Az erdélyi tudomány hírei

Építészeti örökség és archetipikus tájképi megközelítések a környezeti veszélyekkel szemben

Építészeti örökség és archetipikus tájképi megközelítések a környezeti veszélyekkel szemben

A tanulmányban feltett kutatási kérdés a természeti elemekre vonatkozik, mint például a föld, a víz, a tűz és a levegő, mivel ezek kettős jelentéssel bírnak, egyszerre jelzik a veszélyt és az örökséget. A városok kék-zöld infrastruktúrához való viszonya erre példa. A városokat akár víz, akár erdő is körülveheti, bár ez utóbbit kevésbé vizsgálták az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás természetalapú megoldásaként. A víz és az építészet kapcsolata a tengerparti építészeti tervezés típusában, a kikötők, kikötői létesítmények, akváriumok vagy termálfürdők építészetében is megjelenik. Ez a tanulmány célja, hogy átfogó elemzést nyújtson mindezen különböző építészeti programokról, amelyek a huszadik század első felében valósultak meg. Bár a szecesszió és a háborúközi stílusok széles körben elterjedtek, a regionális földrajzi helyek mássága a népi építészetből merített tanulságokat. A háborúközi/internacionális stílushoz elsősorban Dél-Európából, a Küklád-szigetekről, a kontinens keleti és középső része felé, Romániában és Magyarországon, valamint északra, a balti államokig a nemzeti romantikus szecessziós stílushoz merítettek ihletet. A földrengések által érintett területeken a helyi szeizmikus kultúra uralkodik. A vízzel és a földrengésveszéllyel kapcsolatos földtani viszonyok összefüggésében a folyók és csatornák (és az alluviális talajlelőhelyek) antropogén átformálása cseppfolyósodási veszélyeztetettséget eredményez. Jelentős az a mód is, ahogyan a városi vadföld határfelület alakítja a vadon élő zöld területek és a városok közötti kapcsolatot. A védett városi természetvédelmi parkok és városi erdők hozzájárulnak a jóléthez, de az erdőtűzzel szemben sebezhetőek is. Ez a kutatás arra tesz kísérletet, hogy a helyi szeizmikus kultúra megfelelőit megtalálja az éghajlatváltozás okozta veszélyek, például árvizek és erdőtüzek esetében Romániában, Olaszországban és Portugáliában. Az ebben a tanulmányban bemutatott esettanulmányhoz bemutatott projekt részeként jelentős dokumentáció készült szakirodalmi áttekintések és terepbejárások révén. Ez utóbbihoz a walkscape módszertant alkalmazták, amely az eredmények első köréhez és a bukaresti (Románia) vízi helyszínek közelében lévő földrengésveszélyek megjelöléséhez szükséges térképezéshez is hasznos volt.

A tanulmány adatai:

Architectural Heritage and Archetypal Landscape Approaches Facing Environmental Hazards

Szerző: Boștenaru-Dan Maria, Ibric Adrian, Popescu Mara, Crăciun Cerasella

Forrás: Sustainability, 2024.

Építészeti örökség és archetipikus tájképi megközelítések a környezeti veszélyekkel szemben

A tanulmányban feltett kutatási kérdés a természeti elemekre vonatkozik, mint például a föld, a víz, a tűz és a levegő, mivel ezek kettős jelentéssel bírnak, egyszerre jelzik a veszélyt és az örökséget. A városok kék-zöld infrastruktúrához való viszonya erre példa. A városokat akár víz, akár erdő is körülveheti, bár ez utóbbit kevésbé vizsgálták az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás természetalapú megoldásaként. A víz és az építészet kapcsolata a tengerparti építészeti tervezés típusában, a kikötők, kikötői létesítmények, akváriumok vagy termálfürdők építészetében is megjelenik. Ez a tanulmány célja, hogy átfogó elemzést nyújtson mindezen különböző építészeti programokról, amelyek a huszadik század első felében valósultak meg. Bár a szecesszió és a háborúközi stílusok széles körben elterjedtek, a regionális földrajzi helyek mássága a népi építészetből merített tanulságokat. A háborúközi/internacionális stílushoz elsősorban Dél-Európából, a Küklád-szigetekről, a kontinens keleti és középső része felé, Romániában és Magyarországon, valamint északra, a balti államokig a nemzeti romantikus szecessziós stílushoz merítettek ihletet. A földrengések által érintett területeken a helyi szeizmikus kultúra uralkodik. A vízzel és a földrengésveszéllyel kapcsolatos földtani viszonyok összefüggésében a folyók és csatornák (és az alluviális talajlelőhelyek) antropogén átformálása cseppfolyósodási veszélyeztetettséget eredményez. Jelentős az a mód is, ahogyan a városi vadföld határfelület alakítja a vadon élő zöld területek és a városok közötti kapcsolatot. A védett városi természetvédelmi parkok és városi erdők hozzájárulnak a jóléthez, de az erdőtűzzel szemben sebezhetőek is. Ez a kutatás arra tesz kísérletet, hogy a helyi szeizmikus kultúra megfelelőit megtalálja az éghajlatváltozás okozta veszélyek, például árvizek és erdőtüzek esetében Romániában, Olaszországban és Portugáliában. Az ebben a tanulmányban bemutatott esettanulmányhoz bemutatott projekt részeként jelentős dokumentáció készült szakirodalmi áttekintések és terepbejárások révén. Ez utóbbihoz a walkscape módszertant alkalmazták, amely az eredmények első köréhez és a bukaresti (Románia) vízi helyszínek közelében lévő földrengésveszélyek megjelöléséhez szükséges térképezéshez is hasznos volt.

A tanulmány adatai:

Architectural Heritage and Archetypal Landscape Approaches Facing Environmental Hazards

Szerző: Boștenaru-Dan Maria, Ibric Adrian, Popescu Mara, Crăciun Cerasella

Forrás: Sustainability, 2024.