Az erdélyi tudomány hírei
- A rák túlélőinek pszichoszociális ellátása: A nemzeti rákellenes tervek globális áttekintése
- Tudományos publikációk ismertetése
- Erdélyi nyelvészek is részt vesznek az MTA Magyar Nyelv a Tudományban Elnöki Bizottsága munkájában
- Jelölési és pályázati lehetőség „A magyar nyelv és a tudományok – Szabó T. Attila-díj” (SzTAD) elnyerésére
- Ökoturisztikai alkalmasság GIS alapú vizsgálata egy Kárpát-medencei geológiai komplexum területén
- Melyik típusú rákprogressziós félelem járul hozzá a román rákbetegek életminőségéhez a COVID-19 járvány idején?
- Az általánosított Kaiser–Bessel ablakfüggvényről
- A szabályos Coulomb-hullámfüggvények csillagszerűségéről
- A phi(n) és d(n) számelméleti függvényekre vonatkozó néhány egyenletről és egyenlőtlenségről II.
- Erdélyi magyar különvélemény az 1980-as években
- Munkamigráció - kutatási tapasztalatok
- ClimateMed projekt Marosvásárhelyen
- Jégkorongozók antropometriai és általános fiziológiai teljesítményének meghatározása játék-pozíció alapján
- Kompetencia- és tudástranszfer az oktatásban. A XI. Tudományos ülésszak előadásai
- Elektronika - Laboratóriumi praktikum 1,2.
- A pi(x)-re vonatkozó egyenlőtlenségekről
- Centrifugális szálképzés segítségével sikerült előállítani lapatinib-tartalmú amorf diszperziót
- Fenilalanin ammónia-liázok: fehérjemérnökség és természetes diverzitás ötvözése
- Naplójegyzetek a pandémia idején
- Nem természetes L-fenilalanin-származékok előállítása
Erdélyi magyar különvélemény az 1980-as években
Esemény időpontja:
- 2023-04-14 16:15:00

Az erdélyi magyar civil – pártstruktúrákon kívüli – disszidencia az 1980-as évek elejétől kezdett erőteljesebben megnyilvánulni, és az egyéni ellenzékiségen túl, elsősorban a kis értelmiségi csoportok tevékenységével az erdélyi városokban és Bukarestben kapott kifejezést. Ez a tanulmány azokkal foglalkozik, akik első látásra a Ceaușescu-diktatúra emberi jogi ellenzékeként a leghangosabbnak bizonyultak. Amellett érvel, hogy a nagyváradi Ellenpontok szamizdat ügye, szerkesztőinek felmentésével, egyrészt fordulópontot jelentett az irodalomtörténész Cseke-Gyimesi Éva és a költő Szőcs Géza kulturális ellenzéki tevékenységében, a Limes Kör tagjai, továbbá a kolozsvári Kiáltó Szó szamizdat szerkesztői számára; másrészt természetes fejlődési folyamatba integrálódva, példájukkal polgári ellenállásra ösztönözték a romániai magyar kisebbségi értelmiséget. Ezek az esetek beilleszthetők Kacper Szulecki ideáltipikus disszidens modelljébe és az általa javasolt „disszidens háromszögbe”, amelyben három olyan tényezőt sorol fel, amelyek lehetővé teszik a disszidentizmust: 1. Nyílt, legális, erőszakmentes, az elnyomással szembenéző ellenzékiség 2. Hazai gyalázat és hírnév 3. Nyugati figyelem, transznacionális kapcsolatok és kívülről jövő felhatalmazás. A megközelítés során a szerző a bukaresti Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Bizottság Levéltárának megfigyelési–adatgyűjtő dossziéi – Tóth Károly Antal, Szőcs Géza, Cseke-Gyimesi Éva, Molnár Gusztáv, illetve Balázs Sándor aktái – mellett, az oral history módszerével készített életútinterjúkra, az emlékezetanyagokra, illetve a szakirodalomra támaszkodott.
A tanulmány adatai:
Jánosi Csongor
Transylvanian Hungarian dissent in the 1980s. Forms of expression: samizdat, individual attitude, underground scientific circle
Betekintő, Social Resistance – 4/2022 English Issue, 15–43.

Az erdélyi magyar civil – pártstruktúrákon kívüli – disszidencia az 1980-as évek elejétől kezdett erőteljesebben megnyilvánulni, és az egyéni ellenzékiségen túl, elsősorban a kis értelmiségi csoportok tevékenységével az erdélyi városokban és Bukarestben kapott kifejezést. Ez a tanulmány azokkal foglalkozik, akik első látásra a Ceaușescu-diktatúra emberi jogi ellenzékeként a leghangosabbnak bizonyultak. Amellett érvel, hogy a nagyváradi Ellenpontok szamizdat ügye, szerkesztőinek felmentésével, egyrészt fordulópontot jelentett az irodalomtörténész Cseke-Gyimesi Éva és a költő Szőcs Géza kulturális ellenzéki tevékenységében, a Limes Kör tagjai, továbbá a kolozsvári Kiáltó Szó szamizdat szerkesztői számára; másrészt természetes fejlődési folyamatba integrálódva, példájukkal polgári ellenállásra ösztönözték a romániai magyar kisebbségi értelmiséget. Ezek az esetek beilleszthetők Kacper Szulecki ideáltipikus disszidens modelljébe és az általa javasolt „disszidens háromszögbe”, amelyben három olyan tényezőt sorol fel, amelyek lehetővé teszik a disszidentizmust: 1. Nyílt, legális, erőszakmentes, az elnyomással szembenéző ellenzékiség 2. Hazai gyalázat és hírnév 3. Nyugati figyelem, transznacionális kapcsolatok és kívülről jövő felhatalmazás. A megközelítés során a szerző a bukaresti Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Bizottság Levéltárának megfigyelési–adatgyűjtő dossziéi – Tóth Károly Antal, Szőcs Géza, Cseke-Gyimesi Éva, Molnár Gusztáv, illetve Balázs Sándor aktái – mellett, az oral history módszerével készített életútinterjúkra, az emlékezetanyagokra, illetve a szakirodalomra támaszkodott.
A tanulmány adatai:
Jánosi Csongor
Transylvanian Hungarian dissent in the 1980s. Forms of expression: samizdat, individual attitude, underground scientific circle
Betekintő, Social Resistance – 4/2022 English Issue, 15–43.