Az erdélyi tudomány hírei
- Kompetencia- és tudástranszfer az oktatásban. A XI. Tudományos ülésszak előadásai
- Elektronika - Laboratóriumi praktikum 1,2.
- A pi(x)-re vonatkozó egyenlőtlenségekről
- Centrifugális szálképzés segítségével sikerült előállítani lapatinib-tartalmú amorf diszperziót
- Fenilalanin ammónia-liázok: fehérjemérnökség és természetes diverzitás ötvözése
- Naplójegyzetek a pandémia idején
- Nem természetes L-fenilalanin-származékok előállítása
- A kontextuális megközelítés elméletének kibillentése
- A médiafogyasztás és a nyelvismeret összefüggései a kisebbségi magyaroknál
- Hannah Arendt az ágostoni szeretet-fogalomról
- Publikálási lehetőség
- Platina-gallium nanoötvözetek szintézise
- A kereskedelmi fotokatalizátor viselkedésváltoztató hatása
- Pályázati felhívás
- Az állami felsőoktatási intézmények teljesítményjelentéseit befolyásoló tényezők
- A trigonometrikus és hiperbolikus függvények logaritmusáról
- Az MTA romániai testületi és köztestületi tagjainak jelentős publikációi
- Mezőgazdasággal és a vízkészletekkel kapcsolatos szélsőséges csapadékmennyiségek elemzése
- A Kolozsvári Tudományegyetem Rektorai (1872-1919)
- Vandiver aritmetikai függvényéről II.
Felső-Tisza-medencei római kori kerámialeletek eredetvizsgálata

Ki, mikor, hogyan és miből készítette? – ezekre az alapvető kérdésekre kell válaszolnia minden jó iparrégészeti kutatásnak. Hogy ez a törekvés sikerrel járhasson, ahhoz több szakterületet felölelő interdiszciplináris kutatócsoport együttműködésére van szükség, olyanra, mint amilyen az EME keretében indult 2008-ban Műszaki és kulturális örökségvédelem Erdélyben címmel. A csoportban akad régész, földtanos, vegyész, fizikus, anyagmérnök, több intézmény képviseletében.
Ez a csoport több korszerű módszerrel vizsgált meg a Szatmár megyei Tasnád-Melegházak lelőhelyről előkerült kerámiadarabokat. A több éve zajló kutatások eredményeit eddig is rendszeresen publikálták. A fentebb említett kérdések fontosak, hiszen a Felső-Tisza medencéje a korai neolitikumtól kezdve folyamatosan lakott, a római korban pedig több kultúra találkozott itt: dákok, germánok, szarmaták, ezek mellett jócskán került ide római „importáru” is. A leletek többsége korongolt kerámiaedény töredéke, többnyire finom iszapolású szürke, ritkábban téglaszínű, konyhai használatra szánt edények. Ezek mellett a kutatócsoport a közelben gyűjtött agyagos talajmintát is vizsgált, hogy kiderítse a nyersanyag eredetét.
A különböző polarizációs mikroszkópos, elektromikroszkópos és egyéb vizsgálatok mellett az egyik legfontosabb módszer az úgynevezett Fourier-transzformációs infravörös spektroszkópia volt, amely lehetővé tette azt, hogy viszonylag széles skálán nagy felbontású spektrum vizsgálatával állapítsák meg az anyag összetételét. Továbbá választ kaptak azokra a kérdésekre is, hogy milyen agyagból készültek ezek a leletek, melyek a fő- és nyomelemek, avagy hogy használtak-e soványítót. A jól formálható agyagok ugyanis sikamlós, zsíros tapintásúak, amelyek sok vizet vesznek fel, ezért száradáskor erősen zsugorodnak, deformálódnak – ezeket kövér agyagoknak hívják, és gyakran nem képlékeny ásványi anyagok – például kvarc, földpát, szénsavas mész, samott stb. – adagolásával soványítják azokat. Mi több, bizonyos fazakastechnológiai következtetések is levonhatók, ugyanis a kiégetéskor keletkezett, az égés során változatlanul megmaradó, illetve az eltemetés során átalakult ásványfázisok pontosítják a kutató számára az égetési körülményeket. A kutatómunka során kiderült, hogy az ásványos összetétel nagyjából megfelel a közeli agyagos talajmintáknak, így nem zárható ki, hogy ezeket az edényeket helyben készítették. Az eredményeket a Studia Universitatis Babes-Bolyai Chemia 2019-es LXIV. 2. Tom II. számában közölték, a cikk szerzői: Bitay Enikő, Kiss-Pataki Bernadeth, Indrea Emil, Kacsó Irén, Tolvaly-Roşca Ferenc, Bratu Ioan és Veress Erzsébet, angol címe: Provenance Study On A Small Selection Of Roman Potshards (Tăşnad-Sere Site, Satu Mare County, Romania).
Szemléltető képanyag:
1. ábra. A Tasnád-Melegházak lelőhely
2. ábra. A vizsgált cserépminta-töredékek
3. ábra. Kőzettani mikroszkópia (mikromorfológiai és ásványtani vizsgálat)
4. ábra. A vizsgált cserépminták spektroszkópiai (FTIR) diagramja (ásványtani-szerkezeti vizsgálata) és röntgendiffraktogramja (a minták kristályosságára vonatkozó következtetések)
A kutatás eredményeit tartalmazó tanulmány (II. rész) teljes szövegének elérhetősége:

Ki, mikor, hogyan és miből készítette? – ezekre az alapvető kérdésekre kell válaszolnia minden jó iparrégészeti kutatásnak. Hogy ez a törekvés sikerrel járhasson, ahhoz több szakterületet felölelő interdiszciplináris kutatócsoport együttműködésére van szükség, olyanra, mint amilyen az EME keretében indult 2008-ban Műszaki és kulturális örökségvédelem Erdélyben címmel. A csoportban akad régész, földtanos, vegyész, fizikus, anyagmérnök, több intézmény képviseletében.
Ez a csoport több korszerű módszerrel vizsgált meg a Szatmár megyei Tasnád-Melegházak lelőhelyről előkerült kerámiadarabokat. A több éve zajló kutatások eredményeit eddig is rendszeresen publikálták. A fentebb említett kérdések fontosak, hiszen a Felső-Tisza medencéje a korai neolitikumtól kezdve folyamatosan lakott, a római korban pedig több kultúra találkozott itt: dákok, germánok, szarmaták, ezek mellett jócskán került ide római „importáru” is. A leletek többsége korongolt kerámiaedény töredéke, többnyire finom iszapolású szürke, ritkábban téglaszínű, konyhai használatra szánt edények. Ezek mellett a kutatócsoport a közelben gyűjtött agyagos talajmintát is vizsgált, hogy kiderítse a nyersanyag eredetét.
A különböző polarizációs mikroszkópos, elektromikroszkópos és egyéb vizsgálatok mellett az egyik legfontosabb módszer az úgynevezett Fourier-transzformációs infravörös spektroszkópia volt, amely lehetővé tette azt, hogy viszonylag széles skálán nagy felbontású spektrum vizsgálatával állapítsák meg az anyag összetételét. Továbbá választ kaptak azokra a kérdésekre is, hogy milyen agyagból készültek ezek a leletek, melyek a fő- és nyomelemek, avagy hogy használtak-e soványítót. A jól formálható agyagok ugyanis sikamlós, zsíros tapintásúak, amelyek sok vizet vesznek fel, ezért száradáskor erősen zsugorodnak, deformálódnak – ezeket kövér agyagoknak hívják, és gyakran nem képlékeny ásványi anyagok – például kvarc, földpát, szénsavas mész, samott stb. – adagolásával soványítják azokat. Mi több, bizonyos fazakastechnológiai következtetések is levonhatók, ugyanis a kiégetéskor keletkezett, az égés során változatlanul megmaradó, illetve az eltemetés során átalakult ásványfázisok pontosítják a kutató számára az égetési körülményeket. A kutatómunka során kiderült, hogy az ásványos összetétel nagyjából megfelel a közeli agyagos talajmintáknak, így nem zárható ki, hogy ezeket az edényeket helyben készítették. Az eredményeket a Studia Universitatis Babes-Bolyai Chemia 2019-es LXIV. 2. Tom II. számában közölték, a cikk szerzői: Bitay Enikő, Kiss-Pataki Bernadeth, Indrea Emil, Kacsó Irén, Tolvaly-Roşca Ferenc, Bratu Ioan és Veress Erzsébet, angol címe: Provenance Study On A Small Selection Of Roman Potshards (Tăşnad-Sere Site, Satu Mare County, Romania).
Szemléltető képanyag:
1. ábra. A Tasnád-Melegházak lelőhely
2. ábra. A vizsgált cserépminta-töredékek
3. ábra. Kőzettani mikroszkópia (mikromorfológiai és ásványtani vizsgálat)
4. ábra. A vizsgált cserépminták spektroszkópiai (FTIR) diagramja (ásványtani-szerkezeti vizsgálata) és röntgendiffraktogramja (a minták kristályosságára vonatkozó következtetések)
A kutatás eredményeit tartalmazó tanulmány (II. rész) teljes szövegének elérhetősége: