A KAB hírei

Elhunyt Benkő Loránd

Elhunyt Benkő Loránd, az MTA rendes tagja

2011. január 17-én, életének 90. évében budapesti otthonában elhunyt Benkő Loránd akadémikus, az ELTE professor emeritusa, a Magyar Tudományos Akadémiának 1965 óta tagja, a magyar nyelvtudomány kiemelkedő tudósa.

Imponálóan gazdag tudományos munkásságot hagyott ránk örökül. A tudomány bűvöletében és a munka megszállottjaként élt. Hat és fél évtizedet átívelő tevékenységével a nyelvtudomány számos területét birtokba vette. Magát nyelvtörténésznek tekintette, szívéhez legközelebb a történeti névtant érezte.  Fő kutatási területe a magyar nyelvtörténet, névtan, dialektológia és a tudománytörténet volt. Kezdeményezője és irányító főszerkesztője volt az újabb kori magyar nyelvtudomány több nagy vállalkozásának is:  A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (I─IV. 1967─1984), az Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen (I─II. 1993─94) és A magyar nyelv történeti nyelvtana (I.,II/1. és II/2. 1991─95. Mutatókötet: 1997). A tudományos közéletnek aktív szereplője volt az Akadémián és az egyetemen: különböző bizottságok elnökeként, rektorhelyettesként, a Magyar Nyelvnek 1953 óta szerkesztőjeként, 1974-től felelős szerkesztőjeként, a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak három évtizeden át elnökeként, az MTA Nyelvtudományi Intézetének osztályvezetőjeként (1960─1995), a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (1995─2000) elnökeként. Magyar szakos egyetemi hallgatók ezreit oktatta hosszú egyetemi tanári évei alatt: tanítványait tudományos gondolkodásra, az anyanyelv szeretetére, a munka tiszteletére nevelte, és sokakat indított el a tudományos pályán. Köztiszteletnek örvendett: munkatársai, tanítványai 50., 60. és 70. születésnapján is tisztelgő kötettel ajándékozták meg, 80. születésnapjára pedig válogatott tanulmányainak gyűjteményes kiadását jelentették meg 3 kötetben. Szakmai kiválóságának elismeréseként több hazai és külföldi tudományos társaság tisztségviselője volt, s számos kitüntetést kapott. Vallotta, hogy az anyanyelv sokkal több, mint közlési eszköz, ezért arra tanított, hogy sem múltbeli előzményei, sem pedig jövőbeli alakulása nem lehet közömbös számunkra. Elhunytával a magyar nyelv legnagyobb élő tudósa távozott az élők sorából. örökül nemcsak gazdag munkásságát, hanem a személyes példát is ránk hagyta. A példát a tudomány szeretetére és a lankadatlan munkálkodásra, s példát a köz szolgálatára is.

 

Forrás: www.mta.hu

Elhunyt Benkő Loránd, az MTA rendes tagja

2011. január 17-én, életének 90. évében budapesti otthonában elhunyt Benkő Loránd akadémikus, az ELTE professor emeritusa, a Magyar Tudományos Akadémiának 1965 óta tagja, a magyar nyelvtudomány kiemelkedő tudósa.

Imponálóan gazdag tudományos munkásságot hagyott ránk örökül. A tudomány bűvöletében és a munka megszállottjaként élt. Hat és fél évtizedet átívelő tevékenységével a nyelvtudomány számos területét birtokba vette. Magát nyelvtörténésznek tekintette, szívéhez legközelebb a történeti névtant érezte.  Fő kutatási területe a magyar nyelvtörténet, névtan, dialektológia és a tudománytörténet volt. Kezdeményezője és irányító főszerkesztője volt az újabb kori magyar nyelvtudomány több nagy vállalkozásának is:  A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (I─IV. 1967─1984), az Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen (I─II. 1993─94) és A magyar nyelv történeti nyelvtana (I.,II/1. és II/2. 1991─95. Mutatókötet: 1997). A tudományos közéletnek aktív szereplője volt az Akadémián és az egyetemen: különböző bizottságok elnökeként, rektorhelyettesként, a Magyar Nyelvnek 1953 óta szerkesztőjeként, 1974-től felelős szerkesztőjeként, a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak három évtizeden át elnökeként, az MTA Nyelvtudományi Intézetének osztályvezetőjeként (1960─1995), a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (1995─2000) elnökeként. Magyar szakos egyetemi hallgatók ezreit oktatta hosszú egyetemi tanári évei alatt: tanítványait tudományos gondolkodásra, az anyanyelv szeretetére, a munka tiszteletére nevelte, és sokakat indított el a tudományos pályán. Köztiszteletnek örvendett: munkatársai, tanítványai 50., 60. és 70. születésnapján is tisztelgő kötettel ajándékozták meg, 80. születésnapjára pedig válogatott tanulmányainak gyűjteményes kiadását jelentették meg 3 kötetben. Szakmai kiválóságának elismeréseként több hazai és külföldi tudományos társaság tisztségviselője volt, s számos kitüntetést kapott. Vallotta, hogy az anyanyelv sokkal több, mint közlési eszköz, ezért arra tanított, hogy sem múltbeli előzményei, sem pedig jövőbeli alakulása nem lehet közömbös számunkra. Elhunytával a magyar nyelv legnagyobb élő tudósa távozott az élők sorából. örökül nemcsak gazdag munkásságát, hanem a személyes példát is ránk hagyta. A példát a tudomány szeretetére és a lankadatlan munkálkodásra, s példát a köz szolgálatára is.

 

Forrás: www.mta.hu