A KAB hírei

Jeszenszky Géza tart előadást az Értékek Akadémiája sorozatban

Jeszenszky Géza tart előadást az Értékek Akadémiája sorozatban

2016. május 23-án 17.00 órai kezdettel Jeszenszky Géza egyetemi magántanár, az Antall-kormány külügyminisztere tart előadást, melynek címe Miért maradt el a megbékélés a Duna-medencében? A szomszédságpolitika dilemmái. Az előadás keretében a szerző ismerteti  Kísérlet a trianoni trauma orvoslására. Magyarország szomszédsági politikája a rendszerváltozás éveiben című könyvét is. Az esemény helyszíne a Kolozsvári Akadémiai Bizottság előadóterme. (Ion Ghica / Tamás András u. 12. sz.)

Jeszenszky Géza a rendszerváltozás egyik koronatanúja. A nemzetközi kapcsolatok történetét 1976-tól egyetemeken tanító történész a Magyar Demokrata Fórum alapító tagja volt, 1989 őszétől vezette annak külügyi bizottságát. Az 1990-es választási győzelmet követően Antall József őt, politikai nézeteit maradéktalanul osztó egykori tanítványát választotta ki a külügyi tárca vezetésére.

A szovjet csatlós szerepből a demokratikus világba integrálódásnál is nehezebb volt megvalósítani a kettős célt: jó, lehetőleg baráti viszony az összes szomszédos országgal, ugyanakkor támogatni, előmozdítani a Kárpát-medence magyar kisebbségeinek küzdelmét a jogegyenlőségért és közösségük jövőjéért, annak legbiztosabb eszközéért, az autonómiáért. Ezt a törekvést nevezi a szerző a trianoni trauma orvoslására tett kísérletnek.

E külpolitikai cél elérését nemcsak legtöbb szomszédunk ellenállása, a történelem során adott és kapott sebek tették igen nehézzé, hanem a külhatalmak támogatásának a hiánya is. A múltra emlékezve a „15 millió magyar” érdekében vitt politikát, a magyar kisebbségek jogaiért folytatott küzdelmet nem volt nehéz irredentizmusnak, a fennálló határok megváltoztatására irányuló szándéknak beállítani. A közvélekedéssel ellentétben nem könnyítette, inkább nehezítette a magyar külpolitikát három szomszédunk, a két világháborúból katonai erőből és nagyhatalmi döntésekből született Szovjetunió, Jugoszlávia és Csehszlovákia fölbomlása. A véres balkáni háborúk létében fenyegették a Szerbiához tartozó Vajdaságban élő magyar közösséget, a nyugati demokráciákat pedig még inkább szembefordították a szeparatizmusnak minősíthető törekvésekkel.

Jeszenszky Géza könyve az Antall, majd a Boross-kormány szomszédságpolitikáját és nemzetpolitikáját mutatja be a szerző birtokában lévő dokumentumokra és saját beszédeire, írásaira, feljegyzéseire, emlékeire támaszkodva. Szól az olyan sikerekről, mint a „Visegrádi Együttműködés” kezdeményezése, vagy a történelmi barátság helyreállítása a horvátokkal, és részletesen a Romániával kialakult feszültségek után 1993-ban bekövetkezett átmeneti enyhülésről. Választ ad olyan kérdésekre, hogy volt-e esélye a közép-európai határok megváltozásának, s hogy elrontottuk-e a viszonyt Oroszországgal?

Jeszenszky Géza tart előadást az Értékek Akadémiája sorozatban

2016. május 23-án 17.00 órai kezdettel Jeszenszky Géza egyetemi magántanár, az Antall-kormány külügyminisztere tart előadást, melynek címe Miért maradt el a megbékélés a Duna-medencében? A szomszédságpolitika dilemmái. Az előadás keretében a szerző ismerteti  Kísérlet a trianoni trauma orvoslására. Magyarország szomszédsági politikája a rendszerváltozás éveiben című könyvét is. Az esemény helyszíne a Kolozsvári Akadémiai Bizottság előadóterme. (Ion Ghica / Tamás András u. 12. sz.)

Jeszenszky Géza a rendszerváltozás egyik koronatanúja. A nemzetközi kapcsolatok történetét 1976-tól egyetemeken tanító történész a Magyar Demokrata Fórum alapító tagja volt, 1989 őszétől vezette annak külügyi bizottságát. Az 1990-es választási győzelmet követően Antall József őt, politikai nézeteit maradéktalanul osztó egykori tanítványát választotta ki a külügyi tárca vezetésére.

A szovjet csatlós szerepből a demokratikus világba integrálódásnál is nehezebb volt megvalósítani a kettős célt: jó, lehetőleg baráti viszony az összes szomszédos országgal, ugyanakkor támogatni, előmozdítani a Kárpát-medence magyar kisebbségeinek küzdelmét a jogegyenlőségért és közösségük jövőjéért, annak legbiztosabb eszközéért, az autonómiáért. Ezt a törekvést nevezi a szerző a trianoni trauma orvoslására tett kísérletnek.

E külpolitikai cél elérését nemcsak legtöbb szomszédunk ellenállása, a történelem során adott és kapott sebek tették igen nehézzé, hanem a külhatalmak támogatásának a hiánya is. A múltra emlékezve a „15 millió magyar” érdekében vitt politikát, a magyar kisebbségek jogaiért folytatott küzdelmet nem volt nehéz irredentizmusnak, a fennálló határok megváltoztatására irányuló szándéknak beállítani. A közvélekedéssel ellentétben nem könnyítette, inkább nehezítette a magyar külpolitikát három szomszédunk, a két világháborúból katonai erőből és nagyhatalmi döntésekből született Szovjetunió, Jugoszlávia és Csehszlovákia fölbomlása. A véres balkáni háborúk létében fenyegették a Szerbiához tartozó Vajdaságban élő magyar közösséget, a nyugati demokráciákat pedig még inkább szembefordították a szeparatizmusnak minősíthető törekvésekkel.

Jeszenszky Géza könyve az Antall, majd a Boross-kormány szomszédságpolitikáját és nemzetpolitikáját mutatja be a szerző birtokában lévő dokumentumokra és saját beszédeire, írásaira, feljegyzéseire, emlékeire támaszkodva. Szól az olyan sikerekről, mint a „Visegrádi Együttműködés” kezdeményezése, vagy a történelmi barátság helyreállítása a horvátokkal, és részletesen a Romániával kialakult feszültségek után 1993-ban bekövetkezett átmeneti enyhülésről. Választ ad olyan kérdésekre, hogy volt-e esélye a közép-európai határok megváltozásának, s hogy elrontottuk-e a viszonyt Oroszországgal?