A Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság 2009-ben Arany János Fiatal Kutatói-díjat adományozott Kádár Editnek kutatói és oktatói tevékenységért.

Kádár Edit 1975-ben Szilágysomlyón született. A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) végezte tanulmányait magyar–angol szakon (1993), itt szerzett magiszteri képesítést (1998) és PhD fokozatot (2006). Magiszteri dolgozata a kétnyelvűséggel kapcsolatos jelenségeket vizsgálta, PhD értekezése a magyar generatív nyelvtanok egy fehér foltját szüntette meg.

Munkáját egyaránt jellemzi a biztos szakirodalmi tájékozottság, a magyar és nemzetközi mondattani irodalom naprakész ismerete és a kreativitás. Kutatásai részben nyelvészetiek, részben a nyelvoktatást és a romániai magyar közoktatást érintik, illetve a szórványkutatáshoz kapcsolódnak. Kutatásainak eredményeit fontos publikációkban, hazai és nemzetközi konferenciákon mutatta be (USA, Szerbia, Finnország, Magyarország). Munkáját az MTA-OKM Domus Hungarica ösztöndíjai is segítették.

1997-től főállású oktatója a BBTE Magyar és általános Nyelvészeti Tanszékének. Olyan alapdiszciplínákat oktat a magyar nyelv és irodalom szakon (szintaxis és morfológia), amelyeknek több évtizedre visszamenően nem volt erre felkészült oktatója, és amelyeknek alapvető jelentőségük van a magyar szakos tanárok képzésében. Oktatott a nagyváradi Ady Endre Sajtókollégiumban, a kolozsvári egyetemen pedig az újságíró szakon és a pedagógusképzésben is tanít. 2007-ben az általa oktatott alaptárgy egyetemi jegyzetét is publikálta. Õ szervezte meg a Márton Gyula nevét viselő, a hallgatók egyetemi alapképzését kiegészítő nyelvészeti szakkollégiumot.

Kádár Edit jelentős szerepet vállal a közoktatás országos szintű szervezésében, országos felmérésekben, az anyanyelvi mozgalom keretében szervezett anyanyelvi versenyeken. A Kolozsvári Akadémiai Bizottság keretében 2008-ban megalakult nyelvészeti szakbizottság őt választotta elnökévé.

Kádár Edit személyében, munkájával igazolja azt, hogy a szülőföldön is megtalálható a saját szakmai fejlődés lehetősége, megtalálható az a hely, ahol a közösség számára értékes tanári munka és a tudományos értékeket gyarapító szakmai munka egyaránt elismerten végezhető.

A Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság 2009-ben Arany János Fiatal Kutatói-díjat adományozott Benyovszky Krisztiánnak kutatói és oktatói tevékenységért.

Benyovszky Krisztián 1975-ben született Ipolyságon (Sahy, Szlovákia). 1998-ban végzett a nyitrai Konstantin Egyetem (KE) Bölcsészettudományi Karán, magyar-szlovák szakon. Tehetségére, az irodalomtudomány iránti elhivatottságára, s nem utolsó sorban előadói készségére felfigyeltek a tanszék oktatói, ezért lehetőséget kapott arra, hogy egyetemi tanulmányainak befejeztével a nyitrai Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéken kezdhesse el oktatói és tudományos pályafutását, ahol jelenleg is adjunktusként oktat.

2006-ban szerezte meg PhD fokozatát a nyitrai KE Szlovák Irodalom Tanszékén. Kutatási területe elsősorban az irodalomelmélet és a huszadik századi magyar irodalom, de számos tanulmányt, kritikát publikált a kortárs szlovák és cseh próza köréből is. Műfordítással és szakfordítással is foglalkozik (főként szlovák és cseh nyelvből).

Az egyetemen számos tárgyat oktat. A külföldi egyetemek közül a prágai Károly Egyetemen a Socrates Erasmus programon belül 2006 novemberében vendégelőadóként tartott előadásokat. Több előkelő helyezést elért TDK-dolgozat és jeles szakdolgozat ifjú szerzőjének volt konzulense. Tanítványai közül ma már többen a hazai és külföldi egyetemek doktori programjainak hallgatói.  

Oktatói tevékenységét nagy elhivatottsággal, az órákra való alapos felkészüléssel végzi, a hallgatókkal emberséges, igazságos és következetesen szigorú. Az utóbbi években végzett hallgatói értékelések szerint a legmagasabb pontszámmal értékelt oktatók egyike volt.

2008-ban habilitált a Pécsi Tudományegyetem Modern Irodalomtörténeti és Irodalomelméleti Tanszékén irodalomtudományok szakirányban.

Tagja a József Attila Körnek, a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaságnak és alapító tagja és jelenleg elnöke a 2001-ben alakult Sambucus Irodalomtudományi Társaságnak. 2006-tól főszerkesztője a szlovákiai Partitúra irodalomtudományi szakfolyóiratnak.  

Tanulmányai, esszéi, kritikái és fordításai szlovákiai (Kalligram, Irodalmi Szemle, új Szó, Katedra, Fórum Társadalomtudományi Szemle), magyarországi (Helikon, Világosság, élet és Irodalom, BUKSZ, Alföld, Tiszatáj, új Forrás, Forrás, Kortárs, Jelenkor, Ex Symposion) és csehországi (Slavia, Prágai Tükör) lapokban, tanulmánykötetekben jelentek meg, melyekkel a tudományos közélet magas fokú érdeklődését és elismerését váltotta ki.  Magyar és szlovák nyelven egyaránt publikál. Publikációs tevékenységét a tematikai sokszínűség és formai igényesség jellemzi.

Az elmúlt időszakban 37 konferencián és szimpóziumon vett részt.

A Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság 2009-ben Arany János Kiemelkedő kutatásért-díjat adományozott Gábrity Molnár Irén egyetemi tanárnak sokoldalú munkásságáért, tudományszervezői, intézményépítői, kutatói és oktatói tevékenységért.

Gábrity Molnár Irén 1954-ben született a vajdasági Lukácsfalván. A nagybecskereki Természettudományi Gimnáziumban érettségizett. Közgazdász, politológus, rendes egyetemi tanár. Az újvidéki Egyetem szabadkai Közgazdasági Karán közgazdász oklevelet (1977), a Belgrádi Egyetem Politikai Tudományok Karán magiszteri (1981), majd doktori (1986) fokozatot szerzett.

Szakmai orientáltsága: gazdaságszociológia, oktatásszociológia, az emberi erőforrás társadalmi-gazdasági, demográfiai, oktatási szempontú kutatása, a vajdasági magyarság kisebbségi helyzetének kutatása (anyanyelvű oktatás, migráció, kisebbségi magatartásvizsgálatok). Gazdaság- és oktatásszociológiai kutatásaival az utóbbi években figyelemre méltó eredményeket ért el a vajdasági magyarság kisebbségi helyzetének feltárása terén (oktatás, migráció, identitáskutatás, a háború okozta változások elemzése), gazdagítva ezzel mind a magyar, mind a nemzetközi tudományosságot.           

Alma máterében már 1978-tól, végzése után tanársegéd, majd a Szabadkai Tanítóképző Főiskola tanára (1979–1987), az újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karán a Szociológia Tanszék vendégoktatója (1984–1990), az újvidéki Egyetem szabadkai Közgazdasági Karának egyetemi docense (1987-től), az egyetem rendkívüli tanára (1992-től), 1997-től pedig rendes tanára. Az újvidéki Egyetem szabadkai Közgazdasági Kara egyetemista hallgatóinak dékán-helyettese (1974–1976), a kar oktatási dékán-helyettese (1986–1988). Az újvidéki Egyetem 2006-ban Szabadkán létrejött Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karának egyetemi tanára. Oroszlánrésze volt a szabadkai magyar kar létrehozásában.

Két monográfia, hat közgazdaságtudományi egyetemi tankönyv társszerzője, három szöveggyűjtemény szerkesztője. Több mint 100 tanulmányt publikált otthoni valamint külföldi (Magyarország, Románia, Szlovákia, Hollandia) szakmai és tudományos folyóiratokban. A Magyarságkutató Tudományos Társaság könyvtársorozatának társszerkesztője, az új Kép pedagógiai szaklap szerkesztőségi tagja.

Számos nemzetközi projektum koordinátora, rendszeresen vesz részt nemzetközi tudományos tanácskozásokon.

A vajdasági Magyarságkutató Tudományos Társaság alapító tagja (1991) és elnöke (1995-től). A Magyar Tudományos Akadémia külső köztestületi tagja (2000-től). A magyar oktatási miniszter 2000-ben Gróf Klebelsberg Kuno-emlékéremmel tüntette ki. A Vajdaságban élő magyarság érdekében végzett tudományos, oktatói, közéleti tevékenysége elismeréseként 2005-ben magyarországi állami kitüntetésben, Kisebbségekért Díjban részesült.

Az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság tagja. A 2007-ben létrejött Vajdasági Magyar Akadémiai tanács alelnöke. A Magyar Regionális Tudományi Társaság határon túli tagozataként működő vajdasági RTT alelnöke.

A Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság 2009-ben Arany János életmű-díjat adományozott Kótyuk István egyetemi tanárnak sokoldalú munkásságáért, kutatói, műfordítói és oktatói tevékenységért.

Kótyuk István idén január 11-én töltötte be 75. életévét. Egy Ung megyei kis magyar faluban, Ráton született 1934-ben. A helyi általános iskola befejezését követően a huszti tanítóképzőben szerzett elemi iskolai tanító oklevelet. Az 1950-es években Huszton indult, majd Ungvárra áthelyezett tanárképző főiskola magyar szakán folytatta tanulmányait, ám a főiskolát megszüntették, a diákok az Ungvári állami Egyetemen tanulhattak tovább; a magyar szakos hallgatók – köztük Kótyuk István is – az orosz nyelv és irodalom szakon.

Az egyetem befejezését követően a megyei rádió magyar szerkesztőségében, majd a tankönyvkiadóban dolgozott. Hamarosan meghívást kapott, hogy az Ungvári állami Egyetemen 1963-ban megnyílt magyar nyelv és irodalom tanszék oktatója legyen. Itt dolgozott 1993-ig, nyugdíjba vonulásáig. ám nem sokáig hódolhatott „főállásban” kedvelt hobbijának, a kertészkedésnek, mert 1997-től a Beregszászon létrejött II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára lett, s máig is mondattant oktat a jövendő magyar szakos hallgatóinak.

Ma szinte egyetlen magyar szakos tanár sincs, akit ne Kótyuk István vezetett volna be a szintaxis rejtelmeibe. Sőt: közvetve bár, de évtizedek óta valamennyi kárpátaljai magyar a tanítványának vallhatja magát, hiszen Kótyuk tanár úr több tucatnyi magyar nyelv tankönyv szerzője, szerkesztője, az anyanyelvi tantervek összeállítója, illetve történelem, földrajz tankönyvek fordítójaként is ismert és elismert. A kárpátaljai magyar anyanyelvi oktatásban, a régió magyar nyelvű felsőoktatásának kialakításában, színvonalának meghatározásában elévülhetetlen érdemei vannak.

Tudományos kutatómunkáját a magyar–ukrán nyelvi kontaktusok kutatásának szentelte. 1973-ban védte meg kandidátusi disszertációját Az ungi magyar nyelvjárások ukrán jövevényszavai címmel. Hogy közel négy évtizeddel ezelőtti kutatási eredményei ma sem avultak el, jelzi, hogy értekezése 2007-ben a Nyíregyházi Főiskola jóvoltából ismét megjelent.

Az ukrán és magyar nyelv és kultúra kapcsolatainak erősítését, ápolását mindig is szívügyének tekintette. Részt vett a Nyíregyházi Főiskolán az ukrán–magyar és magyar–ukrán szótár, illetve szótári adatbázis szerkesztésében, főszerkesztőként jegyzi a beregszászi főiskolán megjelent magyar–ukrán és ukrán–magyar iskolai szótárakat. Emellett műfordítóként igyekezett közelebb hozni egymáshoz a két szomszédos nép kultúráját: ukrán szépirodalmi alkotások fordítójaként is ismert.

Dialektológiai kutatásait Lőrincze Lajos-emlékéremmel ismerték el, műfordításaiért is több elismerésben részesült.

Kótyuk István élete során több területen alkotott maradandót: kutatásai, műfordításai, lexikológiai, lexikográfiai munkássága, oktatói tevékenysége egyaránt kiemelkedő.