Ki, mikor, hogyan és miből készítette? – ezekre az alapvető kérdésekre kell válaszolnia minden jó iparrégészeti kutatásnak. Hogy ez a törekvés sikerrel járhasson, ahhoz több szakterületet felölelő interdiszciplináris kutatócsoport együttműködésére van szükség, olyanra, mint amilyen az EME keretében indult 2008-ban Műszaki és kulturális örökségvédelem Erdélyben címmel. A csoportban akad régész, földtanos, vegyész, fizikus, anyagmérnök, több intézmény képviseletében.

Ez a csoport több korszerű módszerrel vizsgált meg a Szatmár megyei Tasnád-Melegházak lelőhelyről előkerült kerámiadarabokat. A több éve zajló kutatások eredményeit eddig is rendszeresen publikálták. A fentebb említett kérdések fontosak, hiszen a Felső-Tisza medencéje a korai neolitikumtól kezdve folyamatosan lakott, a római korban pedig több kultúra találkozott itt: dákok, germánok, szarmaták, ezek mellett jócskán került ide római „importáru” is. A leletek többsége korongolt kerámiaedény töredéke, többnyire finom iszapolású szürke, ritkábban téglaszínű, konyhai használatra szánt edények. Ezek mellett a kutatócsoport a közelben gyűjtött agyagos talajmintát is vizsgált, hogy kiderítse a nyersanyag eredetét.

A különböző polarizációs mikroszkópos, elektromikroszkópos és egyéb vizsgálatok mellett az egyik legfontosabb módszer az úgynevezett Fourier-transzformációs infravörös spektroszkópia volt, amely lehetővé tette azt, hogy viszonylag széles skálán nagy felbontású spektrum vizsgálatával állapítsák meg az anyag összetételét. Továbbá választ kaptak azokra a kérdésekre is, hogy milyen agyagból készültek ezek a leletek, melyek a fő- és nyomelemek, avagy hogy használtak-e soványítót. A jól formálható agyagok ugyanis sikamlós, zsíros tapintásúak, amelyek sok vizet vesznek fel, ezért száradáskor erősen zsugorodnak, deformálódnak – ezeket kövér agyagoknak hívják, és gyakran nem képlékeny ásványi anyagok – például kvarc, földpát, szénsavas mész, samott stb. – adagolásával soványítják azokat. Mi több, bizonyos fazakastechnológiai következtetések is levonhatók, ugyanis a kiégetéskor keletkezett, az égés során változatlanul megmaradó, illetve az eltemetés során átalakult ásványfázisok pontosítják a kutató számára az égetési körülményeket. A kutatómunka során kiderült, hogy az ásványos összetétel nagyjából megfelel a közeli agyagos talajmintáknak, így nem zárható ki, hogy ezeket az edényeket helyben készítették. Az eredményeket a Studia Universitatis Babes-Bolyai Chemia 2019-es LXIV. 2. Tom II. számában közölték, a cikk szerzői: Bitay Enikő, Kiss-Pataki Bernadeth, Indrea Emil, Kacsó Irén, Tolvaly-Roşca Ferenc, Bratu Ioan és Veress Erzsébet, angol címe: Provenance Study On A Small Selection Of Roman Potshards (Tăşnad-Sere Site, Satu Mare County, Romania).

Szemléltető képanyag:

1. ábra. A Tasnád-Melegházak lelőhely

2. ábra. A vizsgált cserépminta-töredékek

 3. ábra. Kőzettani mikroszkópia (mikromorfológiai és ásványtani vizsgálat)

4. ábra. A vizsgált cserépminták spektroszkópiai (FTIR) diagramja (ásványtani-szerkezeti vizsgálata) és röntgendiffraktogramja (a minták kristályosságára vonatkozó következtetések)

A kutatás eredményeit tartalmazó tanulmány (II. rész) teljes szövegének elérhetősége:

Enikő Bitay, Bernadeth Kiss-Pataki, Emil Indrea, Irén Kacsó, Ferenc Tolvaly-Roşca, Ioan Bratu, Erzsébet Veress: Provenance Study On A Small Selection Of Roman Potshards (Tăşnad-Sere Site, Satu Mare County, Romania). II. Studia Universitatis Babes-Bolyai Chemia 64: 2 Tom II. (2019) 483–497.