Köztársasági elnöki köszöntő

2009.05.04.

Sólyom László köztársasági elnök, az MTA rendes tagja részt vett és beszédet mondott az MTA 179. közgyűlésének nyitónapján.

Tisztelt Közgyűlés!

Ha csak egy pillantást vetünk az Akadémia idei rendes közgyűlésének meghívójára és a programra, akkor ez valóban rendes, azaz szokásos közgyűlésnek ígérkezik. A nagyelőadás Darwinról szól, ahogy ez a Darwin-évhez illik; az elnöki és főtitkári beszámolók, költségvetés, Alapszabály, szavazások az ismert koreográfiát követik.

Mégis, úgy érzem, van miről beszélni. A világban a heveny pénzügyi válság mögött a léptéküket és következményeiket tekintve nagyobb és fenyegetőbb problémák követelnek egyidejű kezelést: középtávon az olaj- és energia-, hosszú távon az éghajlati válság. Ezekhez járul itthon a társadalmi bizonytalanság és a gazdasági válság. Mindez különösen élessé teszi érzékelésünket. Ami máskor megszokott, most különös hangsúlyokat és jelentőséget nyerhet. Még maga a megszokottság is a kívánatos és ritka stabilitás jeleként működhet; másrészt kiemelkedik minden részlet, amelyben perspektívát fedezhetünk fel. 

A Magyar Tudományos Akadémia közgyűlése ma fontos politikai esemény is; mert a válságban az Akadémia által képviselt értékek, s ezen keresztül az Akadémia léte maga, politikai jelentőséget nyer.  

Furcsán hangozhat mindez, és talán a Közgyűlés tagjai közül sokaknak ellenére van. Sőt lehet, ha most ott ülnék a teremben, ahol szoktam, felhorkannék ilyen beszéd hallatán – hiszen éppen az Akadémia semlegességét, politikai területen-kívüliségét érezném veszélyeztetve. De létezik egy másik perspektíva is. S eszerint a közvetlen pártpolitikán kívül álló, semleges intézményeknek is megvan a szerepük. Ha nem is rendelkeznek közhatalommal, példájukkal jelentősen befolyásolhatják a közállapotokat; elterjedt megfogalmazás szerint morális hatalmuk lehet. S ezt tekintetbe véve, a fenti állítás az Akadémia szerepéről kérdésként is megfogalmazható: mi a tudomány helyes távolsága a tág értelemben vett napi politikától? Vagy, ha tetszik, úgy is, hogy tudatában van-e az Akadémia szellemi és erkölcsi tőkéjének, s hogyan kívánja használni azt. De másrészt: mennyire tudja az Akadémia megőrizni integritását ebben a kölcsönhatásban.

Ne feledjük, vannak a Magyar Tudományos Akadémia törvényben rögzített közfeladatai között olyanok, amelyek közvetlen politikai vonatkozásúak. Például az Akadémia kötelessége, hogy őrködjék egy alapvető szabadságjog, a tudományos kutatás és a tudományos véleménynyilvánítás szabadsága fölött. Ez nagyon fontos. Továbbá a magyar nemzet, mint kulturális nemzet egységét szolgálja a határon túli magyar tudományossággal való kapcsolat, és annak támogatása, amelyet a módosított akadémiai törvény örvendetesen részletez. Ez a szerintem az egyetlen jövőbemutató nemzetstratégia része.

Az Akadémia szorgalmazza és segíti a tudományos kutatások eredményének társadalmi és gazdasági hasznosítását. Az Akadémia köztestületi szervei és intézetei bármely tudományos és társadalmi kérdésben elvi, vagy egyedi állásfoglalást tehetnek. Sőt, az Akadémiának az Országgyűlés vagy a Kormány kérésére szakmai véleményt kell nyilvánítania. Ezzel kapcsolatban csak azt sajnálom, hogy az Alapszabály az Akadémiát titkos tanácsossá teszi. Eszerint ugyanis a vélemény csak a felkérő jóváhagyásával tehető közzé. Emellett is szólnak érvek. A nyilvánosság terhe mellett nyilván kevesebb felkérés érkezne. De éppen a napokban láttam viszont a televízióban Szentágothai János parlamenti felszólalását a bős-nagymarosi vízlépcsőről szóló szavazás előtt, amelyben elmondta, hogyan manipulált a kormány a nyilvánosságra nem hozott akadémiai véleményre hivatkozva.

Tisztelt Közgyűlés!

Az Akadémia morális hatalmát azonban nem az idézett feladatok és lehetőségek adják. Ezeknek a megnyilvánulásoknak az kölcsönöz súlyt és jelentőséget, ami mögötte van: az Akadémia minősége; azok az értékek és tulajdonságok, amelyeket a Magyar Tudományos Akadémia őriz és fenntart.

Mielőtt ezekről szólnék, magamat is óvnám attól, hogy túl magas absztrakciókban vesszek el. Tehát magától értetődőnek tartom, hogy a közgyűléshez kapcsolódó osztály-programok, ahol ez adódik, az aktuális társadalmi és gazdasági helyzetről szólnak. A IX. osztály előadásainak témája a válság. Behozzák a témát a tudományos diskurzusba, másrészt szolid támpontokat is kínálhatnak a közbeszédnek. Hasonló a II. osztály programja: a nemzet, nemzetiség, nemzetépítés Kelet-Közép-Európában.

Több tudományágban az akadémiai bizottság közös konferenciát rendez országos tudományos társaságokkal. Külön kiemelendő, hogy a Műszaki Tudományok Osztálya fiatal tudósok eredményeit mutatja be. S végül a mai főelőadáson kívül a héten több helyen is felbukkanó Darwin és evolúció-téma annak ellenére nagyon fontos, hogy Magyarországon ez nem kelt társadalmi hullámverést. A világos és differenciált állásfoglalás alapvető kérdésekben ugyanis az Akadémia hivatásának része, s itt meg is történt. Hadd gratuláljak a Magyar Tudomány szerkesztőjének ahhoz az ötlethez, hogy kommentár nélkül, ugyanabban a számban jelentette meg az értelmes tervezettség két képviselőjének írását, és e hiedelem tudományos elemzéseit különböző tudományágakból.

Tisztelt Közgyűlés!

állandóan visszatérek oda, hogy a Magyar Tudományos Akadémia puszta léte ma olyan érték, amelynek a példa erejénél fogva politikai jelentősége van. A tudománynak olyan ismérvei vannak, mint a folyamatos kérdezés és kutatás, ebből következőleg a folyamatos önkritika és önkorrekció. A pontosság. A módszeres érvelés, mégpedig az alkalmazott módszer tisztázásával. A nemzetközi kommunikáció és vita általi minőség-ellenőrzés, ahol a mérce abszolút, s nem értékelhető, hogy milyen – pl. az itthoni – körülmények között érték el az eredményt. A saját mércéhez való ragaszkodás, az idegen befolyással szembeni autonómia. Sokféle megközelítés lehetséges. Beszélhetünk még például az eredményes kutatáshoz szükséges időről, a stratégiai tervezésről. A tudomány működéséhez szükségképpen kifejlődött tudományos etikáról.  

A tudománynak ezek az értékei tündökölnek egy olyan társadalomban, amelyben leginkább eme értékek hiányoznak, vagy éppen ellentétük a jellemző. A hiteltelenséggel, a bizalmatlansággal, a tisztázatlansággal és pontatlansággal, a mérce hiányával szemben óriási súlya van annak, mert reményt ad, hogy létezik egy szegmens társadalmunkban, létezik egy külön kisvilág, egy társadalmi tevékenység és egy intézmény, amely más, amely a tudomány kritériumai szerint működik.

Nem véletlen tehát, hogy az Akadémia hitelességére ma olyan sokan támaszkodnának. Ez egyrészt pozitívum, mert akkor a tudomány és az Akadémia értékrendjét is akceptálniuk kell. Az Akadémia együttműködésével is terjednek értékei és követelményei. Másrészt éppen ezért nem szabad beengedni székházunkba olyan rendezvényeket, amelyek csupán a Magyar Tudományos Akadémia presztízsét akarják saját javukra hasznosítani azzal, hogy fizikailag itt vannak.

Befejezésül engedje meg a Tisztelt Közgyűlés, hogy néhány szubjektív megjegyzés tegyek arról, hogy számomra – a felsoroltakon túl – az Akadémia milyen más értékei különösen kedvesek.

örülök, hogy a Magyar Tudományos Akadémiát nem tudta bevenni a korrupció. A korrupció áradásának bizony kevés intézmény tudott és tud ellenállni.

Egyre inkább tudatosodik bennem az Akadémia integráló tulajdonsága. Mondhatnám, az Akadémiában valósul meg a tudomány egyeteme. Nem azért, mert itt minden tudományág képviselve van (ez elvileg a nagy, teljes egyetemeken is megtalálható). Hanem mert az Akadémia létszáma és rugalmas struktúrája a személyes érintkezést és eszmecserét sokkal inkább lehetővé teszi. Végül is ez volt az újdonsága és a szerencséje az 1560 után, de főleg a 17. században alakult ős-akadémiáknak. A felekezeti kizárólagosságba és a tudálékosságba süllyedt egyetemekkel szemben az írott források embereinek és a természet kutatóinak szabad és termékeny találkozóhelyei lettek. Nagy örömmel tapasztalom természettudósok gyakori érdeklődését társadalomtudományi kérdések iránt. Azt hiszem, itt elsősorban egymás nyelvét kellene megtanulnunk; egyelőre mindkét részről tolmácsra szorulunk.

A nyelvnél tartva – de most már a szó szoros értelmében, a magyar nyelvnél –, az Akadémia nem felejtette el, hogy „a hazai nyelv művelésére” állították fel. Ezzel teljes összhangban van, hogy akkor is, 1831-től, magában foglalta a természettudományi és a matematikai osztályt. De a magyar nyelv jövőjének ma is létkérdése, hogy az angol mellett a tudományos szaknyelv magyarul is naprakész, és a legteljesebb legyen, vagyis a világ minden problémáját képes legyen kifejezni. Nemcsak a magyar nyelv konyhanyelvvé süllyedését kell a magyar tudománynak megakadályoznia. A „hazai nyelvért” való felelőssége ma ugyanúgy, mint eredetileg, az Akadémia alapításakor, sokkal szélesebb hatású.

Ezért örülök, hogy az Akadémiai Törvény új szövege immár az Akadémia közfeladatává teszi a magyar nyelvű és tárgyú kutatások külföldi művelőivel való kapcsolattartást, és a határon túli magyar tudományosság támogatását. A törvény és az Alapszabály megteremti az ehhez szükséges szervezetet is, a külső köztestülettől kezdve a vezetésben való részvételig. Remélem, hogy a Kolozsvári Területi Bizottság mellett hamarosan a pozsonyi is létrejön.

Hasonló értéke a törvény új rendelkezéseinek, hogy részletesen foglalkozik a tudományos utánpótlással – a doktori képzésben való közreműködéstől kezdve az ösztöndíjrendszerig, és a kiemelkedő tehetségek számára nyújtott különleges kutatási feltételekig.

Tisztelt Közgyűlés!

Mindeddig a Közgyűlést köszöntöttem, a Magyar Tudományos Akadémia szerepéről és helyzetéről beszéltem. De hát a testületet mi alkotjuk. Ahogy a kutatás öröme személyes, az olthatatlan kíváncsiság a megismerésre, és az igazság utáni vágy személyes, a szakma által diktált követelmények és erkölcsi tartás bensővé tétele személyes – úgy a magyar tudományért és a Magyar Tudományos Akadémia színvonaláért, hitelességéért és autonómiájáért szintén mindegyikünk személyes felelősséget visel.

Ennek jegyében kívánok a Közgyűlésnek eredményes munkát.

(Elhangzott 2009. május 4-én, az MTA 179. közgyűlésén.)

Forrás: www.mta.hu