A KAB hírei
- XVI. TUDOMÁNY- ÉS KUTATÁSTÖRTÉNETI KONFERENCIA
- 150 éves a kolozsvári magyar földrajzoktatás
- Vetésforgó 30. A klasszikus magyar irodalom kutatóinak jubileumi találkozója Kolozsváron
- New Tendencies in Architectural and Archaeological Investigation of Castles in Central Europe
- A Játéktér színházszakmai folyóirat rendezvényei a 15. dráMA kortárs színházi találkozón
- XI. Neurológus továbbképző
- A fordító mint kultúra- és irodalomközvetítő - Nemzetközi tudományos konferencia
- Kolozs megye díszpolgára lett Uray Zoltán biológus, vívó, az MTA külső tagja
- ETHNOGRAPHY AND EXPERIENCE műhelykonferencia
- A 95 éves Egyed Ákos történészt díjazták a KMN nyitógáláján
- SUMMA Sipos Emese gyógyszerész egyetemi tanárral
- Nyertes pályázatok
- SUMMA Kádár Magor kommunikációs szakemberrel
- Filmes hangutómunka workshop
- Pályázati felhívás 2024. II. félévére
- Miért (nem) írunk a színházról? – közös töprenkedés
- Az Erdélyi magyarság a XX. században - kisebbségtörténeti konferencia
- Nőtörténeti műhelykonferencia
- #2 PhD Skills Lab – Innovatív elemzési és adatvizualizációs szoftverek a kutatásban
- Székelyföldi turizmus a professzionalizáció útján 2.0
In memoriam
IN MEMORIAM.
Talán a pálma sem
bírja a hosszas túlterhelést. A sudár törzs a közismert mondás szerint súly alatt nő, de ha túl nagy a teher, kettéroppanhat.
Egy szilánkosan hasadt, megtört fatörzs fekete szénnel rajzolt grafikája rémlett fel előttem, amikor meghallottam dr. Wolf Rudolf igazgató, kedves Rudi kollégánk és barátunk halálhírét. Most már bizonyos, hogy csupán 57 esztendő adatott a számára itt a földön, hogy sokféle feladatát elvégezze, de azt is jól tudjuk, sok távlatos tervet dédelgetett, tennivalóinak bevégeztét pedig évtizedek múlva remélte. E végtisztességet tevő gyülekezet velem együtt érzi úgy, hogy emberi szemmel nézve fájdalmasan korai a búcsú. Egy tanári és történetkutatói pályát nem így szokás befejezni, félbemaradt munkák csak őrá váró tömkelegével, fölnevelendő diákok seregével, megírandó tanulmányok dobozokat megtöltő céduláival. Megünnepelt évfordulók kellenek, számvetés, visszatekintés, nyomdából kikerülő művek bemutatói, véndiák-találkozók, konferenciák ”“ mindnyájan ezeket vártuk. És maradunk a kettétört pálma fekete képével, amely azt sugallja, talán nem vigyáztunk eléggé reá, talán túl sok volt a feladat egy ember törékeny erejéhez képest.
Nálunk nagyobb hatalom döntött így, és szólította magához a hűséges szolgát. És arra is int, emeljük fel fejünket, tekintsünk túl az emberi közgondolkodás megszokott távlatain és reményein. Gondolkozzunk el azon, hogy egy emberi léptékkel mérve korán félbeszakadt élet is lehet teljes ”“ isteni lépték és látás szerint. Tanári pályája a Szilágyságtól Kolozsvárig, a keze alól kikerült diákok százai mind ennek a teljességnek részei. Mint jó történelemtanár nem elégedett meg a mások által közzétett adatokkal, maga is kutatói feladatokat vállalt, és az sem keserítette el, hogy a nyolcvanas évek nem kényeztették publikációs lehetőségekkel.
Bizonyára a történetkutatás és közlés ”™89 után megnyíló távlatai, a tudományszervezés szabadsága vonzotta az újraindult Erdélyi Múzeum-Egyesület Bölcsészet, Nyelv- és Történettudományi szakosztályába, amelynek titkári teendőit látta el a kilencvenes évek elején. Az egyesület honismereti pályázatán első díjat nyert Torda város tanácsi jegyzőkönyvét szakszerűen közzétevő munkája, amely az Erdélyi Történelmi Adatok újrainduló sorozatában jelent meg. Tanulmányai, könyvismertetései szintén az EME folyóiratában, konferenciaköteteiben és ünnepi kiadványaiban jelentek meg. Az újraindulás hőskorszaka persze nem csupán elmélyült kutatómunkát és tudományos ülésszakokon való részvételt jelentett, hanem kétkezi intézményépítést, azaz könyvtárköltöztetést, kertépítést, pincetakarítást is, mindez pedig Wolf Rudi munkaereje, szívóssága, jókedve, csüggedőket biztató tréfái nélkül elképzelhetetlen volt. Nem elhanyagolható része ez életműve teljességének.
Kihasználta a kötöttségektől mentes doktorálás lehetőségét, és a kilencvenes években az erdélyi sóbányászat 17. századi történetéről írt értekezésével fokozatot szerzett a kolozsvári egyetemen, ahol aztán több évig óraadó tanárként volt alkalma előadásokat tartani. Igazgatói megbízatása azonban nehéz döntés elé állította, és ő teljes erőbedobással az Apáczai gimnáziumot választotta. Tanítványainak serege tanúsíthatja, hogy döntése gazdag termést hozott.
í–rökké fájlalta, tudom, hogy új munkakörének elfoglaltsága miatt alig fordulhatott meg a levéltárban, ritkán vehette kezébe a számára oly fontos iratokat. Nem adta fel tudományos ambícióit, de ilyen irányú terveinek megvalósítását a boldog nyugdíjas évekre halasztotta. Immár álommá foszlott tervei helyett az elvégzett munkáira tekintve bízvást elmondhatjuk, teljes életet élt, és őrhelyén halt meg, mint a pompeji katona. Kívánhat-e ennél többet egy történelemtanár?
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület, egyetemi oktatótársai, történész kollégái és barátai nevében kívánom, hazahívó Ura részesítse őt az örök élet boldogságában.
Sipos Gábor
(Szabadság, 2008. szeptember 13.)
IN MEMORIAM.
Talán a pálma sem
bírja a hosszas túlterhelést. A sudár törzs a közismert mondás szerint súly alatt nő, de ha túl nagy a teher, kettéroppanhat.
Egy szilánkosan hasadt, megtört fatörzs fekete szénnel rajzolt grafikája rémlett fel előttem, amikor meghallottam dr. Wolf Rudolf igazgató, kedves Rudi kollégánk és barátunk halálhírét. Most már bizonyos, hogy csupán 57 esztendő adatott a számára itt a földön, hogy sokféle feladatát elvégezze, de azt is jól tudjuk, sok távlatos tervet dédelgetett, tennivalóinak bevégeztét pedig évtizedek múlva remélte. E végtisztességet tevő gyülekezet velem együtt érzi úgy, hogy emberi szemmel nézve fájdalmasan korai a búcsú. Egy tanári és történetkutatói pályát nem így szokás befejezni, félbemaradt munkák csak őrá váró tömkelegével, fölnevelendő diákok seregével, megírandó tanulmányok dobozokat megtöltő céduláival. Megünnepelt évfordulók kellenek, számvetés, visszatekintés, nyomdából kikerülő művek bemutatói, véndiák-találkozók, konferenciák ”“ mindnyájan ezeket vártuk. És maradunk a kettétört pálma fekete képével, amely azt sugallja, talán nem vigyáztunk eléggé reá, talán túl sok volt a feladat egy ember törékeny erejéhez képest.
Nálunk nagyobb hatalom döntött így, és szólította magához a hűséges szolgát. És arra is int, emeljük fel fejünket, tekintsünk túl az emberi közgondolkodás megszokott távlatain és reményein. Gondolkozzunk el azon, hogy egy emberi léptékkel mérve korán félbeszakadt élet is lehet teljes ”“ isteni lépték és látás szerint. Tanári pályája a Szilágyságtól Kolozsvárig, a keze alól kikerült diákok százai mind ennek a teljességnek részei. Mint jó történelemtanár nem elégedett meg a mások által közzétett adatokkal, maga is kutatói feladatokat vállalt, és az sem keserítette el, hogy a nyolcvanas évek nem kényeztették publikációs lehetőségekkel.
Bizonyára a történetkutatás és közlés ”™89 után megnyíló távlatai, a tudományszervezés szabadsága vonzotta az újraindult Erdélyi Múzeum-Egyesület Bölcsészet, Nyelv- és Történettudományi szakosztályába, amelynek titkári teendőit látta el a kilencvenes évek elején. Az egyesület honismereti pályázatán első díjat nyert Torda város tanácsi jegyzőkönyvét szakszerűen közzétevő munkája, amely az Erdélyi Történelmi Adatok újrainduló sorozatában jelent meg. Tanulmányai, könyvismertetései szintén az EME folyóiratában, konferenciaköteteiben és ünnepi kiadványaiban jelentek meg. Az újraindulás hőskorszaka persze nem csupán elmélyült kutatómunkát és tudományos ülésszakokon való részvételt jelentett, hanem kétkezi intézményépítést, azaz könyvtárköltöztetést, kertépítést, pincetakarítást is, mindez pedig Wolf Rudi munkaereje, szívóssága, jókedve, csüggedőket biztató tréfái nélkül elképzelhetetlen volt. Nem elhanyagolható része ez életműve teljességének.
Kihasználta a kötöttségektől mentes doktorálás lehetőségét, és a kilencvenes években az erdélyi sóbányászat 17. századi történetéről írt értekezésével fokozatot szerzett a kolozsvári egyetemen, ahol aztán több évig óraadó tanárként volt alkalma előadásokat tartani. Igazgatói megbízatása azonban nehéz döntés elé állította, és ő teljes erőbedobással az Apáczai gimnáziumot választotta. Tanítványainak serege tanúsíthatja, hogy döntése gazdag termést hozott.
í–rökké fájlalta, tudom, hogy új munkakörének elfoglaltsága miatt alig fordulhatott meg a levéltárban, ritkán vehette kezébe a számára oly fontos iratokat. Nem adta fel tudományos ambícióit, de ilyen irányú terveinek megvalósítását a boldog nyugdíjas évekre halasztotta. Immár álommá foszlott tervei helyett az elvégzett munkáira tekintve bízvást elmondhatjuk, teljes életet élt, és őrhelyén halt meg, mint a pompeji katona. Kívánhat-e ennél többet egy történelemtanár?
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület, egyetemi oktatótársai, történész kollégái és barátai nevében kívánom, hazahívó Ura részesítse őt az örök élet boldogságában.
Sipos Gábor
(Szabadság, 2008. szeptember 13.)