolódnak, szemben az észak-amerikai alakokkal (Necturus, Paranecturus), amelyeken kétfejű harántnyúlványokat találunk.
Feltételezésük szerint az európai vakgőték származási helye Laurázsia északi részein lehetett, ahonnan az alsó oligocén viszonylag hűvösebb éghajlati viszonyai közepette, édesvízi úton vándorolhattak jóval délebbi tájakra.
Mioproteus gardneri n. sp. ekecsontja (holotípus) hasi- (a), háti- (b), oldal- (c) és mediális (d) nézetben.