A KAB hírei

Konferencia

A Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság és az Eötvös Loránd Tudományegyetem

nemzetközi doktorjelölt konferenciát szervez

2013. augusztus 22-23-án

Válság és kultúra

címmel

Helyszín: Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar,

Budapest, Múzeum krt. 4/A

Célok és előzmények

A Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság 2005 óta hirdeti meg doktorjelölteknek

szóló nemzetközi konferenciáit, amelyeknek az elsődleges célja, hogy rendszeres nemzetközi

publikációs fórumot biztosítsanak a magyarságtudomány iránt érdeklődő fiatal kutatók

számára, az öt évente sorra kerülő magyarságtudományi világkongresszusok között. A

rendezvények anyaga nagyobb részt hálózati kiadványként jelent meg,1 a legutóbbi kolozsvári

kongresszus doktoriskolai szekciójának előadásai pedig már nyomtatott formában kerültek

publikálásra. Az eddigi konferenciák és kiadványok olyan újdonságokkal szolgáltak,

amelyek a hungarológiai kutatások elméleti és módszertani korszerűsítését, az

interdiszciplináris szemlélet és a kultúrák közti párbeszéd kibontakozását is hathatósan

segítették elő.

E nyelvek, tudományszakok és különböző korszakok közötti dialógus folytatásának

reményében várjuk hazai és külföldi, magyar és nem magyar anyanyelvű doktorandusz

hallgatók jelentkezését a soron következő konferenciánkra is.

A konferencia témája: „Válság és kultúra”

Kézenfekvő, hogy a globális méreteket öltött pénzügyi válság hatásaival tartósan kell

számolni. Szerte a világon tudományos kutatóintézetek szakosodtak a pénzpiaci válság

elemzésére. Amikor az ember válságra gondol, mindig valamilyen hirtelen kialakuló,

befolyásolhatatlan esemény ötlik az eszébe. Az Institute for Crisis Management (ICM)

példaként idézhető felmérése szerint ez nem teljesen felel meg a valóságnak, legalábbis a

pénzügyi szektorban. A válságok kétharmada a döntéshozók szeme láttára fejlődik ki és ölt

végül már valóban csaknem kezelhetetlen méreteket. A válságot észlelők felelősségérzete

meghatározó a válságkezelésben, tehát az emberi tényező, az erkölcsi értékrend, az értéktudat,

a válságkezelés kultúrája, s ehhez már a humán tudományoknak is közük lehet. Tágabb

horizonton tekintve, a humántudománytól elzárkózó, szűken vett gazdasági racionalitás

krízise végső soron beletorkollik abba az általánosabb válságba, amelynek első hulláma a

felvilágosodás nagy humanista projektjét roppantotta meg a 20. század történelmi kataklizmái

során, s amelyre oly különbözőképpen reagáltak a vezető társadalomfilozófiai irányzatok. Az

értelmezések és a lehetséges válaszkísérletek már jó fél évszázada a javító-korrigáló

szándéktól (Horkheimer–Adorno: Dialektik der Aufklärung) a radikális újragondolásig és

paradigmaváltás sürgetéséig (Koselleck: Kritik und Krise) tartó skálán helyezkednek el, a

jelenlegi pénzügyi válság csupán ezek megfontolásainak egyre sürgetőbb időszerűségére

hívta fel a figyelmet.

Konferenciánk a válság fogalmának ilyen tágabb, kritikai horizontú felfogására buzdít, a

magyarságtudomány által összefogott tudományszakok (az archeológia, a kulturális

antropológia, a néprajz, a nyelv-, a történet- és az irodalomtudomány, a zenetudomány, a

film- és színháztudomány, a művészettörténet, valamint egy szélesebb látószögű

kultúratudomány) terepein. úgy tűnik, megérett az idő arra, hogy e munkát – a közelebbi és a

távolabbi múlt válságainak kritikai értelmezését, tanulságaik levonását – a

magyarságtudomány területén is megkezdjük. Mind a föntebb felsorolt tudományterületeken,

mind a keretet adó hungarológia egészében: hiszen maga a magyarságtudomány is a szó

pozitív értelmében vett, szemléleti és értelmezési fordulatra utaló „válságtermék” volt,

húszas-harmincas évekbeli születése és intézményesülése közvetlen kapcsolatba hozható a

nemzeti lét politikai alapjait megrendítő első világháború utáni új békerendszerrel – mint

ahogy ma is krízisek sora tolja át a „nemzeti tudomány” pozíciójából a „nemzetek közötti”

tudomány státusába.

Másfelől, a befele tekintés mellett, kívánatos volna a hungarológiát is magában foglaló

bölcsészet külső környezetének feltérképezése is. A humán terület új kihívásokkal néz

szembe, amikor érveket keres a társadalmi környezetre gyakorolt hatásának bizonyításához. A

napi érdek, s a távlatos gondolkodás általában nincs teljes összhangban egymással.

Bármennyire is figyelemmel van a bölcsészet a felhasználói körre, mindig felmutat olyan

közvetlen továbbhasznosításra kevéssé alkalmas eredményeket, amelyek ugyanakkor

igazolják örök feladatát, a gondolkodás létjogosultságát. Mit jelent gondolkodni? Heidegger

azt mondja, hogy a gondolkodás a tudományokkal ellentétben nem eredményez tudást, nem

segít hasznos életbölcsességhez, semmiféle rejtélyt nem old meg, s közvetlenül nem ad erőt a

cselekvéshez. Meglehetősen nehéznek látszik a fordítás, az átvitel, az átmenet, ha nem

bölcsészettel foglalkozó felhasználó számára akarjuk újrahasznosítani azokat a

tapasztalatokat, amelyek e belátás alapját képezik. Nem könnyű érvényt szerezni a

nemzetközi kutatási eredményekkel alátámasztott felismerésnek, mely szerint a humán

műveltség alkotó erőket szabadít fel a környezetében. A műveltség, a beszéd, az írás, s a

megértés kultúrájának a fejlesztése által képessé teszi a polgárokat arra, hogy működtetni

tudják a demokratikus társadalmi rendszer intézményeit, növeljék a gazdaság hatékonyságát,

javítsák az élet minőségét, fejlesszék a kapcsolattartás kultúráját, biztosítsák a hagyomány

folytonosságát, a múlt örökségének továbbadását. A humán terület érték- és teljesítmény elvű

legitimációs stratégiája azonban egyre csökkenő hatásfokkal működik, amennyiben nem

párosul az életvilágtól elszigetelt pozíció felülvizsgálatával. Az ilyen irányból feltehető

kérdések köre ugyancsak változatos megközelítési lehetőségeket kínál.

Milyen jellegzetes értelmezései, retorikai alakzatai léteznek a válság jelenségének? Mit

lehet napjainkban kezdeni Dilthey örökségével, aki „kikülönítette” a bölcsészetet a

tudományból? Hogyan lehet a bölcsészet haszna mellett érvelni? Mi a szerepe a válságnak a

kultúrában? Van-e a válságnak értékteremtő hatása vagy pusztán romboló erő? Milyen

válaszok születtek a történelmi, szellemi, intézményi válságok európai kihívásaira a magyar

kultúra felől? A válságok hogyan fejtik ki hatásukat? Miféle kölcsönhatás van a mentális, a

szellemi, a morális, a gazdasági, a politikai és a kulturális válságok között?

A válságoknak vannak jellegzetesen nyelvi vetületei is. Ebből a szempontból

kérdezhetjük, hogy milyen komplex következményei vannak a jelenben zajló és a történelmi

válságoknak a magyar nyelvre, nyelvváltozatokra, illetve a Kárpát-medencében jellemző

történeti többnyelvűségre? Milyen következményekkel jár mindez a magyar kultúrkörben

használatos világnyelvekre, és milyen változást von maga után a magyar nyelv tanulására,

tanítására, használatára nézve Magyarországon és külföldön?

 

A konferencia működési formája

A konferencia a következő szekciókban ülésezik: történettudomány, irodalomtörténet,

nyelvtudomány, néprajz és kulturális antropológia, művészettörténet, zene-, film- és

színháztudomány. Az egyes tematikus blokkokon belül az előadások a feldolgozott téma

szerinti időrendben követik egymást, szimpózium-rendszerben, az összetartozó témák

megvitatására is bőséges időt biztosítva. Egy előadás maximális időtartama 20 perc.

Az előadások és vita munkanyelve a magyar és az angol. Az előadások jegyzetekkel kísért

írásos változata a következő év tavaszáig elektronikus kiadvány formájában jelenik meg a

Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság és a Magyar Elektronikus Könyvtár honlapján –

és a kedvező tapasztalatokra építve, a Társaság pályázik a nyomtatott publikálásra is.

 

Jelentkezés, kapcsolattartás

Jelentkezni lehet az előadás részletes (minimum 3600 n terjedelmű) szinopszisával, annak

megjelölésével, hogy melyik szekcióban kíván szerepelni az előadó. Amennyiben az előadás

magyar nyelvű lesz, a magyar mellé ugyanilyen terjedelmű (hozzávetőleg 600 szavas) angol

rezümé is csatolandó; angol nyelvű előadáshoz elegendő angol nyelvű rezümét készíteni. A

jelentkezéseket elektronikus formában a konferencia Szervezőbizottságának címezve, a

következő címen várjuk: nmtt@iif.hu. Jelentkezési határidő: 2013. április 2. A konferenciával

kapcsolatos hírek, a szekció- és szimpóziumszervezés aktuális állása figyelemmel kísérhető

majd a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság web-oldalán (http://hungarologia.net).

 

Budapest, 2013. február 7.

 

A konferencia szervezőbizottsága:

Dobos István (elnök)

Bene Sándor, Kulcsár Szabó Ernő, Tuomo Lahdelma,

Monok István, Tverdota György (tagok)

Fenyvesi Kristóf (tudományos titkár)

Csapó Mónika (szervezőtitkár)

A Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság és az Eötvös Loránd Tudományegyetem

nemzetközi doktorjelölt konferenciát szervez

2013. augusztus 22-23-án

Válság és kultúra

címmel

Helyszín: Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar,

Budapest, Múzeum krt. 4/A

Célok és előzmények

A Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság 2005 óta hirdeti meg doktorjelölteknek

szóló nemzetközi konferenciáit, amelyeknek az elsődleges célja, hogy rendszeres nemzetközi

publikációs fórumot biztosítsanak a magyarságtudomány iránt érdeklődő fiatal kutatók

számára, az öt évente sorra kerülő magyarságtudományi világkongresszusok között. A

rendezvények anyaga nagyobb részt hálózati kiadványként jelent meg,1 a legutóbbi kolozsvári

kongresszus doktoriskolai szekciójának előadásai pedig már nyomtatott formában kerültek

publikálásra. Az eddigi konferenciák és kiadványok olyan újdonságokkal szolgáltak,

amelyek a hungarológiai kutatások elméleti és módszertani korszerűsítését, az

interdiszciplináris szemlélet és a kultúrák közti párbeszéd kibontakozását is hathatósan

segítették elő.

E nyelvek, tudományszakok és különböző korszakok közötti dialógus folytatásának

reményében várjuk hazai és külföldi, magyar és nem magyar anyanyelvű doktorandusz

hallgatók jelentkezését a soron következő konferenciánkra is.

A konferencia témája: „Válság és kultúra”

Kézenfekvő, hogy a globális méreteket öltött pénzügyi válság hatásaival tartósan kell

számolni. Szerte a világon tudományos kutatóintézetek szakosodtak a pénzpiaci válság

elemzésére. Amikor az ember válságra gondol, mindig valamilyen hirtelen kialakuló,

befolyásolhatatlan esemény ötlik az eszébe. Az Institute for Crisis Management (ICM)

példaként idézhető felmérése szerint ez nem teljesen felel meg a valóságnak, legalábbis a

pénzügyi szektorban. A válságok kétharmada a döntéshozók szeme láttára fejlődik ki és ölt

végül már valóban csaknem kezelhetetlen méreteket. A válságot észlelők felelősségérzete

meghatározó a válságkezelésben, tehát az emberi tényező, az erkölcsi értékrend, az értéktudat,

a válságkezelés kultúrája, s ehhez már a humán tudományoknak is közük lehet. Tágabb

horizonton tekintve, a humántudománytól elzárkózó, szűken vett gazdasági racionalitás

krízise végső soron beletorkollik abba az általánosabb válságba, amelynek első hulláma a

felvilágosodás nagy humanista projektjét roppantotta meg a 20. század történelmi kataklizmái

során, s amelyre oly különbözőképpen reagáltak a vezető társadalomfilozófiai irányzatok. Az

értelmezések és a lehetséges válaszkísérletek már jó fél évszázada a javító-korrigáló

szándéktól (Horkheimer–Adorno: Dialektik der Aufklärung) a radikális újragondolásig és

paradigmaváltás sürgetéséig (Koselleck: Kritik und Krise) tartó skálán helyezkednek el, a

jelenlegi pénzügyi válság csupán ezek megfontolásainak egyre sürgetőbb időszerűségére

hívta fel a figyelmet.

Konferenciánk a válság fogalmának ilyen tágabb, kritikai horizontú felfogására buzdít, a

magyarságtudomány által összefogott tudományszakok (az archeológia, a kulturális

antropológia, a néprajz, a nyelv-, a történet- és az irodalomtudomány, a zenetudomány, a

film- és színháztudomány, a művészettörténet, valamint egy szélesebb látószögű

kultúratudomány) terepein. úgy tűnik, megérett az idő arra, hogy e munkát – a közelebbi és a

távolabbi múlt válságainak kritikai értelmezését, tanulságaik levonását – a

magyarságtudomány területén is megkezdjük. Mind a föntebb felsorolt tudományterületeken,

mind a keretet adó hungarológia egészében: hiszen maga a magyarságtudomány is a szó

pozitív értelmében vett, szemléleti és értelmezési fordulatra utaló „válságtermék” volt,

húszas-harmincas évekbeli születése és intézményesülése közvetlen kapcsolatba hozható a

nemzeti lét politikai alapjait megrendítő első világháború utáni új békerendszerrel – mint

ahogy ma is krízisek sora tolja át a „nemzeti tudomány” pozíciójából a „nemzetek közötti”

tudomány státusába.

Másfelől, a befele tekintés mellett, kívánatos volna a hungarológiát is magában foglaló

bölcsészet külső környezetének feltérképezése is. A humán terület új kihívásokkal néz

szembe, amikor érveket keres a társadalmi környezetre gyakorolt hatásának bizonyításához. A

napi érdek, s a távlatos gondolkodás általában nincs teljes összhangban egymással.

Bármennyire is figyelemmel van a bölcsészet a felhasználói körre, mindig felmutat olyan

közvetlen továbbhasznosításra kevéssé alkalmas eredményeket, amelyek ugyanakkor

igazolják örök feladatát, a gondolkodás létjogosultságát. Mit jelent gondolkodni? Heidegger

azt mondja, hogy a gondolkodás a tudományokkal ellentétben nem eredményez tudást, nem

segít hasznos életbölcsességhez, semmiféle rejtélyt nem old meg, s közvetlenül nem ad erőt a

cselekvéshez. Meglehetősen nehéznek látszik a fordítás, az átvitel, az átmenet, ha nem

bölcsészettel foglalkozó felhasználó számára akarjuk újrahasznosítani azokat a

tapasztalatokat, amelyek e belátás alapját képezik. Nem könnyű érvényt szerezni a

nemzetközi kutatási eredményekkel alátámasztott felismerésnek, mely szerint a humán

műveltség alkotó erőket szabadít fel a környezetében. A műveltség, a beszéd, az írás, s a

megértés kultúrájának a fejlesztése által képessé teszi a polgárokat arra, hogy működtetni

tudják a demokratikus társadalmi rendszer intézményeit, növeljék a gazdaság hatékonyságát,

javítsák az élet minőségét, fejlesszék a kapcsolattartás kultúráját, biztosítsák a hagyomány

folytonosságát, a múlt örökségének továbbadását. A humán terület érték- és teljesítmény elvű

legitimációs stratégiája azonban egyre csökkenő hatásfokkal működik, amennyiben nem

párosul az életvilágtól elszigetelt pozíció felülvizsgálatával. Az ilyen irányból feltehető

kérdések köre ugyancsak változatos megközelítési lehetőségeket kínál.

Milyen jellegzetes értelmezései, retorikai alakzatai léteznek a válság jelenségének? Mit

lehet napjainkban kezdeni Dilthey örökségével, aki „kikülönítette” a bölcsészetet a

tudományból? Hogyan lehet a bölcsészet haszna mellett érvelni? Mi a szerepe a válságnak a

kultúrában? Van-e a válságnak értékteremtő hatása vagy pusztán romboló erő? Milyen

válaszok születtek a történelmi, szellemi, intézményi válságok európai kihívásaira a magyar

kultúra felől? A válságok hogyan fejtik ki hatásukat? Miféle kölcsönhatás van a mentális, a

szellemi, a morális, a gazdasági, a politikai és a kulturális válságok között?

A válságoknak vannak jellegzetesen nyelvi vetületei is. Ebből a szempontból

kérdezhetjük, hogy milyen komplex következményei vannak a jelenben zajló és a történelmi

válságoknak a magyar nyelvre, nyelvváltozatokra, illetve a Kárpát-medencében jellemző

történeti többnyelvűségre? Milyen következményekkel jár mindez a magyar kultúrkörben

használatos világnyelvekre, és milyen változást von maga után a magyar nyelv tanulására,

tanítására, használatára nézve Magyarországon és külföldön?

 

A konferencia működési formája

A konferencia a következő szekciókban ülésezik: történettudomány, irodalomtörténet,

nyelvtudomány, néprajz és kulturális antropológia, művészettörténet, zene-, film- és

színháztudomány. Az egyes tematikus blokkokon belül az előadások a feldolgozott téma

szerinti időrendben követik egymást, szimpózium-rendszerben, az összetartozó témák

megvitatására is bőséges időt biztosítva. Egy előadás maximális időtartama 20 perc.

Az előadások és vita munkanyelve a magyar és az angol. Az előadások jegyzetekkel kísért

írásos változata a következő év tavaszáig elektronikus kiadvány formájában jelenik meg a

Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság és a Magyar Elektronikus Könyvtár honlapján –

és a kedvező tapasztalatokra építve, a Társaság pályázik a nyomtatott publikálásra is.

 

Jelentkezés, kapcsolattartás

Jelentkezni lehet az előadás részletes (minimum 3600 n terjedelmű) szinopszisával, annak

megjelölésével, hogy melyik szekcióban kíván szerepelni az előadó. Amennyiben az előadás

magyar nyelvű lesz, a magyar mellé ugyanilyen terjedelmű (hozzávetőleg 600 szavas) angol

rezümé is csatolandó; angol nyelvű előadáshoz elegendő angol nyelvű rezümét készíteni. A

jelentkezéseket elektronikus formában a konferencia Szervezőbizottságának címezve, a

következő címen várjuk: nmtt@iif.hu. Jelentkezési határidő: 2013. április 2. A konferenciával

kapcsolatos hírek, a szekció- és szimpóziumszervezés aktuális állása figyelemmel kísérhető

majd a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság web-oldalán (http://hungarologia.net).

 

Budapest, 2013. február 7.

 

A konferencia szervezőbizottsága:

Dobos István (elnök)

Bene Sándor, Kulcsár Szabó Ernő, Tuomo Lahdelma,

Monok István, Tverdota György (tagok)

Fenyvesi Kristóf (tudományos titkár)

Csapó Mónika (szervezőtitkár)