A kolozsvári Korunk művészeti szerkesztőjeként, a múlt század hatvanas éveinek elejétől, a szerző szoros kapcsolatba került az erdélyi magyar (és román) képzőművészekkel, Nagy Alberttől, Szervátiusz Jenőtől, Fülöp Antal Andortól az akkori fiatalokig (Deák Ferenc, Cseh Gusztáv, Tóth László, Paulovics László), nem csupán a kiállítások világában volt járatos, hanem a műtermekben is. A kortárs művészet mellett a közvetlen elődök munkásságával is kapcsolatba került, ennek első, könyves összefoglalása volt a Kép, világkép. A régi Korunk az új művészetért című kötet (1977).

 

Az Európa Könyvkiadó számára szerkesztette zsögödi Nagy Imre könyvét (Ahogy Csíkba megérkeztem. Bp., 1983.), a Kriterionnak 1997-ben Nagy Albert életét és korát bemutató gyűjteményt (Fehér volt a világ), az ő szerkesztésében indult meg a Képzőművészeti írások című, a kiadói viszonyok végzetes romlása miatt félbemaradt sorozat első könyve (Kriterion, Buk., 1984.). Munkatársa volt a 20. századi magyar képzőművészet Magyarország határain kívül alkotott szerzőket bemutató 2001-es kötetnek („Külön világban és külön időben”). Több önálló kiadványban dolgozta fel kortárs erdélyi magyar grafikusok és festők munkásságát.

 

Jelen kötet, új szövegekkel, az egykori Korunk-munkatársak, Kassák Lajos és Moholy-Nagy László bizonyos pályaszakaszaitól, Dési Huber Istvántól és Barcsay Jenőtől ível olyan, a közelmúltban Munkácsy-díjjal kitüntetett művészekig, mint Jakobovits Miklós, Deák Ferenc vagy Vinczeffy László. Műfajilag a művészettörténeti tanulmány, műelemzés és szubjektív jegyzet rendeződik a 2004-ben Széchenyi-díjjal kitüntetett szerző szemlélete szerint logikus rendbe, a régió (Székelyföld, Mezőség – Erdély) és az egyetemesre törekvés összefüggésében.

 

Forrás: http://www.korunk.org/?q=node/10565