A KAB hírei

Határon túli tudósok kitüntetése

Határon túli tudósok kitüntetése

2009.05.04.

Az MTA 179. közgyűlése első napján, 2009. május 4-én a Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság és a Nyugati Magyar Tudományos Tanács együttes ülést tartott. Ennek keretében Pálinkás József, az MTA elnöke átadta az Arany János-díjakat és -érmeket.
 
Az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság a beérkezett javaslatok alapján 2009. március 24-i ülésén meghozta döntését a 2009. évi Arany János-díjjal és Arany János-éremmel elismert határon túli kutatókról, oktatókról, a magyarság, a magyar tudományosság terén kiemelkedőt, figyelemre méltót alkotó személyek elismeréséről.
 
 

A Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság 2009-ben Arany János Fiatal Kutatói-díjat adományozott Kádár Editnek kutatói és oktatói tevékenységért.

Kádár Edit 1975-ben Szilágysomlyón született. A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) végezte tanulmányait magyar–angol szakon (1993), itt szerzett magiszteri képesítést (1998) és PhD fokozatot (2006). Magiszteri dolgozata a kétnyelvűséggel kapcsolatos jelenségeket vizsgálta, PhD értekezése a magyar generatív nyelvtanok egy fehér foltját szüntette meg.

Munkáját egyaránt jellemzi a biztos szakirodalmi tájékozottság, a magyar és nemzetközi mondattani irodalom naprakész ismerete és a kreativitás. Kutatásai részben nyelvészetiek, részben a nyelvoktatást és a romániai magyar közoktatást érintik, illetve a szórványkutatáshoz kapcsolódnak. Kutatásainak eredményeit fontos publikációkban, hazai és nemzetközi konferenciákon mutatta be (USA, Szerbia, Finnország, Magyarország). Munkáját az MTA-OKM Domus Hungarica ösztöndíjai is segítették.

1997-től főállású oktatója a BBTE Magyar és általános Nyelvészeti Tanszékének. Olyan alapdiszciplínákat oktat a magyar nyelv és irodalom szakon (szintaxis és morfológia), amelyeknek több évtizedre visszamenően nem volt erre felkészült oktatója, és amelyeknek alapvető jelentőségük van a magyar szakos tanárok képzésében. Oktatott a nagyváradi Ady Endre Sajtókollégiumban, a kolozsvári egyetemen pedig az újságíró szakon és a pedagógusképzésben is tanít. 2007-ben az általa oktatott alaptárgy egyetemi jegyzetét is publikálta. Õ szervezte meg a Márton Gyula nevét viselő, a hallgatók egyetemi alapképzését kiegészítő nyelvészeti szakkollégiumot.

Kádár Edit jelentős szerepet vállal a közoktatás országos szintű szervezésében, országos felmérésekben, az anyanyelvi mozgalom keretében szervezett anyanyelvi versenyeken. A Kolozsvári Akadémiai Bizottság keretében 2008-ban megalakult nyelvészeti szakbizottság őt választotta elnökévé.

Kádár Edit személyében, munkájával igazolja azt, hogy a szülőföldön is megtalálható a saját szakmai fejlődés lehetősége, megtalálható az a hely, ahol a közösség számára értékes tanári munka és a tudományos értékeket gyarapító szakmai munka egyaránt elismerten végezhető.

A Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság 2009-ben Arany János Fiatal Kutatói-díjat adományozott Benyovszky Krisztiánnak kutatói és oktatói tevékenységért.

Benyovszky Krisztián 1975-ben született Ipolyságon (Sahy, Szlovákia). 1998-ban végzett a nyitrai Konstantin Egyetem (KE) Bölcsészettudományi Karán, magyar-szlovák szakon. Tehetségére, az irodalomtudomány iránti elhivatottságára, s nem utolsó sorban előadói készségére felfigyeltek a tanszék oktatói, ezért lehetőséget kapott arra, hogy egyetemi tanulmányainak befejeztével a nyitrai Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéken kezdhesse el oktatói és tudományos pályafutását, ahol jelenleg is adjunktusként oktat.

2006-ban szerezte meg PhD fokozatát a nyitrai KE Szlovák Irodalom Tanszékén. Kutatási területe elsősorban az irodalomelmélet és a huszadik századi magyar irodalom, de számos tanulmányt, kritikát publikált a kortárs szlovák és cseh próza köréből is. Műfordítással és szakfordítással is foglalkozik (főként szlovák és cseh nyelvből).

Az egyetemen számos tárgyat oktat. A külföldi egyetemek közül a prágai Károly Egyetemen a Socrates Erasmus programon belül 2006 novemberében vendégelőadóként tartott előadásokat. Több előkelő helyezést elért TDK-dolgozat és jeles szakdolgozat ifjú szerzőjének volt konzulense. Tanítványai közül ma már többen a hazai és külföldi egyetemek doktori programjainak hallgatói.  

Oktatói tevékenységét nagy elhivatottsággal, az órákra való alapos felkészüléssel végzi, a hallgatókkal emberséges, igazságos és következetesen szigorú. Az utóbbi években végzett hallgatói értékelések szerint a legmagasabb pontszámmal értékelt oktatók egyike volt.

2008-ban habilitált a Pécsi Tudományegyetem Modern Irodalomtörténeti és Irodalomelméleti Tanszékén irodalomtudományok szakirányban.

Tagja a József Attila Körnek, a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaságnak és alapító tagja és jelenleg elnöke a 2001-ben alakult Sambucus Irodalomtudományi Társaságnak. 2006-tól főszerkesztője a szlovákiai Partitúra irodalomtudományi szakfolyóiratnak.  

Tanulmányai, esszéi, kritikái és fordításai szlovákiai (Kalligram, Irodalmi Szemle, új Szó, Katedra, Fórum Társadalomtudományi Szemle), magyarországi (Helikon, Világosság, élet és Irodalom, BUKSZ, Alföld, Tiszatáj, új Forrás, Forrás, Kortárs, Jelenkor, Ex Symposion) és csehországi (Slavia, Prágai Tükör) lapokban, tanulmánykötetekben jelentek meg, melyekkel a tudományos közélet magas fokú érdeklődését és elismerését váltotta ki.  Magyar és szlovák nyelven egyaránt publikál. Publikációs tevékenységét a tematikai sokszínűség és formai igényesség jellemzi.

Az elmúlt időszakban 37 konferencián és szimpóziumon vett részt.

 

A Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság 2009-ben Arany János Kiemelkedő kutatásért-díjat adományozott Gábrity Molnár Irén egyetemi tanárnak sokoldalú munkásságáért, tudományszervezői, intézményépítői, kutatói és oktatói tevékenységért.

Gábrity Molnár Irén 1954-ben született a vajdasági Lukácsfalván. A nagybecskereki Természettudományi Gimnáziumban érettségizett. Közgazdász, politológus, rendes egyetemi tanár. Az újvidéki Egyetem szabadkai Közgazdasági Karán közgazdász oklevelet (1977), a Belgrádi Egyetem Politikai Tudományok Karán magiszteri (1981), majd doktori (1986) fokozatot szerzett.

Szakmai orientáltsága: gazdaságszociológia, oktatásszociológia, az emberi erőforrás társadalmi-gazdasági, demográfiai, oktatási szempontú kutatása, a vajdasági magyarság kisebbségi helyzetének kutatása (anyanyelvű oktatás, migráció, kisebbségi magatartásvizsgálatok). Gazdaság- és oktatásszociológiai kutatásaival az utóbbi években figyelemre méltó eredményeket ért el a vajdasági magyarság kisebbségi helyzetének feltárása terén (oktatás, migráció, identitáskutatás, a háború okozta változások elemzése), gazdagítva ezzel mind a magyar, mind a nemzetközi tudományosságot.           

Alma máterében már 1978-tól, végzése után tanársegéd, majd a Szabadkai Tanítóképző Főiskola tanára (1979–1987), az újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karán a Szociológia Tanszék vendégoktatója (1984–1990), az újvidéki Egyetem szabadkai Közgazdasági Karának egyetemi docense (1987-től), az egyetem rendkívüli tanára (1992-től), 1997-től pedig rendes tanára. Az újvidéki Egyetem szabadkai Közgazdasági Kara egyetemista hallgatóinak dékán-helyettese (1974–1976), a kar oktatási dékán-helyettese (1986–1988). Az újvidéki Egyetem 2006-ban Szabadkán létrejött Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karának egyetemi tanára. Oroszlánrésze volt a szabadkai magyar kar létrehozásában.

Két monográfia, hat közgazdaságtudományi egyetemi tankönyv társszerzője, három szöveggyűjtemény szerkesztője. Több mint 100 tanulmányt publikált otthoni valamint külföldi (Magyarország, Románia, Szlovákia, Hollandia) szakmai és tudományos folyóiratokban. A Magyarságkutató Tudományos Társaság könyvtársorozatának társszerkesztője, az új Kép pedagógiai szaklap szerkesztőségi tagja.

Számos nemzetközi projektum koordinátora, rendszeresen vesz részt nemzetközi tudományos tanácskozásokon.

A vajdasági Magyarságkutató Tudományos Társaság alapító tagja (1991) és elnöke (1995-től). A Magyar Tudományos Akadémia külső köztestületi tagja (2000-től). A magyar oktatási miniszter 2000-ben Gróf Klebelsberg Kuno-emlékéremmel tüntette ki. A Vajdaságban élő magyarság érdekében végzett tudományos, oktatói, közéleti tevékenysége elismeréseként 2005-ben magyarországi állami kitüntetésben, Kisebbségekért Díjban részesült.

Az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság tagja. A 2007-ben létrejött Vajdasági Magyar Akadémiai tanács alelnöke. A Magyar Regionális Tudományi Társaság határon túli tagozataként működő vajdasági RTT alelnöke.

 

A Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság 2009-ben Arany János életmű-díjat adományozott Kótyuk István egyetemi tanárnak sokoldalú munkásságáért, kutatói, műfordítói és oktatói tevékenységért.

Kótyuk István idén január 11-én töltötte be 75. életévét. Egy Ung megyei kis magyar faluban, Ráton született 1934-ben. A helyi általános iskola befejezését követően a huszti tanítóképzőben szerzett elemi iskolai tanító oklevelet. Az 1950-es években Huszton indult, majd Ungvárra áthelyezett tanárképző főiskola magyar szakán folytatta tanulmányait, ám a főiskolát megszüntették, a diákok az Ungvári állami Egyetemen tanulhattak tovább; a magyar szakos hallgatók – köztük Kótyuk István is – az orosz nyelv és irodalom szakon.

Az egyetem befejezését követően a megyei rádió magyar szerkesztőségében, majd a tankönyvkiadóban dolgozott. Hamarosan meghívást kapott, hogy az Ungvári állami Egyetemen 1963-ban megnyílt magyar nyelv és irodalom tanszék oktatója legyen. Itt dolgozott 1993-ig, nyugdíjba vonulásáig. ám nem sokáig hódolhatott „főállásban” kedvelt hobbijának, a kertészkedésnek, mert 1997-től a Beregszászon létrejött II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára lett, s máig is mondattant oktat a jövendő magyar szakos hallgatóinak.

Ma szinte egyetlen magyar szakos tanár sincs, akit ne Kótyuk István vezetett volna be a szintaxis rejtelmeibe. Sőt: közvetve bár, de évtizedek óta valamennyi kárpátaljai magyar a tanítványának vallhatja magát, hiszen Kótyuk tanár úr több tucatnyi magyar nyelv tankönyv szerzője, szerkesztője, az anyanyelvi tantervek összeállítója, illetve történelem, földrajz tankönyvek fordítójaként is ismert és elismert. A kárpátaljai magyar anyanyelvi oktatásban, a régió magyar nyelvű felsőoktatásának kialakításában, színvonalának meghatározásában elévülhetetlen érdemei vannak.

Tudományos kutatómunkáját a magyar–ukrán nyelvi kontaktusok kutatásának szentelte. 1973-ban védte meg kandidátusi disszertációját Az ungi magyar nyelvjárások ukrán jövevényszavai címmel. Hogy közel négy évtizeddel ezelőtti kutatási eredményei ma sem avultak el, jelzi, hogy értekezése 2007-ben a Nyíregyházi Főiskola jóvoltából ismét megjelent.

Az ukrán és magyar nyelv és kultúra kapcsolatainak erősítését, ápolását mindig is szívügyének tekintette. Részt vett a Nyíregyházi Főiskolán az ukrán–magyar és magyar–ukrán szótár, illetve szótári adatbázis szerkesztésében, főszerkesztőként jegyzi a beregszászi főiskolán megjelent magyar–ukrán és ukrán–magyar iskolai szótárakat. Emellett műfordítóként igyekezett közelebb hozni egymáshoz a két szomszédos nép kultúráját: ukrán szépirodalmi alkotások fordítójaként is ismert.

Dialektológiai kutatásait Lőrincze Lajos-emlékéremmel ismerték el, műfordításaiért is több elismerésben részesült.

Kótyuk István élete során több területen alkotott maradandót: kutatásai, műfordításai, lexikológiai, lexikográfiai munkássága, oktatói tevékenysége egyaránt kiemelkedő.

 

 

 

A Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság 2009-ben Arany János-érmet adományozott Vermes Gábornak, a Rutgers Egyetem emeritus professzorának tudományos, publikációs és oktatói tevékenységért.        

Vermes Gábor 1933-ban született. Az ELTE geológia szakán szerzett diplomát 1956-ban. 1957-ben került ki az Egyesült államokba. Előszor olajkutató vállalatoknál dolgozott Texas, Louisiana és New Mexico államokban, de 1958-ban elhatározta, hogy gyermekkori vágyát megvalósítva történész lesz. A kaliforniai Stanford Egyetemen szerezte meg törtenelemből tudományos fokozatait, 1961-ben az az MA-t és 1966-ban a PhD-t. Ezt követően rangos kutatási grantok (Hoover Institute, UCLA, IREX, Rutgers University) elnyerése segíti tudományos tevékenységét.

1972-től ameriaki fiatalok generációit tanította a Rutgers Egyetemen általános és Közép-Kelet Európa történelemre. Nagy tudása és szerénysége egyaránt kivívta a tanítványok és professzortársaik megbecsülését. 2002-ben a kitüntető emeritus professzor  címmel ment nyugdíjba.

Egész tudományos karrierjét a magyar történelem szolgálatába állította. Cikkei és recenziói mellett fő műve Gróf Tisza István életrajza. Rajta keresztül próbálta meg leírni és kiértékelni a dualista Magyarország társadalmát és kultúráját. A mű magyarul két kiadásban is megjelent (Századvég Kiadó, 1994, Osiris Kiadó, 2001).

Vermes Gábor több előadást is tartott Magyarországon, pl. a Fészek Klubban.  2007. szeptemberi előadása Gondolatok az újkori magyar történetírásról címmel az idegenben élőkre jó esetben jellemző, független értékítélet lehetőségeivel foglalkozott.

Tudomásunk szerint jelenleg  egy másik nagy könyvön dolgozik, amely Magyarország történelmét tárgyalja 1711 és 1848 között, új megvilágításban.

 Rendszeresen közöl a hazai napilapokban is: írásaiban nemzetközi és történelmi tapasztalatokra hivatkozva próbál meg rámutatni a fejlődő magyar demokrácia buktatóiból való kiútra.

 

A Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság 2009-ben Arany János-érmet adományozott  Horváth Lászlónak a horvátországi magyarságért végzett tudományos közéleti tevékenységért.

Horváth László 1940-ben születtt Verbászon, Bácskában. 1959 óta él Zágrábban. 1990 óta a vegyésztudományok doktora. Tudományos kutatói munkája mellett a magyar tudományosság megszervezése terén fejtett ki eredményes tevékenységet.

Társalapítója az 1996-ban létrejött Horvátországi Magyar Tudományos és Művészeti Társaságnak, 2000-ig alelnöke, azóta titkára. Számos magyar vonatkozású kutatási program elindítója, nemzetközi tudományos konferenciák megszervezője.

2000 óta tagja az MTA köztestületének, 2006 óta tagja a Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságnak, 2007 óta a Zágrábban élő és dolgozó külső köztestületi tagok Pécsi Akadémiai Bizottság által felkért képviselője. 2008 óta tagja a Miniszterelnöki Hivatal mellett működő Szórvány Tanácsnak.

Aktívan támogatta a Zágrábi Egyetem Hungarológiai tanszékének megindítását 1994-ben, tagja volt az eszéki Strossmayer Egyetem Magyar nyelv és Irodalom Tanszék megindítását szorgalmazó Kezdeményező Bizottságnak (2006-2007). Sokat tett a zágrábi kétnyelvű óvodai csoportok és általános iskolai osztályok beindításáért, folyamatos és zavartalan működésükért.

Aktív közreműködője a magyar érdekvédelmi tevékenységnek is: 1999 óta tagja a magyar-horvát Kisebbségi Vegyes Bizottságnak, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége társalapítója, 1993 és 1996 között alelnöke, a Magyar Egyesületek Szövetsége megalapításának kezdeményezője, 1998 és 2003 között titkára.

 

A Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság 2009-ben Arany János-érmet adományozott Murádin Jenő művészettörténésznek, az Erdélyi Múzeum-Egyesület külső tagjának oktatói és kutatói tevékenységéért.         

Murádin Jenő 1937-ben született, az aranyosszéki Harasztoson (Románia, Kolozs megye). Az érettségi után egy évet a Bihar megyei érszőllősön tanított, ezután kezdte meg egyetemi tanulmányait a kolozsvári Babeº-Bolyai Tudományegyetemen, történelem-filozófia szakon. 1963-ban szerezte meg diplomáját, akkorra már elkötelezte magát a művészettörténet mellett.

1966 és 1990 között előbb a kolozsvári Igazság napilap majd a Napsugár gyermekirodalmi folyóirat művészeti szerkesztőjeként, illetve főszerkesztőjeként tevékenykedett. 1992-től 1997-ig a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán művészettörténetet tanított.

Kutatásairól 1963 óta ad számot írásaival. Kutatási területe a 19-20. század magyar művészet története, ebben a tárgykörben többszáz közleménye jelent meg, részben erdélyi, majd 1989 után magyarországi szakmai kiadványokban. A biedermeier kor munkásságának felderítése, a historizmus szobrászata, a nagybányai művésztelep és a magyar avantgard kezdetei jelentik főbb kutatási témáit. önálló köteteinek száma meghaladja a harmincat. Egyik utolsó műve "A megsebzett szobor – elpusztult, vagy megsérült erdélyi magyar emlékművek repertóriuma" Kolozsváron jelent meg, 2008-ban.

Murádin Jenő kezdetektől tagja az újjáalakult Erdélyi Múzeum-Egyesületnek, folyóiratának is munkatársa. Rómában, Bécsben és Berlinben végzett művészettörténeti kutatásokat, magyar állami ösztöndíjjal. Az egyik legtevékenyebb és legsikeresebb erdélyi művészettörténész.

2002-ben megkapta a Magyar Művészetért érdemérmet, 2005-től tagja a Magyar Művészeti Akadémiának.

 

A Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság 2009-ben Arany János-érmet adományozott Pál-Antal Sándor nyugalmazott levéltárosnak, az Erdélyi Múzeum-Egyesület marosvásárhelyi fiókja elnökének, tudományos kutatói és közéleti tevékenységért.    

Pál-Antal Sándor 1939-ben született Karcfalván, Hargita megyében. Elemi és középiskoláit több helyen végezte, 1956-ban magánúton érettségizett le Csíkszeredában. Két évi csíkmadarasi gazdálkodói munka után kezdte meg egyetemi tanulmányait a kolozsvári Bolyai Egyetemen, 1963-ban végzett, egyetemes közép-, új- és jelenkor szakokon.

1963 és 2005 között levéltárosként dolgozott Marosvásárhelyen az állami Levéltárban. Emellett  magyar paleográfiát tanított 1981 és 2000 között a Román Nemzeti Levéltár mellett működő Országos Levéltári Iskolában. Latin paleográfiai kurzusokat is tartott a marosvásárhelyi Petru Maior Egyetemen.

Disszertációját 2004-ben védte meg a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen.

1967 óta közöl tudományos dolgozatokat, meglehetősen szerteágazó témákból: publikációi a csiki papiros malmokkal foglalkozó első írástól a székely társadalom múltjáról és közigazgatási rendjéről szóló írásokon, demográfiai történeti tanulmányokon át a romániai 56-os eseményeket, a marosvásárhelyi vízszolgáltatás történetét bemutató dolgozatokig ível. Forrásfeltáró és forrásközlő tevékenysége eredményeképp is számos kötet látott napvilágot. A közelmúltban indult el A székely székek a 18. században c. sorozat öt kötetben való megjelentetésének előkészítése, eddig két kötet jelent meg. Munkáját az MTA-OKM Domus Hungarica ösztöndíjai is segítették.

Pál-Antal Sándor munkásságának felsorolása túlhaladja a rendelkezésre álló időkeretet, hiszen a közel 20 önálló kötet mellett több mint 70 tanulmányról, mintegy 100 honismereti tárgyú cikkről kellene szólnunk, nem is beszélve a radió- és tv-interjúkról,  a több mint 150 tudományos ülés szakon való részvételről.

Pál-Antal Sándor az erdélyi tudós nemzedékek egyik legkiválóbb alakja, tudósként és tudományszervezőként egyaránt figyelemre méltó teljesítmény áll mögötte.

 

A Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság 2009-ben Arany János-érmet adományozott Tóth Károlynak, a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatójának tudományos szervezőmunkájáért, a szlovákiai magyar tudományos intézményrendszer kialakítása és életben tartása terén kifejtett tevékenységéért.

Tóth Károly 1959-ben született a szlovákiai Vágsellyén. A galántai magyar gimnáziumban érettségizett (1978), a pozsonyi Comenius Egyetemen szerzett magyar–történelem szakból oklevelet (1983). Ezt követően néhány évig segédmunkásként dolgozott, majd 1987–1990 között a Madách Könyv- és Lapkiadó szerkesztőjeként oroszlánrészt vállalt a rendszerváltás előtti szlovákiai magyar tudományos élet megszervezési kísérleteiben. Többedmagával kidolgozta a szlovákiai magyar tudományos intézményrendszer tervezetét, szervezeti felépítését, stratégiai tervét. Tudományszervezési kérdéseket, terminológiai problémákat is felvető tanulmányai, esszéi Leányvári ébredés címen jelentek meg a Nap Kiadó gondozásában (Dunaszerdahely, 1994).

A rendszerváltást követően rövid politikai-közéleti intermezzo után az 1996-ban létrehozott Fórum Társadalomtudományi Intézet (2000-től Fórum Kisebbségkutató Intézet) igazgatójaként, munkatársait bölcsen megválogatva megteremtette a szlovákiai magyarság első „kőintézményét”, mondhatni intézményrendszerét, hiszen a Fórum intézeti ernyője alatt történettudományi, szociológiai, néprajzi stb. kutatóhelyek, kutatási projektek összpontosulnak, kiegészülve állandóan fejlődő könyvtárakkal, levéltárral, adattárakkal. Az intézmény eredményességét ékesen bizonyítja gazdag honlapja (www.foruminst.sk), mely mindenki számára hozzáférhető és jól kezelhető. 

A tudományszervezés hálás és egyszersmind hálátlan feladat. Hálás, hiszen a szervező a háttérben maradva elégedetten szemlélheti munkatársai tudományos előmenetelét, az általa vezetett intézmény gyarapodását. Hálátlan is, főleg a méltató szempontjából, hiszen a sokszor háttérben munkálkodó szervezőt tán nehezebb megjeleníteni. így van ez Tóth Károly esetében is.

Tóth Károly keze nyoma ott van a Fórum Kisebbségkutató Intézet minden egyes projektjén, konferenciáján, figyelemre méltó kiadványán, kiváló sorozatain. érdemei azonban ennél is többek: összehangolja a szlovákiai magyar tudományos intézmények tevékenységét, sőt: Kárpát-medencei léptékű tudományszervezési kísérleteket is tesz. Mindezeket jól bizonyítja a 2009. január 29-én általa megrendezett szlovákiai magyar értelmiségi kerekasztal, és a nemrég, április 24-én megrendezett nemzetközi konferencia az életminőség változása témakörében.

 

Forrás: www.mta.hu

Határon túli tudósok kitüntetése

2009.05.04.

Az MTA 179. közgyűlése első napján, 2009. május 4-én a Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság és a Nyugati Magyar Tudományos Tanács együttes ülést tartott. Ennek keretében Pálinkás József, az MTA elnöke átadta az Arany János-díjakat és -érmeket.
 
Az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság a beérkezett javaslatok alapján 2009. március 24-i ülésén meghozta döntését a 2009. évi Arany János-díjjal és Arany János-éremmel elismert határon túli kutatókról, oktatókról, a magyarság, a magyar tudományosság terén kiemelkedőt, figyelemre méltót alkotó személyek elismeréséről.
 
 

A Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság 2009-ben Arany János Fiatal Kutatói-díjat adományozott Kádár Editnek kutatói és oktatói tevékenységért.

Kádár Edit 1975-ben Szilágysomlyón született. A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) végezte tanulmányait magyar–angol szakon (1993), itt szerzett magiszteri képesítést (1998) és PhD fokozatot (2006). Magiszteri dolgozata a kétnyelvűséggel kapcsolatos jelenségeket vizsgálta, PhD értekezése a magyar generatív nyelvtanok egy fehér foltját szüntette meg.

Munkáját egyaránt jellemzi a biztos szakirodalmi tájékozottság, a magyar és nemzetközi mondattani irodalom naprakész ismerete és a kreativitás. Kutatásai részben nyelvészetiek, részben a nyelvoktatást és a romániai magyar közoktatást érintik, illetve a szórványkutatáshoz kapcsolódnak. Kutatásainak eredményeit fontos publikációkban, hazai és nemzetközi konferenciákon mutatta be (USA, Szerbia, Finnország, Magyarország). Munkáját az MTA-OKM Domus Hungarica ösztöndíjai is segítették.

1997-től főállású oktatója a BBTE Magyar és általános Nyelvészeti Tanszékének. Olyan alapdiszciplínákat oktat a magyar nyelv és irodalom szakon (szintaxis és morfológia), amelyeknek több évtizedre visszamenően nem volt erre felkészült oktatója, és amelyeknek alapvető jelentőségük van a magyar szakos tanárok képzésében. Oktatott a nagyváradi Ady Endre Sajtókollégiumban, a kolozsvári egyetemen pedig az újságíró szakon és a pedagógusképzésben is tanít. 2007-ben az általa oktatott alaptárgy egyetemi jegyzetét is publikálta. Õ szervezte meg a Márton Gyula nevét viselő, a hallgatók egyetemi alapképzését kiegészítő nyelvészeti szakkollégiumot.

Kádár Edit jelentős szerepet vállal a közoktatás országos szintű szervezésében, országos felmérésekben, az anyanyelvi mozgalom keretében szervezett anyanyelvi versenyeken. A Kolozsvári Akadémiai Bizottság keretében 2008-ban megalakult nyelvészeti szakbizottság őt választotta elnökévé.

Kádár Edit személyében, munkájával igazolja azt, hogy a szülőföldön is megtalálható a saját szakmai fejlődés lehetősége, megtalálható az a hely, ahol a közösség számára értékes tanári munka és a tudományos értékeket gyarapító szakmai munka egyaránt elismerten végezhető.

A Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság 2009-ben Arany János Fiatal Kutatói-díjat adományozott Benyovszky Krisztiánnak kutatói és oktatói tevékenységért.

Benyovszky Krisztián 1975-ben született Ipolyságon (Sahy, Szlovákia). 1998-ban végzett a nyitrai Konstantin Egyetem (KE) Bölcsészettudományi Karán, magyar-szlovák szakon. Tehetségére, az irodalomtudomány iránti elhivatottságára, s nem utolsó sorban előadói készségére felfigyeltek a tanszék oktatói, ezért lehetőséget kapott arra, hogy egyetemi tanulmányainak befejeztével a nyitrai Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéken kezdhesse el oktatói és tudományos pályafutását, ahol jelenleg is adjunktusként oktat.

2006-ban szerezte meg PhD fokozatát a nyitrai KE Szlovák Irodalom Tanszékén. Kutatási területe elsősorban az irodalomelmélet és a huszadik századi magyar irodalom, de számos tanulmányt, kritikát publikált a kortárs szlovák és cseh próza köréből is. Műfordítással és szakfordítással is foglalkozik (főként szlovák és cseh nyelvből).

Az egyetemen számos tárgyat oktat. A külföldi egyetemek közül a prágai Károly Egyetemen a Socrates Erasmus programon belül 2006 novemberében vendégelőadóként tartott előadásokat. Több előkelő helyezést elért TDK-dolgozat és jeles szakdolgozat ifjú szerzőjének volt konzulense. Tanítványai közül ma már többen a hazai és külföldi egyetemek doktori programjainak hallgatói.  

Oktatói tevékenységét nagy elhivatottsággal, az órákra való alapos felkészüléssel végzi, a hallgatókkal emberséges, igazságos és következetesen szigorú. Az utóbbi években végzett hallgatói értékelések szerint a legmagasabb pontszámmal értékelt oktatók egyike volt.

2008-ban habilitált a Pécsi Tudományegyetem Modern Irodalomtörténeti és Irodalomelméleti Tanszékén irodalomtudományok szakirányban.

Tagja a József Attila Körnek, a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaságnak és alapító tagja és jelenleg elnöke a 2001-ben alakult Sambucus Irodalomtudományi Társaságnak. 2006-tól főszerkesztője a szlovákiai Partitúra irodalomtudományi szakfolyóiratnak.  

Tanulmányai, esszéi, kritikái és fordításai szlovákiai (Kalligram, Irodalmi Szemle, új Szó, Katedra, Fórum Társadalomtudományi Szemle), magyarországi (Helikon, Világosság, élet és Irodalom, BUKSZ, Alföld, Tiszatáj, új Forrás, Forrás, Kortárs, Jelenkor, Ex Symposion) és csehországi (Slavia, Prágai Tükör) lapokban, tanulmánykötetekben jelentek meg, melyekkel a tudományos közélet magas fokú érdeklődését és elismerését váltotta ki.  Magyar és szlovák nyelven egyaránt publikál. Publikációs tevékenységét a tematikai sokszínűség és formai igényesség jellemzi.

Az elmúlt időszakban 37 konferencián és szimpóziumon vett részt.

 

A Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság 2009-ben Arany János Kiemelkedő kutatásért-díjat adományozott Gábrity Molnár Irén egyetemi tanárnak sokoldalú munkásságáért, tudományszervezői, intézményépítői, kutatói és oktatói tevékenységért.

Gábrity Molnár Irén 1954-ben született a vajdasági Lukácsfalván. A nagybecskereki Természettudományi Gimnáziumban érettségizett. Közgazdász, politológus, rendes egyetemi tanár. Az újvidéki Egyetem szabadkai Közgazdasági Karán közgazdász oklevelet (1977), a Belgrádi Egyetem Politikai Tudományok Karán magiszteri (1981), majd doktori (1986) fokozatot szerzett.

Szakmai orientáltsága: gazdaságszociológia, oktatásszociológia, az emberi erőforrás társadalmi-gazdasági, demográfiai, oktatási szempontú kutatása, a vajdasági magyarság kisebbségi helyzetének kutatása (anyanyelvű oktatás, migráció, kisebbségi magatartásvizsgálatok). Gazdaság- és oktatásszociológiai kutatásaival az utóbbi években figyelemre méltó eredményeket ért el a vajdasági magyarság kisebbségi helyzetének feltárása terén (oktatás, migráció, identitáskutatás, a háború okozta változások elemzése), gazdagítva ezzel mind a magyar, mind a nemzetközi tudományosságot.           

Alma máterében már 1978-tól, végzése után tanársegéd, majd a Szabadkai Tanítóképző Főiskola tanára (1979–1987), az újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karán a Szociológia Tanszék vendégoktatója (1984–1990), az újvidéki Egyetem szabadkai Közgazdasági Karának egyetemi docense (1987-től), az egyetem rendkívüli tanára (1992-től), 1997-től pedig rendes tanára. Az újvidéki Egyetem szabadkai Közgazdasági Kara egyetemista hallgatóinak dékán-helyettese (1974–1976), a kar oktatási dékán-helyettese (1986–1988). Az újvidéki Egyetem 2006-ban Szabadkán létrejött Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karának egyetemi tanára. Oroszlánrésze volt a szabadkai magyar kar létrehozásában.

Két monográfia, hat közgazdaságtudományi egyetemi tankönyv társszerzője, három szöveggyűjtemény szerkesztője. Több mint 100 tanulmányt publikált otthoni valamint külföldi (Magyarország, Románia, Szlovákia, Hollandia) szakmai és tudományos folyóiratokban. A Magyarságkutató Tudományos Társaság könyvtársorozatának társszerkesztője, az új Kép pedagógiai szaklap szerkesztőségi tagja.

Számos nemzetközi projektum koordinátora, rendszeresen vesz részt nemzetközi tudományos tanácskozásokon.

A vajdasági Magyarságkutató Tudományos Társaság alapító tagja (1991) és elnöke (1995-től). A Magyar Tudományos Akadémia külső köztestületi tagja (2000-től). A magyar oktatási miniszter 2000-ben Gróf Klebelsberg Kuno-emlékéremmel tüntette ki. A Vajdaságban élő magyarság érdekében végzett tudományos, oktatói, közéleti tevékenysége elismeréseként 2005-ben magyarországi állami kitüntetésben, Kisebbségekért Díjban részesült.

Az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság tagja. A 2007-ben létrejött Vajdasági Magyar Akadémiai tanács alelnöke. A Magyar Regionális Tudományi Társaság határon túli tagozataként működő vajdasági RTT alelnöke.

 

A Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság 2009-ben Arany János életmű-díjat adományozott Kótyuk István egyetemi tanárnak sokoldalú munkásságáért, kutatói, műfordítói és oktatói tevékenységért.

Kótyuk István idén január 11-én töltötte be 75. életévét. Egy Ung megyei kis magyar faluban, Ráton született 1934-ben. A helyi általános iskola befejezését követően a huszti tanítóképzőben szerzett elemi iskolai tanító oklevelet. Az 1950-es években Huszton indult, majd Ungvárra áthelyezett tanárképző főiskola magyar szakán folytatta tanulmányait, ám a főiskolát megszüntették, a diákok az Ungvári állami Egyetemen tanulhattak tovább; a magyar szakos hallgatók – köztük Kótyuk István is – az orosz nyelv és irodalom szakon.

Az egyetem befejezését követően a megyei rádió magyar szerkesztőségében, majd a tankönyvkiadóban dolgozott. Hamarosan meghívást kapott, hogy az Ungvári állami Egyetemen 1963-ban megnyílt magyar nyelv és irodalom tanszék oktatója legyen. Itt dolgozott 1993-ig, nyugdíjba vonulásáig. ám nem sokáig hódolhatott „főállásban” kedvelt hobbijának, a kertészkedésnek, mert 1997-től a Beregszászon létrejött II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára lett, s máig is mondattant oktat a jövendő magyar szakos hallgatóinak.

Ma szinte egyetlen magyar szakos tanár sincs, akit ne Kótyuk István vezetett volna be a szintaxis rejtelmeibe. Sőt: közvetve bár, de évtizedek óta valamennyi kárpátaljai magyar a tanítványának vallhatja magát, hiszen Kótyuk tanár úr több tucatnyi magyar nyelv tankönyv szerzője, szerkesztője, az anyanyelvi tantervek összeállítója, illetve történelem, földrajz tankönyvek fordítójaként is ismert és elismert. A kárpátaljai magyar anyanyelvi oktatásban, a régió magyar nyelvű felsőoktatásának kialakításában, színvonalának meghatározásában elévülhetetlen érdemei vannak.

Tudományos kutatómunkáját a magyar–ukrán nyelvi kontaktusok kutatásának szentelte. 1973-ban védte meg kandidátusi disszertációját Az ungi magyar nyelvjárások ukrán jövevényszavai címmel. Hogy közel négy évtizeddel ezelőtti kutatási eredményei ma sem avultak el, jelzi, hogy értekezése 2007-ben a Nyíregyházi Főiskola jóvoltából ismét megjelent.

Az ukrán és magyar nyelv és kultúra kapcsolatainak erősítését, ápolását mindig is szívügyének tekintette. Részt vett a Nyíregyházi Főiskolán az ukrán–magyar és magyar–ukrán szótár, illetve szótári adatbázis szerkesztésében, főszerkesztőként jegyzi a beregszászi főiskolán megjelent magyar–ukrán és ukrán–magyar iskolai szótárakat. Emellett műfordítóként igyekezett közelebb hozni egymáshoz a két szomszédos nép kultúráját: ukrán szépirodalmi alkotások fordítójaként is ismert.

Dialektológiai kutatásait Lőrincze Lajos-emlékéremmel ismerték el, műfordításaiért is több elismerésben részesült.

Kótyuk István élete során több területen alkotott maradandót: kutatásai, műfordításai, lexikológiai, lexikográfiai munkássága, oktatói tevékenysége egyaránt kiemelkedő.

 

 

 

A Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság 2009-ben Arany János-érmet adományozott Vermes Gábornak, a Rutgers Egyetem emeritus professzorának tudományos, publikációs és oktatói tevékenységért.        

Vermes Gábor 1933-ban született. Az ELTE geológia szakán szerzett diplomát 1956-ban. 1957-ben került ki az Egyesült államokba. Előszor olajkutató vállalatoknál dolgozott Texas, Louisiana és New Mexico államokban, de 1958-ban elhatározta, hogy gyermekkori vágyát megvalósítva történész lesz. A kaliforniai Stanford Egyetemen szerezte meg törtenelemből tudományos fokozatait, 1961-ben az az MA-t és 1966-ban a PhD-t. Ezt követően rangos kutatási grantok (Hoover Institute, UCLA, IREX, Rutgers University) elnyerése segíti tudományos tevékenységét.

1972-től ameriaki fiatalok generációit tanította a Rutgers Egyetemen általános és Közép-Kelet Európa történelemre. Nagy tudása és szerénysége egyaránt kivívta a tanítványok és professzortársaik megbecsülését. 2002-ben a kitüntető emeritus professzor  címmel ment nyugdíjba.

Egész tudományos karrierjét a magyar történelem szolgálatába állította. Cikkei és recenziói mellett fő műve Gróf Tisza István életrajza. Rajta keresztül próbálta meg leírni és kiértékelni a dualista Magyarország társadalmát és kultúráját. A mű magyarul két kiadásban is megjelent (Századvég Kiadó, 1994, Osiris Kiadó, 2001).

Vermes Gábor több előadást is tartott Magyarországon, pl. a Fészek Klubban.  2007. szeptemberi előadása Gondolatok az újkori magyar történetírásról címmel az idegenben élőkre jó esetben jellemző, független értékítélet lehetőségeivel foglalkozott.

Tudomásunk szerint jelenleg  egy másik nagy könyvön dolgozik, amely Magyarország történelmét tárgyalja 1711 és 1848 között, új megvilágításban.

 Rendszeresen közöl a hazai napilapokban is: írásaiban nemzetközi és történelmi tapasztalatokra hivatkozva próbál meg rámutatni a fejlődő magyar demokrácia buktatóiból való kiútra.

 

A Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság 2009-ben Arany János-érmet adományozott  Horváth Lászlónak a horvátországi magyarságért végzett tudományos közéleti tevékenységért.

Horváth László 1940-ben születtt Verbászon, Bácskában. 1959 óta él Zágrábban. 1990 óta a vegyésztudományok doktora. Tudományos kutatói munkája mellett a magyar tudományosság megszervezése terén fejtett ki eredményes tevékenységet.

Társalapítója az 1996-ban létrejött Horvátországi Magyar Tudományos és Művészeti Társaságnak, 2000-ig alelnöke, azóta titkára. Számos magyar vonatkozású kutatási program elindítója, nemzetközi tudományos konferenciák megszervezője.

2000 óta tagja az MTA köztestületének, 2006 óta tagja a Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságnak, 2007 óta a Zágrábban élő és dolgozó külső köztestületi tagok Pécsi Akadémiai Bizottság által felkért képviselője. 2008 óta tagja a Miniszterelnöki Hivatal mellett működő Szórvány Tanácsnak.

Aktívan támogatta a Zágrábi Egyetem Hungarológiai tanszékének megindítását 1994-ben, tagja volt az eszéki Strossmayer Egyetem Magyar nyelv és Irodalom Tanszék megindítását szorgalmazó Kezdeményező Bizottságnak (2006-2007). Sokat tett a zágrábi kétnyelvű óvodai csoportok és általános iskolai osztályok beindításáért, folyamatos és zavartalan működésükért.

Aktív közreműködője a magyar érdekvédelmi tevékenységnek is: 1999 óta tagja a magyar-horvát Kisebbségi Vegyes Bizottságnak, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége társalapítója, 1993 és 1996 között alelnöke, a Magyar Egyesületek Szövetsége megalapításának kezdeményezője, 1998 és 2003 között titkára.

 

A Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság 2009-ben Arany János-érmet adományozott Murádin Jenő művészettörténésznek, az Erdélyi Múzeum-Egyesület külső tagjának oktatói és kutatói tevékenységéért.         

Murádin Jenő 1937-ben született, az aranyosszéki Harasztoson (Románia, Kolozs megye). Az érettségi után egy évet a Bihar megyei érszőllősön tanított, ezután kezdte meg egyetemi tanulmányait a kolozsvári Babeº-Bolyai Tudományegyetemen, történelem-filozófia szakon. 1963-ban szerezte meg diplomáját, akkorra már elkötelezte magát a művészettörténet mellett.

1966 és 1990 között előbb a kolozsvári Igazság napilap majd a Napsugár gyermekirodalmi folyóirat művészeti szerkesztőjeként, illetve főszerkesztőjeként tevékenykedett. 1992-től 1997-ig a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán művészettörténetet tanított.

Kutatásairól 1963 óta ad számot írásaival. Kutatási területe a 19-20. század magyar művészet története, ebben a tárgykörben többszáz közleménye jelent meg, részben erdélyi, majd 1989 után magyarországi szakmai kiadványokban. A biedermeier kor munkásságának felderítése, a historizmus szobrászata, a nagybányai művésztelep és a magyar avantgard kezdetei jelentik főbb kutatási témáit. önálló köteteinek száma meghaladja a harmincat. Egyik utolsó műve "A megsebzett szobor – elpusztult, vagy megsérült erdélyi magyar emlékművek repertóriuma" Kolozsváron jelent meg, 2008-ban.

Murádin Jenő kezdetektől tagja az újjáalakult Erdélyi Múzeum-Egyesületnek, folyóiratának is munkatársa. Rómában, Bécsben és Berlinben végzett művészettörténeti kutatásokat, magyar állami ösztöndíjjal. Az egyik legtevékenyebb és legsikeresebb erdélyi művészettörténész.

2002-ben megkapta a Magyar Művészetért érdemérmet, 2005-től tagja a Magyar Művészeti Akadémiának.

 

A Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság 2009-ben Arany János-érmet adományozott Pál-Antal Sándor nyugalmazott levéltárosnak, az Erdélyi Múzeum-Egyesület marosvásárhelyi fiókja elnökének, tudományos kutatói és közéleti tevékenységért.    

Pál-Antal Sándor 1939-ben született Karcfalván, Hargita megyében. Elemi és középiskoláit több helyen végezte, 1956-ban magánúton érettségizett le Csíkszeredában. Két évi csíkmadarasi gazdálkodói munka után kezdte meg egyetemi tanulmányait a kolozsvári Bolyai Egyetemen, 1963-ban végzett, egyetemes közép-, új- és jelenkor szakokon.

1963 és 2005 között levéltárosként dolgozott Marosvásárhelyen az állami Levéltárban. Emellett  magyar paleográfiát tanított 1981 és 2000 között a Román Nemzeti Levéltár mellett működő Országos Levéltári Iskolában. Latin paleográfiai kurzusokat is tartott a marosvásárhelyi Petru Maior Egyetemen.

Disszertációját 2004-ben védte meg a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen.

1967 óta közöl tudományos dolgozatokat, meglehetősen szerteágazó témákból: publikációi a csiki papiros malmokkal foglalkozó első írástól a székely társadalom múltjáról és közigazgatási rendjéről szóló írásokon, demográfiai történeti tanulmányokon át a romániai 56-os eseményeket, a marosvásárhelyi vízszolgáltatás történetét bemutató dolgozatokig ível. Forrásfeltáró és forrásközlő tevékenysége eredményeképp is számos kötet látott napvilágot. A közelmúltban indult el A székely székek a 18. században c. sorozat öt kötetben való megjelentetésének előkészítése, eddig két kötet jelent meg. Munkáját az MTA-OKM Domus Hungarica ösztöndíjai is segítették.

Pál-Antal Sándor munkásságának felsorolása túlhaladja a rendelkezésre álló időkeretet, hiszen a közel 20 önálló kötet mellett több mint 70 tanulmányról, mintegy 100 honismereti tárgyú cikkről kellene szólnunk, nem is beszélve a radió- és tv-interjúkról,  a több mint 150 tudományos ülés szakon való részvételről.

Pál-Antal Sándor az erdélyi tudós nemzedékek egyik legkiválóbb alakja, tudósként és tudományszervezőként egyaránt figyelemre méltó teljesítmény áll mögötte.

 

A Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság 2009-ben Arany János-érmet adományozott Tóth Károlynak, a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatójának tudományos szervezőmunkájáért, a szlovákiai magyar tudományos intézményrendszer kialakítása és életben tartása terén kifejtett tevékenységéért.

Tóth Károly 1959-ben született a szlovákiai Vágsellyén. A galántai magyar gimnáziumban érettségizett (1978), a pozsonyi Comenius Egyetemen szerzett magyar–történelem szakból oklevelet (1983). Ezt követően néhány évig segédmunkásként dolgozott, majd 1987–1990 között a Madách Könyv- és Lapkiadó szerkesztőjeként oroszlánrészt vállalt a rendszerváltás előtti szlovákiai magyar tudományos élet megszervezési kísérleteiben. Többedmagával kidolgozta a szlovákiai magyar tudományos intézményrendszer tervezetét, szervezeti felépítését, stratégiai tervét. Tudományszervezési kérdéseket, terminológiai problémákat is felvető tanulmányai, esszéi Leányvári ébredés címen jelentek meg a Nap Kiadó gondozásában (Dunaszerdahely, 1994).

A rendszerváltást követően rövid politikai-közéleti intermezzo után az 1996-ban létrehozott Fórum Társadalomtudományi Intézet (2000-től Fórum Kisebbségkutató Intézet) igazgatójaként, munkatársait bölcsen megválogatva megteremtette a szlovákiai magyarság első „kőintézményét”, mondhatni intézményrendszerét, hiszen a Fórum intézeti ernyője alatt történettudományi, szociológiai, néprajzi stb. kutatóhelyek, kutatási projektek összpontosulnak, kiegészülve állandóan fejlődő könyvtárakkal, levéltárral, adattárakkal. Az intézmény eredményességét ékesen bizonyítja gazdag honlapja (www.foruminst.sk), mely mindenki számára hozzáférhető és jól kezelhető. 

A tudományszervezés hálás és egyszersmind hálátlan feladat. Hálás, hiszen a szervező a háttérben maradva elégedetten szemlélheti munkatársai tudományos előmenetelét, az általa vezetett intézmény gyarapodását. Hálátlan is, főleg a méltató szempontjából, hiszen a sokszor háttérben munkálkodó szervezőt tán nehezebb megjeleníteni. így van ez Tóth Károly esetében is.

Tóth Károly keze nyoma ott van a Fórum Kisebbségkutató Intézet minden egyes projektjén, konferenciáján, figyelemre méltó kiadványán, kiváló sorozatain. érdemei azonban ennél is többek: összehangolja a szlovákiai magyar tudományos intézmények tevékenységét, sőt: Kárpát-medencei léptékű tudományszervezési kísérleteket is tesz. Mindezeket jól bizonyítja a 2009. január 29-én általa megrendezett szlovákiai magyar értelmiségi kerekasztal, és a nemrég, április 24-én megrendezett nemzetközi konferencia az életminőség változása témakörében.

 

Forrás: www.mta.hu