A KAB hírei

Fellélegezhet-e a Föld a párizsi klí­macsúcs után?

Fellélegezhet-e a Föld a párizsi klí­macsúcs után?

Gigászi kompromisszumkeresés a francia fővárosban: legalábbis a politikai akarat megvan arra, hogy a döntő fontosságúnak tartott nemzetközi klímakonferencia nyomán konkrét előrelépés történjen a globális felmelegedés megfékezésére. A legkényesebb témakörökben a konferencia utolsó napjaiban kell megegyezni.

A tudományos világban mára szinte teljes az egyetértés abban, hogy az ipari forradalom óta az emberi tevékenység mérhetően növelte a Föld légkörének szén-dioxid-koncentrációját. Ezzel párhuzamosan az átlaghőmérséklet is nőtt.

Az éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) 1988-as megalakulása után 1992-ben megszületett az ENSZ éghajlatváltozási Keretegyezménye, amelyben az ENSZ összes tagállama kinyilvánította, hogy erőfeszítéseket kell tenni a globális éghajlatváltozás megakadályozására. Az 1992-es keretegyezményhez kapcsolódik az 1997-es Kiotói Jegyzőkönyv, amelyben a fejlett országok vállalták, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátását 2012 végére 5%-kal csökkentik az 1990-es szinthez képest.

Egyes fejlett országok valóban próbáltak lépéseket tenni szén-dioxid-kibocsátásuk csökkentésére. Innentől számítjuk a szén-dioxid-kvóták adásvételét, és a téma valóban bekerült a közbeszédbe. Az ENSZ minden év decemberében nemzetközi klímakonferenciát szervezett a vitás kérdések rendezésére. A kibocsátási értékek azonban így alakultak:

A globálisan összesített antropogén üvegházhatású gázkibocsátások 1970–2010 között: a fosszilis tüzelőanyag-felhasználásból eredő, valamint földhasználattal kapcsolatos szén-dioxid-kibocsátás, a dinitrogén-oxid-emisszió és az F-gázok emissziója. (Forrás: Faragó T.: új nemzetközi éghajlatvédelmi megállapodás. Magyar Energetika, 2015/5-6.). A nagyobb méretű változatért kattintson az ábrára!
A globálisan összesített antropogén üvegházhatású gázkibocsátások 1970–2010 között: a fosszilis tüzelőanyag-felhasználásból eredő, valamint földhasználattal kapcsolatos szén-dioxid-kibocsátás, a dinitrogén-oxid-emisszió és az F-gázok emissziója. (Forrás: Faragó T.: új nemzetközi éghajlatvédelmi megállapodás. Magyar Energetika, 2015/5-6.). 
A nagyobb méretű változatért kattintson az ábrára!

 

Világossá vált: emelni kell a téteket. így született meg a 2009-es koppenhágai klímakonferencia kudarca után 2012-ben Dohában a Kiotói Jegyzőkönyv „meghosszabbítása”, amelyben az EU 28 tagállama 2020-ra már 20%-os kibocsátás-csökkentést vállalt az 1990-es szinthez képest. Ezt azonban Japán, Kanada, Oroszország, új-Zéland és az Egyesült államok már nem vállalta – legalábbis addig nem, amíg a fejlődő országok hasonló ígéreteket nem tesznek.

Fejlettek és fejlődők

A fejlődő országok ma már több üvegházhatású gázt bocsátanak ki, mint fejlett társaik. úgy fest tehát, hogy a fejlettnek nevezett országok – élükön az Egyesült államokkal – joggal követelik meg a karbonszolidaritást a feltörekvő országoktól. Azonban a fejlődők válasza a következőképpen foglalható össze: ők most tartanak ott, mint a fejlett országok pár évtizede, és hadd használjanak ők is annyi energiát (és termeljenek annyi szén-dioxidot), amennyi a fejlődésükhöz kell. Ráadásul a fejlettek korábban a légkörbe engedett szén-dioxidja komoly szerepet játszhat azokban a természeti katasztrófákban, amelyek leginkább a fejlődő országokat sújtják.

Mit várunk a párizsi klímacsúcstól?

A fentebb vázolt patthelyzet nagyjából jól mutatja az utóbbi évek klímakonferencia-tárgyalásainak dinamikáját. A fejlődők tennének ugyan vállalásokat, de cserébe támogatást várnak a fejlettektől. A fejlettek folyósítanának ugyan pénzt klímavédelmi célokra, de szigorú tervezést és ellenőrizhető megvalósítást követelnek. Miközben mindenki a másikra mutogat, egyre nagyobb a nyomás a tárgyaló feleken, hogy legalább valamiféle megállapodást sikerüljön tető alá hozniuk. Azonban az ENSZ főtitkára, Ban Ki-moon már jó előre figyelmeztetett: nem lesz elég az idén szeptemberben elfogadott, fenntartható fejlődési célokat tartalmazó ENSZ-program, ha nem mellékelnek hozzá konkrét globális klímavédelmi célokat és kötelezettségvállalásokat is.

A tét tehát nagy: képesek lesznek-e a fejlett országok egytől-egyig beállni egy új klímavédelmi egyezmény mögé, és maguk mellé tudják-e állítani a következő évtizedben a fejlődő országokat? El tudják-e közösen érni, hogy 2030-ra ne nőjön a Föld átlaghőmérséklete 2 Celsius-fokkal a 2010-es szint fölé, megelőzve a visszafordíthatatlan éghajlati és biológiai változásokat?

Budapest, 2015. november 29. Résztvevők faleveleket dobnak a Dunába a Szabadság hídról a párizsi klímavédelmi értekezlet alkalmából megrendezett Climate March Budapest elnevezésű demonstráción 2015. november 29-én. Az ENSZ november 30-tól december 11-ig tartó klímavédelemi csúcstalálkozóján 195 ország vezetői és klímaszakértői vesznek részt. MTI Fotó: Balogh Zoltán
Budapest, 2015. november 29. Résztvevők faleveleket dobnak a Dunába a Szabadság hídról a párizsi klímakonferencia alkalmából megrendezett Climate March Budapest nevű demonstráción (MTI Fotó: Balogh Zoltán)

 

Az esélyekről kérdeztük Faragó Tibort, a Szent István Egyetem címzetes egyetemi tanárát, aki a Kiotói Jegyzőkönyv létrejötténél képviselte Magyarországot, jelenleg pedig megfigyelőként vesz részt a december 11-én záruló párizsi klímakonferencián. Faragó Tibor elmondta: a tervezett megállapodás első szövegváltozata 2015 februárjában készült el.

Azóta számos nemzetközi fórumon kikristályosodott, hogy mik lesznek a megállapodás főbb tartalmi elemei, és melyek azok a rendelkezések, amelyeket célszerűbb egy kapcsolódó határozatba foglalni. Ha a megállapodás nemzetközi jogi értelemben kötelező eszköz lesz, akkor a szövegét ugyan el kell fogadni most Párizsban, de hatályba lépéséhez a feleknek utólag meg kell erősíteniük, hogy magukra (államukra) nézve azt érvényesnek fogadják el, azaz hogy részesei e megállapodásnak. Ezzel szemben a határozat hatályos lesz, ha konszenzussal elfogadják a résztvevő kormánydelegációk; egyúttal egy ilyen határozat később egyszerűbben módosítható is.

Kényes kérdések

„A tervezett megállapodás jelen változatában továbbra is nyitott minden kritikusabb témakör tekintetében, vagyis az egyes országok, országcsoportok nézeteit megjelenítő különféle szövegváltozatok szerepelnek benne. Ezeket kellene közös nevezőre hozni, tehát olyan kompromisszumos szövegben megállapodni, amelyet minden fél el tud fogadni”Ÿ - mondta Faragó.

Faragó szerint a politikai akarat legalább megvan: minden, a klímacsúcson megjelent politikus elkötelezettnek tűnt, fontosnak tartja a célokat, valamint magát a megállapodást. A fejlett és fejlődő országok érdekeinek ütközéséről elmondta: néhány kevésbé kritikus ügyben sikerült közelíteni az álláspontokat, és ezáltal a megállapodás-tervezet vonatkozó része már kevesebb opciót tartalmaz, és így rövidebb lett, a legkényesebb témakörökben azonban lényegében nem volt számottevő előrehaladás a tanácskozás első hetében. A klimatológus így látja a jelenleg függőben levő témaköröket:

  • Még nincs számszerű közös cél a kibocsátás-csökkentésre 2030-ra. Továbbra is csak az a konkrét cselekvésre nehezen váltható iránymutatás létezik, hogy jó lenne, ha az ipari forradalom előtti globális átlaghőmérsékletet nem haladnánk meg 2 fokkal 2030-ban.
  • A megállapodás jelenlegi tervezete nem tartalmaz konkrét, az egyes országokra vonatkozó vállalásokat sem – ezek majd később kerülnének be mellékletként vagy más módon. Ráadásul a fejlődők csak „erőfeszítéseket” tennének, miközben a fejlettektől „kötelező vállalásokat” várnának – utóbbiak természetesen egyenlőbb feltételeket szeretnének.
  • Jelenleg messze van még az egyezség arról, milyen lesz a fejlődő országok 2020 utáni támogatásának mértéke, és mik lesznek ennek feltételei.
  • Vita folyik arról, hogy a fejlett országok egy részének 2020-ig vállalt kibocsátás-csökkentése, valamint az ugyanerre az időszakra évenkénti 100 milliárd dolláros, a fejlődő országoknak ígért támogatása milyen formában kerüljön be a megállapodáshoz kapcsolódó határozatba.

 

A klímadiplomácia magasiskolája

„A legnehezebben feloldhatónak látszó ellentétes álláspontok sorában a fejlett és a fejlődő országok feladatainak megkülönböztetése volt és maradt talán a legkényesebb kérdés, legyen szó akár a kibocsátás-szabályozásról és a finanszírozásról, akár a vállalt feladatok teljesítéséről szóló beszámolási, adatszolgáltatási teendőkről, s ezen információk ellenőrizhetőségéről” – írta Párizsból küldött elemzésében Faragó Tibor. „Az említett témakörökön túlmenően néhány delegáció hiányolta, hogy nincs a mostani egyeztetések napirendjén a »megfelelési eljárások kérdése«, azaz annak kezelési módja, ha valamely fél majd nem tenne eleget vállalt kötelezettségeinek, feladatainak.”

A párizsi helyszínen tartózkodó szakértő úgy látja, hogy a házigazda francia elnökség nagyon diplomatikusan, nagyon együttműködően szervezi napról-napra az egyeztetéseket (okulva bizonyos korábbi problémákból), de az igazság pillanata újra akkor jöhet el, amikor papíron kell feketén-fehéren közreadniuk az e napokban folyó megbeszélések alapján a megállapodás és a kapcsolódó határozat újabb szövegváltozatait. Ha erre valóban szerda este kerül sor, akkor egy nap marad arra, hogy az egyes szövegrészek közötti koherenciát is figyelembe vegyék, és a továbbra is nyitott részekkel kapcsolatban „csomag-alkuk” születhessenek.

A Párizsi Klímacsúcs második hetében az új megállapodást az utóbbi négy évben előkészítő kormányközi munkacsoport átadta a stafétabotot a Részes Felek Konferenciájának (COP), így most már miniszteri szinten folynak a tárgyalások. Rajtuk a sor, hogy csütörtökig levezényeljék a gigászi kompromisszumkeresést, de úgy, hogy ne mellőzzék a lényeges konkrétumokat, és december 11-én, pénteken egy olyan zárónyilatkozat születhessen, amelynek nyomán mindannyian fellélegezhetünk.

Forrás: www.mta.hu

Fellélegezhet-e a Föld a párizsi klí­macsúcs után?

Gigászi kompromisszumkeresés a francia fővárosban: legalábbis a politikai akarat megvan arra, hogy a döntő fontosságúnak tartott nemzetközi klímakonferencia nyomán konkrét előrelépés történjen a globális felmelegedés megfékezésére. A legkényesebb témakörökben a konferencia utolsó napjaiban kell megegyezni.

A tudományos világban mára szinte teljes az egyetértés abban, hogy az ipari forradalom óta az emberi tevékenység mérhetően növelte a Föld légkörének szén-dioxid-koncentrációját. Ezzel párhuzamosan az átlaghőmérséklet is nőtt.

Az éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) 1988-as megalakulása után 1992-ben megszületett az ENSZ éghajlatváltozási Keretegyezménye, amelyben az ENSZ összes tagállama kinyilvánította, hogy erőfeszítéseket kell tenni a globális éghajlatváltozás megakadályozására. Az 1992-es keretegyezményhez kapcsolódik az 1997-es Kiotói Jegyzőkönyv, amelyben a fejlett országok vállalták, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátását 2012 végére 5%-kal csökkentik az 1990-es szinthez képest.

Egyes fejlett országok valóban próbáltak lépéseket tenni szén-dioxid-kibocsátásuk csökkentésére. Innentől számítjuk a szén-dioxid-kvóták adásvételét, és a téma valóban bekerült a közbeszédbe. Az ENSZ minden év decemberében nemzetközi klímakonferenciát szervezett a vitás kérdések rendezésére. A kibocsátási értékek azonban így alakultak:

A globálisan összesített antropogén üvegházhatású gázkibocsátások 1970–2010 között: a fosszilis tüzelőanyag-felhasználásból eredő, valamint földhasználattal kapcsolatos szén-dioxid-kibocsátás, a dinitrogén-oxid-emisszió és az F-gázok emissziója. (Forrás: Faragó T.: új nemzetközi éghajlatvédelmi megállapodás. Magyar Energetika, 2015/5-6.). A nagyobb méretű változatért kattintson az ábrára!
A globálisan összesített antropogén üvegházhatású gázkibocsátások 1970–2010 között: a fosszilis tüzelőanyag-felhasználásból eredő, valamint földhasználattal kapcsolatos szén-dioxid-kibocsátás, a dinitrogén-oxid-emisszió és az F-gázok emissziója. (Forrás: Faragó T.: új nemzetközi éghajlatvédelmi megállapodás. Magyar Energetika, 2015/5-6.). 
A nagyobb méretű változatért kattintson az ábrára!

 

Világossá vált: emelni kell a téteket. így született meg a 2009-es koppenhágai klímakonferencia kudarca után 2012-ben Dohában a Kiotói Jegyzőkönyv „meghosszabbítása”, amelyben az EU 28 tagállama 2020-ra már 20%-os kibocsátás-csökkentést vállalt az 1990-es szinthez képest. Ezt azonban Japán, Kanada, Oroszország, új-Zéland és az Egyesült államok már nem vállalta – legalábbis addig nem, amíg a fejlődő országok hasonló ígéreteket nem tesznek.

Fejlettek és fejlődők

A fejlődő országok ma már több üvegházhatású gázt bocsátanak ki, mint fejlett társaik. úgy fest tehát, hogy a fejlettnek nevezett országok – élükön az Egyesült államokkal – joggal követelik meg a karbonszolidaritást a feltörekvő országoktól. Azonban a fejlődők válasza a következőképpen foglalható össze: ők most tartanak ott, mint a fejlett országok pár évtizede, és hadd használjanak ők is annyi energiát (és termeljenek annyi szén-dioxidot), amennyi a fejlődésükhöz kell. Ráadásul a fejlettek korábban a légkörbe engedett szén-dioxidja komoly szerepet játszhat azokban a természeti katasztrófákban, amelyek leginkább a fejlődő országokat sújtják.

Mit várunk a párizsi klímacsúcstól?

A fentebb vázolt patthelyzet nagyjából jól mutatja az utóbbi évek klímakonferencia-tárgyalásainak dinamikáját. A fejlődők tennének ugyan vállalásokat, de cserébe támogatást várnak a fejlettektől. A fejlettek folyósítanának ugyan pénzt klímavédelmi célokra, de szigorú tervezést és ellenőrizhető megvalósítást követelnek. Miközben mindenki a másikra mutogat, egyre nagyobb a nyomás a tárgyaló feleken, hogy legalább valamiféle megállapodást sikerüljön tető alá hozniuk. Azonban az ENSZ főtitkára, Ban Ki-moon már jó előre figyelmeztetett: nem lesz elég az idén szeptemberben elfogadott, fenntartható fejlődési célokat tartalmazó ENSZ-program, ha nem mellékelnek hozzá konkrét globális klímavédelmi célokat és kötelezettségvállalásokat is.

A tét tehát nagy: képesek lesznek-e a fejlett országok egytől-egyig beállni egy új klímavédelmi egyezmény mögé, és maguk mellé tudják-e állítani a következő évtizedben a fejlődő országokat? El tudják-e közösen érni, hogy 2030-ra ne nőjön a Föld átlaghőmérséklete 2 Celsius-fokkal a 2010-es szint fölé, megelőzve a visszafordíthatatlan éghajlati és biológiai változásokat?

Budapest, 2015. november 29. Résztvevők faleveleket dobnak a Dunába a Szabadság hídról a párizsi klímavédelmi értekezlet alkalmából megrendezett Climate March Budapest elnevezésű demonstráción 2015. november 29-én. Az ENSZ november 30-tól december 11-ig tartó klímavédelemi csúcstalálkozóján 195 ország vezetői és klímaszakértői vesznek részt. MTI Fotó: Balogh Zoltán
Budapest, 2015. november 29. Résztvevők faleveleket dobnak a Dunába a Szabadság hídról a párizsi klímakonferencia alkalmából megrendezett Climate March Budapest nevű demonstráción (MTI Fotó: Balogh Zoltán)

 

Az esélyekről kérdeztük Faragó Tibort, a Szent István Egyetem címzetes egyetemi tanárát, aki a Kiotói Jegyzőkönyv létrejötténél képviselte Magyarországot, jelenleg pedig megfigyelőként vesz részt a december 11-én záruló párizsi klímakonferencián. Faragó Tibor elmondta: a tervezett megállapodás első szövegváltozata 2015 februárjában készült el.

Azóta számos nemzetközi fórumon kikristályosodott, hogy mik lesznek a megállapodás főbb tartalmi elemei, és melyek azok a rendelkezések, amelyeket célszerűbb egy kapcsolódó határozatba foglalni. Ha a megállapodás nemzetközi jogi értelemben kötelező eszköz lesz, akkor a szövegét ugyan el kell fogadni most Párizsban, de hatályba lépéséhez a feleknek utólag meg kell erősíteniük, hogy magukra (államukra) nézve azt érvényesnek fogadják el, azaz hogy részesei e megállapodásnak. Ezzel szemben a határozat hatályos lesz, ha konszenzussal elfogadják a résztvevő kormánydelegációk; egyúttal egy ilyen határozat később egyszerűbben módosítható is.

Kényes kérdések

„A tervezett megállapodás jelen változatában továbbra is nyitott minden kritikusabb témakör tekintetében, vagyis az egyes országok, országcsoportok nézeteit megjelenítő különféle szövegváltozatok szerepelnek benne. Ezeket kellene közös nevezőre hozni, tehát olyan kompromisszumos szövegben megállapodni, amelyet minden fél el tud fogadni”Ÿ - mondta Faragó.

Faragó szerint a politikai akarat legalább megvan: minden, a klímacsúcson megjelent politikus elkötelezettnek tűnt, fontosnak tartja a célokat, valamint magát a megállapodást. A fejlett és fejlődő országok érdekeinek ütközéséről elmondta: néhány kevésbé kritikus ügyben sikerült közelíteni az álláspontokat, és ezáltal a megállapodás-tervezet vonatkozó része már kevesebb opciót tartalmaz, és így rövidebb lett, a legkényesebb témakörökben azonban lényegében nem volt számottevő előrehaladás a tanácskozás első hetében. A klimatológus így látja a jelenleg függőben levő témaköröket:

  • Még nincs számszerű közös cél a kibocsátás-csökkentésre 2030-ra. Továbbra is csak az a konkrét cselekvésre nehezen váltható iránymutatás létezik, hogy jó lenne, ha az ipari forradalom előtti globális átlaghőmérsékletet nem haladnánk meg 2 fokkal 2030-ban.
  • A megállapodás jelenlegi tervezete nem tartalmaz konkrét, az egyes országokra vonatkozó vállalásokat sem – ezek majd később kerülnének be mellékletként vagy más módon. Ráadásul a fejlődők csak „erőfeszítéseket” tennének, miközben a fejlettektől „kötelező vállalásokat” várnának – utóbbiak természetesen egyenlőbb feltételeket szeretnének.
  • Jelenleg messze van még az egyezség arról, milyen lesz a fejlődő országok 2020 utáni támogatásának mértéke, és mik lesznek ennek feltételei.
  • Vita folyik arról, hogy a fejlett országok egy részének 2020-ig vállalt kibocsátás-csökkentése, valamint az ugyanerre az időszakra évenkénti 100 milliárd dolláros, a fejlődő országoknak ígért támogatása milyen formában kerüljön be a megállapodáshoz kapcsolódó határozatba.

 

A klímadiplomácia magasiskolája

„A legnehezebben feloldhatónak látszó ellentétes álláspontok sorában a fejlett és a fejlődő országok feladatainak megkülönböztetése volt és maradt talán a legkényesebb kérdés, legyen szó akár a kibocsátás-szabályozásról és a finanszírozásról, akár a vállalt feladatok teljesítéséről szóló beszámolási, adatszolgáltatási teendőkről, s ezen információk ellenőrizhetőségéről” – írta Párizsból küldött elemzésében Faragó Tibor. „Az említett témakörökön túlmenően néhány delegáció hiányolta, hogy nincs a mostani egyeztetések napirendjén a »megfelelési eljárások kérdése«, azaz annak kezelési módja, ha valamely fél majd nem tenne eleget vállalt kötelezettségeinek, feladatainak.”

A párizsi helyszínen tartózkodó szakértő úgy látja, hogy a házigazda francia elnökség nagyon diplomatikusan, nagyon együttműködően szervezi napról-napra az egyeztetéseket (okulva bizonyos korábbi problémákból), de az igazság pillanata újra akkor jöhet el, amikor papíron kell feketén-fehéren közreadniuk az e napokban folyó megbeszélések alapján a megállapodás és a kapcsolódó határozat újabb szövegváltozatait. Ha erre valóban szerda este kerül sor, akkor egy nap marad arra, hogy az egyes szövegrészek közötti koherenciát is figyelembe vegyék, és a továbbra is nyitott részekkel kapcsolatban „csomag-alkuk” születhessenek.

A Párizsi Klímacsúcs második hetében az új megállapodást az utóbbi négy évben előkészítő kormányközi munkacsoport átadta a stafétabotot a Részes Felek Konferenciájának (COP), így most már miniszteri szinten folynak a tárgyalások. Rajtuk a sor, hogy csütörtökig levezényeljék a gigászi kompromisszumkeresést, de úgy, hogy ne mellőzzék a lényeges konkrétumokat, és december 11-én, pénteken egy olyan zárónyilatkozat születhessen, amelynek nyomán mindannyian fellélegezhetünk.

Forrás: www.mta.hu