A KAB hírei

elhunyt Jakó Zsigmond_mta.hu

Elhunyt Jakó Zsigmond

2008.10.27.

Elhunyt Jakó Zsigmond az MTA tiszteleti tagja, a magyar történettudomány kiemelkedő egyénisége, az erdélyi tudományosság doyenje, a pályáját még a  második világháború előtt elkezdő történész nemzedék utolsó képviselője. 

Hosszú időn át az erdélyi magyar humántudományok közmegbecsülésnek örvendő egyszemélyes intézményeként, mintegy informális központként az ottani magyar tudomány hagyományaira támaszkodva őrizte, megtestesítette, továbbadta a szigorú szakszerűség értékeit egy olyan korban, amelyben a nemzeti és pártideológia eluralta a tudományos életet is. Nevéhez kötődik az erdélyi magyar tudományosság egykori fellegvárának, az Erdélyi Múzeum- Egyesületnek az újjáteremtése a rendszerváltás után.

Biharfélegyházán született 1916. szeptember 2-án. A budapesti egyetemen tanult, 1939-től a Magyar Országos Levéltárban dolgozott, 1941-től a kolozsvári Erdélyi Nemzeti Múzeum levéltárának munkatársa, majd 1950-ig vezetője, közben 1942-től a kolozsvári Ferenc József, majd Bolyai (utóbb Babes-Bolyai) Egyetemen tanít, 1947-1981 között professzori minőségben. 1949-1981 között, nyugdíjazásáig, a Román Akadémia kolozsvári Történeti Intézetének is munkatársa.

Széleskörű szakmai működése az erdélyi középkori és kora újkori művelődéstörténet, igazgatástörténet, gazdasági élet, településtörténet mellett kiterjedt a történeti segédtudományokra, a paleográfiára, diplomatikára, pecséttanra; a könyv- és könyvtártörténet területén is jelentőset alkotott. A középkori latin írásbeliséggel foglalkozó egyes munkái a román egyetemeken tankönyvként szolgáltak.

Vitathatatlan tudományos tekintélyét román szakmai körökben is mindig elismerték. 1970-től a bukaresti Társadalomtudományi Akadémia rendes tagja, 1996-tól a Román Akadémia tiszteleti tagja. Szakmai-emberi tekintélyével az erdélyi magyar tudomány érdekeit képviselte a magyar és román állam hivatalos tényezői előtt. Az erdélyi magyar tudományos intézmények munkatársai szemében pedig elsősorban ő volt a szakmai mérce, a szorgalom és kitartás példája, egyben a feladatok elvégzésének ösztönző számonkérője.

A Magyar Tudományos Akadémiának 1988-tól volt tiszteleti tagja, 1990-től a Magyar Történészek Világszövetségének társelnöke, az ELTE tiszteletbeli doktora, azóta számos magyar tudományos kitüntetés (Pro Cultura Hungariae, Széchenyi-díj, Kemény Zsigmond-díj stb.) birtokosa. 1990-től 1994-ig az újjászülető Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke volt.

Utolsó nagy vállalkozása az Erdélyi Okmánytár, a középkori Erdélyre vonatkozó források teljes körű feltárása és közreadása, melyből három kötet elkészült, s melynek munkálatai keretében fiatal kolozsvári magyar történészeket nevelt fel a felelős tudományos munkára. Haláláig e nagyjelentőségű forráskiadáson dolgozott.

Emlékét őrizzük, emberi-szakmai példáját követni igyekszünk. Temetése előreláthatólag október 31-én lesz, a kolozsvári Házsongárdi temetőben.

Szász Zoltán

 forrás: www.mta.hu

Elhunyt Jakó Zsigmond

2008.10.27.

Elhunyt Jakó Zsigmond az MTA tiszteleti tagja, a magyar történettudomány kiemelkedő egyénisége, az erdélyi tudományosság doyenje, a pályáját még a  második világháború előtt elkezdő történész nemzedék utolsó képviselője. 

Hosszú időn át az erdélyi magyar humántudományok közmegbecsülésnek örvendő egyszemélyes intézményeként, mintegy informális központként az ottani magyar tudomány hagyományaira támaszkodva őrizte, megtestesítette, továbbadta a szigorú szakszerűség értékeit egy olyan korban, amelyben a nemzeti és pártideológia eluralta a tudományos életet is. Nevéhez kötődik az erdélyi magyar tudományosság egykori fellegvárának, az Erdélyi Múzeum- Egyesületnek az újjáteremtése a rendszerváltás után.

Biharfélegyházán született 1916. szeptember 2-án. A budapesti egyetemen tanult, 1939-től a Magyar Országos Levéltárban dolgozott, 1941-től a kolozsvári Erdélyi Nemzeti Múzeum levéltárának munkatársa, majd 1950-ig vezetője, közben 1942-től a kolozsvári Ferenc József, majd Bolyai (utóbb Babes-Bolyai) Egyetemen tanít, 1947-1981 között professzori minőségben. 1949-1981 között, nyugdíjazásáig, a Román Akadémia kolozsvári Történeti Intézetének is munkatársa.

Széleskörű szakmai működése az erdélyi középkori és kora újkori művelődéstörténet, igazgatástörténet, gazdasági élet, településtörténet mellett kiterjedt a történeti segédtudományokra, a paleográfiára, diplomatikára, pecséttanra; a könyv- és könyvtártörténet területén is jelentőset alkotott. A középkori latin írásbeliséggel foglalkozó egyes munkái a román egyetemeken tankönyvként szolgáltak.

Vitathatatlan tudományos tekintélyét román szakmai körökben is mindig elismerték. 1970-től a bukaresti Társadalomtudományi Akadémia rendes tagja, 1996-tól a Román Akadémia tiszteleti tagja. Szakmai-emberi tekintélyével az erdélyi magyar tudomány érdekeit képviselte a magyar és román állam hivatalos tényezői előtt. Az erdélyi magyar tudományos intézmények munkatársai szemében pedig elsősorban ő volt a szakmai mérce, a szorgalom és kitartás példája, egyben a feladatok elvégzésének ösztönző számonkérője.

A Magyar Tudományos Akadémiának 1988-tól volt tiszteleti tagja, 1990-től a Magyar Történészek Világszövetségének társelnöke, az ELTE tiszteletbeli doktora, azóta számos magyar tudományos kitüntetés (Pro Cultura Hungariae, Széchenyi-díj, Kemény Zsigmond-díj stb.) birtokosa. 1990-től 1994-ig az újjászülető Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke volt.

Utolsó nagy vállalkozása az Erdélyi Okmánytár, a középkori Erdélyre vonatkozó források teljes körű feltárása és közreadása, melyből három kötet elkészült, s melynek munkálatai keretében fiatal kolozsvári magyar történészeket nevelt fel a felelős tudományos munkára. Haláláig e nagyjelentőségű forráskiadáson dolgozott.

Emlékét őrizzük, emberi-szakmai példáját követni igyekszünk. Temetése előreláthatólag október 31-én lesz, a kolozsvári Házsongárdi temetőben.

Szász Zoltán

 forrás: www.mta.hu