Az erdélyi tudomány hírei
- Bizonyos számelméleti függvényekre vonatkozó egyenlőtlenségekről
- Erdély(iek) az Akadémia kétszáz évében
- Új megközelítés a városi hőszigetek hotspotjainak azonosításához és elemzéséhez
- A metamorfózis tükrözéseiben
- Egy új általánosított Simson azonosság irányában
- Otthonosság, hagyomány és identitás a nyelvjárásokban
- Tudományismertetés 2024
- Tájkép blog 2014 - 2019. LE:NOTRE hírek
- A kettős elem víz és a befogadás az építészeti programokba a 20. század első felében
- Építészeti örökség és archetipikus tájképi megközelítések a környezeti veszélyekkel szemben
- Az utcaprofil kialakításának adaptálása természetalapú megoldások alkalmazásával az új városrészekben és az épületek utólagos átalakításában
- Molekulák ionizációja elektronokkal és pozitronokkal
- A madarak oxidatív állapotának kapcsolata a repülés energetikájához kapcsolódó tulajdonságokkal
- Aranyosszéki katonatörténetek: Néprajzi, antropológiai elemzés
- Univerzális exponenciális skálázódás az axonhossz-eloszlásokban egy durva felbontási modellen keresztül
- Normalizált q-Bessel függvények csillagszerűségi sugarának aszimptotikus hatványsora
- Az IGF-1 ivarfüggő oxidatív károsodást és mortalitást okoz
- Az agy dinamikájának hátterében a robusztus funkcionális architektúrát meghatározó komplex korrelációs mintázatok hierarchiája áll
- A vallás szerepe az etnokulturális identitások (újra)termelésében - nemzetközi konferencia
- Nyelvész életidők, életpályák Erdélyben címmel jelent meg Péntek János új tanulmánykötete
Erdélyi magyar különvélemény az 1980-as években
Esemény időpontja:
- 2023-04-14 16:15:00

Az erdélyi magyar civil – pártstruktúrákon kívüli – disszidencia az 1980-as évek elejétől kezdett erőteljesebben megnyilvánulni, és az egyéni ellenzékiségen túl, elsősorban a kis értelmiségi csoportok tevékenységével az erdélyi városokban és Bukarestben kapott kifejezést. Ez a tanulmány azokkal foglalkozik, akik első látásra a Ceaușescu-diktatúra emberi jogi ellenzékeként a leghangosabbnak bizonyultak. Amellett érvel, hogy a nagyváradi Ellenpontok szamizdat ügye, szerkesztőinek felmentésével, egyrészt fordulópontot jelentett az irodalomtörténész Cseke-Gyimesi Éva és a költő Szőcs Géza kulturális ellenzéki tevékenységében, a Limes Kör tagjai, továbbá a kolozsvári Kiáltó Szó szamizdat szerkesztői számára; másrészt természetes fejlődési folyamatba integrálódva, példájukkal polgári ellenállásra ösztönözték a romániai magyar kisebbségi értelmiséget. Ezek az esetek beilleszthetők Kacper Szulecki ideáltipikus disszidens modelljébe és az általa javasolt „disszidens háromszögbe”, amelyben három olyan tényezőt sorol fel, amelyek lehetővé teszik a disszidentizmust: 1. Nyílt, legális, erőszakmentes, az elnyomással szembenéző ellenzékiség 2. Hazai gyalázat és hírnév 3. Nyugati figyelem, transznacionális kapcsolatok és kívülről jövő felhatalmazás. A megközelítés során a szerző a bukaresti Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Bizottság Levéltárának megfigyelési–adatgyűjtő dossziéi – Tóth Károly Antal, Szőcs Géza, Cseke-Gyimesi Éva, Molnár Gusztáv, illetve Balázs Sándor aktái – mellett, az oral history módszerével készített életútinterjúkra, az emlékezetanyagokra, illetve a szakirodalomra támaszkodott.
A tanulmány adatai:
Jánosi Csongor
Transylvanian Hungarian dissent in the 1980s. Forms of expression: samizdat, individual attitude, underground scientific circle
Betekintő, Social Resistance – 4/2022 English Issue, 15–43.

Az erdélyi magyar civil – pártstruktúrákon kívüli – disszidencia az 1980-as évek elejétől kezdett erőteljesebben megnyilvánulni, és az egyéni ellenzékiségen túl, elsősorban a kis értelmiségi csoportok tevékenységével az erdélyi városokban és Bukarestben kapott kifejezést. Ez a tanulmány azokkal foglalkozik, akik első látásra a Ceaușescu-diktatúra emberi jogi ellenzékeként a leghangosabbnak bizonyultak. Amellett érvel, hogy a nagyváradi Ellenpontok szamizdat ügye, szerkesztőinek felmentésével, egyrészt fordulópontot jelentett az irodalomtörténész Cseke-Gyimesi Éva és a költő Szőcs Géza kulturális ellenzéki tevékenységében, a Limes Kör tagjai, továbbá a kolozsvári Kiáltó Szó szamizdat szerkesztői számára; másrészt természetes fejlődési folyamatba integrálódva, példájukkal polgári ellenállásra ösztönözték a romániai magyar kisebbségi értelmiséget. Ezek az esetek beilleszthetők Kacper Szulecki ideáltipikus disszidens modelljébe és az általa javasolt „disszidens háromszögbe”, amelyben három olyan tényezőt sorol fel, amelyek lehetővé teszik a disszidentizmust: 1. Nyílt, legális, erőszakmentes, az elnyomással szembenéző ellenzékiség 2. Hazai gyalázat és hírnév 3. Nyugati figyelem, transznacionális kapcsolatok és kívülről jövő felhatalmazás. A megközelítés során a szerző a bukaresti Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Bizottság Levéltárának megfigyelési–adatgyűjtő dossziéi – Tóth Károly Antal, Szőcs Géza, Cseke-Gyimesi Éva, Molnár Gusztáv, illetve Balázs Sándor aktái – mellett, az oral history módszerével készített életútinterjúkra, az emlékezetanyagokra, illetve a szakirodalomra támaszkodott.
A tanulmány adatai:
Jánosi Csongor
Transylvanian Hungarian dissent in the 1980s. Forms of expression: samizdat, individual attitude, underground scientific circle
Betekintő, Social Resistance – 4/2022 English Issue, 15–43.