A KAB hírei

Elhunyt Murvai Olga

Elhunyt Murvai Olga egyetemi tanár, nyelvész, az MTA külső köztestületi tagja.


A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi karának professzoraként 70. évében érte a halál. Korábbi 33 éves bukaresti egyetemi oktatói pályája folytatásaként párhuzamosan témavezető volt a Bukaresti Egyetem Idegen Nyelvek Karának Nyelvek és kulturális identitások doktori iskolájában, Széchenyi Professzori ösztöndíjasként oktatott a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen, meghívott professzorként máshol is Magyarországon. Tagja volt a Magyar Szemiotikai Társaságnak, a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének, a Magyar Tudományos Akadémia külső köztestületének, megszervezője a KAB Oktatási, nevelési és pszichológiai szakbizottságának.


Murvai Olga emlékére


Tudtunk súlyos betegségéről, az augusztusi VII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszuson már nagy betegen vett részt, és tartotta meg előadását, szeptemberben egyre aggasztóbb állapotban vállalta még doktori védések lebonyolítását Bukarestben és Kolozsváron. Aggódtunk, és bíztunk is benne, hogy – mint máskor is életében – lesz ereje felülkerekedni betegségén. Nem így történt: október 30-án, vasárnap, meghalt.
Murvai Olga Kolozsváron született 1942. október 10-én, itt végezte tanulmányait, itt szerzett egyetemi diplomát a Bölcsészkar magyar nyelv és irodalom szakán 1965-ben. 1965 és 1972 között általános iskolai tanár volt Szatmár megyében.1972-ben a Bukaresti Egyetem Hungarológiai tanszékének szervezésével megbízott Szabó Zoltán professzor meghívta oktatónak a bukaresti tanszékre. Itt bontakozott ki szakmai pályája a következő több mint három évtizedben, ennek a tanszéknek lett a szakmai irányokat meghatározó nyelvészoktatója, 1991-ben docense, 1997-ben professzora. 1992–1996 között vezetője volt a tanszéknek. A tanszék a hungarológiai oktatás alapfeladata mellett (román anyanyelvűek számára) mindig vállalta magyar anyanyelvű hallgatók oktatását is magyar nyelv és irodalom szakon. Ez a kettősség, a bukaresti környezet, valamint a magyarok és a magyar nyelv ellenséges megítélése különösen a diktatúra évtizedeiben rendkívül megnehezítette a tanszék munkáját, rányomta a bélyegét a tanszék mindennapjaira, a személyes és a szakmai kapcsolatokra egyaránt. Ezen a tanszéken Murvai Olga volt a nyelvész-mindenes: tanította a magyar nyelvet idegen nyelvként és anyanyelvként, a stílust, a stilisztikát, kidolgozója volt a kontrasztív nyelvvizsgálat és –oktatás módszereinek, nyelvtant, tankönyveket és szótárakat írt. Közben fiatal oktatókat és kutatókat nevelt, akik közül többen fontos szerepet töltenek be romániai magyar közművelődési és oktatási intézményekben. 2005-ben vállalta az újabb kihívást: elfogadta a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem meghívását, Marosvásárhelyre telepedett, miközben gyakori és fárasztó ingázással folytatta bukaresti doktori hallgatóinak irányítását az ottani doktori iskola keretében. Marosvásárhelyen a szervezés és az akkreditálás feladataival és nehézségeivel küzdő Műszaki és Humántudományok Karán ez utóbbiaknak, a társadalomtudományi szakoknak, a Humántudományok tanszéknek lett a vezetője, ebben a minőségében szervezte meg az országosan is újnak számító fordító- és tolmácsképző szakot. Négy éve dékánhelyettese ennek a karnak.
Murvai Olga a kolozsvári nyelvészeti iskolának abba a vonulatába kapcsolódott be fiatalon, még hallgatóként, majd tanárként, egyetemi oktatóként, amelynek elindításában Szabédi Lászlónak is szerepe volt, de amelyet aztán évtizedeken át Szabó Zoltán professzor neve fémjelzett. Ez az az új és modern vonulat, amely az irodalmi nyelv történetét, a stílustörténetet, a stilisztikát, majd a szövegtant helyezte megfelelő diszciplináris és elméleti keretbe. Murvai Olga Szabó Zoltán irányításával végezte doktori tanulmányait, 1977-ben doktorált stilisztikai témájú disszertációval. Az indulásnak ez a tematikája később egyre inkább kiteljesedett, követte e tudományterületek nemzetközi szintű korszerűsödését: Murvai Olga számára a szemiotika, a szövegnyelvészet, a pragmatika és a kommunikációelmélet jelentette ezeket az újabb és újabb területeket, az általa irányított doktori dolgozatok is ezekben a témákban születtek. A bukaresti környezet és a romániai magyarok nyelvi helyzete is befolyásolta abban, hogy 1990 után több, a kétnyelvűséggel foglalkozó nemzetközi konferenciát is szervezett.
Murvai Olgának kedvezőtlen környezetben és nehéz történelmi időszakban kellett képviselnie, kutatnia és oktatnia a hungarológiát. A nyelvészetben is az újat kereste és követte. Fontosak kutatásai, tankönyvei és szótárai. és mindennél fontosabb és bizonyára maradandóbb tanári és emberi példája, helytállása.
                            

Péntek János, az MTA külső tagja

Elhunyt Murvai Olga egyetemi tanár, nyelvész, az MTA külső köztestületi tagja.


A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi karának professzoraként 70. évében érte a halál. Korábbi 33 éves bukaresti egyetemi oktatói pályája folytatásaként párhuzamosan témavezető volt a Bukaresti Egyetem Idegen Nyelvek Karának Nyelvek és kulturális identitások doktori iskolájában, Széchenyi Professzori ösztöndíjasként oktatott a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen, meghívott professzorként máshol is Magyarországon. Tagja volt a Magyar Szemiotikai Társaságnak, a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének, a Magyar Tudományos Akadémia külső köztestületének, megszervezője a KAB Oktatási, nevelési és pszichológiai szakbizottságának.


Murvai Olga emlékére


Tudtunk súlyos betegségéről, az augusztusi VII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszuson már nagy betegen vett részt, és tartotta meg előadását, szeptemberben egyre aggasztóbb állapotban vállalta még doktori védések lebonyolítását Bukarestben és Kolozsváron. Aggódtunk, és bíztunk is benne, hogy – mint máskor is életében – lesz ereje felülkerekedni betegségén. Nem így történt: október 30-án, vasárnap, meghalt.
Murvai Olga Kolozsváron született 1942. október 10-én, itt végezte tanulmányait, itt szerzett egyetemi diplomát a Bölcsészkar magyar nyelv és irodalom szakán 1965-ben. 1965 és 1972 között általános iskolai tanár volt Szatmár megyében.1972-ben a Bukaresti Egyetem Hungarológiai tanszékének szervezésével megbízott Szabó Zoltán professzor meghívta oktatónak a bukaresti tanszékre. Itt bontakozott ki szakmai pályája a következő több mint három évtizedben, ennek a tanszéknek lett a szakmai irányokat meghatározó nyelvészoktatója, 1991-ben docense, 1997-ben professzora. 1992–1996 között vezetője volt a tanszéknek. A tanszék a hungarológiai oktatás alapfeladata mellett (román anyanyelvűek számára) mindig vállalta magyar anyanyelvű hallgatók oktatását is magyar nyelv és irodalom szakon. Ez a kettősség, a bukaresti környezet, valamint a magyarok és a magyar nyelv ellenséges megítélése különösen a diktatúra évtizedeiben rendkívül megnehezítette a tanszék munkáját, rányomta a bélyegét a tanszék mindennapjaira, a személyes és a szakmai kapcsolatokra egyaránt. Ezen a tanszéken Murvai Olga volt a nyelvész-mindenes: tanította a magyar nyelvet idegen nyelvként és anyanyelvként, a stílust, a stilisztikát, kidolgozója volt a kontrasztív nyelvvizsgálat és –oktatás módszereinek, nyelvtant, tankönyveket és szótárakat írt. Közben fiatal oktatókat és kutatókat nevelt, akik közül többen fontos szerepet töltenek be romániai magyar közművelődési és oktatási intézményekben. 2005-ben vállalta az újabb kihívást: elfogadta a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem meghívását, Marosvásárhelyre telepedett, miközben gyakori és fárasztó ingázással folytatta bukaresti doktori hallgatóinak irányítását az ottani doktori iskola keretében. Marosvásárhelyen a szervezés és az akkreditálás feladataival és nehézségeivel küzdő Műszaki és Humántudományok Karán ez utóbbiaknak, a társadalomtudományi szakoknak, a Humántudományok tanszéknek lett a vezetője, ebben a minőségében szervezte meg az országosan is újnak számító fordító- és tolmácsképző szakot. Négy éve dékánhelyettese ennek a karnak.
Murvai Olga a kolozsvári nyelvészeti iskolának abba a vonulatába kapcsolódott be fiatalon, még hallgatóként, majd tanárként, egyetemi oktatóként, amelynek elindításában Szabédi Lászlónak is szerepe volt, de amelyet aztán évtizedeken át Szabó Zoltán professzor neve fémjelzett. Ez az az új és modern vonulat, amely az irodalmi nyelv történetét, a stílustörténetet, a stilisztikát, majd a szövegtant helyezte megfelelő diszciplináris és elméleti keretbe. Murvai Olga Szabó Zoltán irányításával végezte doktori tanulmányait, 1977-ben doktorált stilisztikai témájú disszertációval. Az indulásnak ez a tematikája később egyre inkább kiteljesedett, követte e tudományterületek nemzetközi szintű korszerűsödését: Murvai Olga számára a szemiotika, a szövegnyelvészet, a pragmatika és a kommunikációelmélet jelentette ezeket az újabb és újabb területeket, az általa irányított doktori dolgozatok is ezekben a témákban születtek. A bukaresti környezet és a romániai magyarok nyelvi helyzete is befolyásolta abban, hogy 1990 után több, a kétnyelvűséggel foglalkozó nemzetközi konferenciát is szervezett.
Murvai Olgának kedvezőtlen környezetben és nehéz történelmi időszakban kellett képviselnie, kutatnia és oktatnia a hungarológiát. A nyelvészetben is az újat kereste és követte. Fontosak kutatásai, tankönyvei és szótárai. és mindennél fontosabb és bizonyára maradandóbb tanári és emberi példája, helytállása.
                            

Péntek János, az MTA külső tagja