A KAB hírei
- SUMMA Szathmáry Eörs evolúcióbiológussal
- XVI. Kommunikációs Napok
- „Megsperköltem és megékösítöttem szent írásokkal és egyéb szép bölcs mondásokkal.” Műhelykonferencia Heltai Gáspár halálának 450. évfordulója alkalmából
- Társadalomtudományi Seregszemle. Tisztelgés a Magyar Tudomány Ünnepe előtt.
- A Magyar Tudomány Ünnepe: Marosi György
- SUMMA Nagy László fizikussal, a KAB elnökével
- 150 éves a kolozsvári magyar földrajzoktatás - novemberi események
- Magyarország Nemzeti Atlasza 1. – könyvbemutató
- Egyed Ákos történészt, az MTA külső tagját köszöntötték 95. születésnapja alkalmából
- Tudományos díjakat adtak át a KAB és EME közös tudományünnepi rendezvényén
- Közös ünnepségen tiszteleg a magyar tudomány előtt az EME és a KAB
- MTNE 23. fórum - a Történelem szekció programja
- Megtekinthető a világhálón Szathmáry Eörs kolozsvári előadása
- Mellszobrot avattak Gábos Zoltán fizikusprofesszor emlékére
- A Magyar Tudomány Ünnepe: Gábos100
- A Magyar Tudomány Ünnepe Temesváron
- FIATAL MŰVÉSZETTÖRTÉNÉSZEK 9. KONFERENCIÁJA
- 15. Matematika és informatika alkalmazásokkal konferencia
- A Magyar Tudomány Ünnepe: Szathmáry Eörs
- A Magyar Tudomány Ünnepe: Kövér György, Poppe László
Konferencia
A Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság és az Eötvös Loránd Tudományegyetem
nemzetközi doktorjelölt konferenciát szervez
2013. augusztus 22-23-án
Válság és kultúra
címmel
Helyszín: Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar,
Budapest, Múzeum krt. 4/A
Célok és előzmények
A Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság 2005 óta hirdeti meg doktorjelölteknek
szóló nemzetközi konferenciáit, amelyeknek az elsődleges célja, hogy rendszeres nemzetközi
publikációs fórumot biztosítsanak a magyarságtudomány iránt érdeklődő fiatal kutatók
számára, az öt évente sorra kerülő magyarságtudományi világkongresszusok között. A
rendezvények anyaga nagyobb részt hálózati kiadványként jelent meg,1 a legutóbbi kolozsvári
kongresszus doktoriskolai szekciójának előadásai pedig már nyomtatott formában kerültek
publikálásra. Az eddigi konferenciák és kiadványok olyan újdonságokkal szolgáltak,
amelyek a hungarológiai kutatások elméleti és módszertani korszerűsítését, az
interdiszciplináris szemlélet és a kultúrák közti párbeszéd kibontakozását is hathatósan
segítették elő.
E nyelvek, tudományszakok és különböző korszakok közötti dialógus folytatásának
reményében várjuk hazai és külföldi, magyar és nem magyar anyanyelvű doktorandusz
hallgatók jelentkezését a soron következő konferenciánkra is.
A konferencia témája: „Válság és kultúra”
Kézenfekvő, hogy a globális méreteket öltött pénzügyi válság hatásaival tartósan kell
számolni. Szerte a világon tudományos kutatóintézetek szakosodtak a pénzpiaci válság
elemzésére. Amikor az ember válságra gondol, mindig valamilyen hirtelen kialakuló,
befolyásolhatatlan esemény ötlik az eszébe. Az Institute for Crisis Management (ICM)
példaként idézhető felmérése szerint ez nem teljesen felel meg a valóságnak, legalábbis a
pénzügyi szektorban. A válságok kétharmada a döntéshozók szeme láttára fejlődik ki és ölt
végül már valóban csaknem kezelhetetlen méreteket. A válságot észlelők felelősségérzete
meghatározó a válságkezelésben, tehát az emberi tényező, az erkölcsi értékrend, az értéktudat,
a válságkezelés kultúrája, s ehhez már a humán tudományoknak is közük lehet. Tágabb
horizonton tekintve, a humántudománytól elzárkózó, szűken vett gazdasági racionalitás
krízise végső soron beletorkollik abba az általánosabb válságba, amelynek első hulláma a
felvilágosodás nagy humanista projektjét roppantotta meg a 20. század történelmi kataklizmái
során, s amelyre oly különbözőképpen reagáltak a vezető társadalomfilozófiai irányzatok. Az
értelmezések és a lehetséges válaszkísérletek már jó fél évszázada a javító-korrigáló
szándéktól (Horkheimer–Adorno: Dialektik der Aufklärung) a radikális újragondolásig és
paradigmaváltás sürgetéséig (Koselleck: Kritik und Krise) tartó skálán helyezkednek el, a
jelenlegi pénzügyi válság csupán ezek megfontolásainak egyre sürgetőbb időszerűségére
hívta fel a figyelmet.
Konferenciánk a válság fogalmának ilyen tágabb, kritikai horizontú felfogására buzdít, a
magyarságtudomány által összefogott tudományszakok (az archeológia, a kulturális
antropológia, a néprajz, a nyelv-, a történet- és az irodalomtudomány, a zenetudomány, a
film- és színháztudomány, a művészettörténet, valamint egy szélesebb látószögű
kultúratudomány) terepein. úgy tűnik, megérett az idő arra, hogy e munkát – a közelebbi és a
távolabbi múlt válságainak kritikai értelmezését, tanulságaik levonását – a
magyarságtudomány területén is megkezdjük. Mind a föntebb felsorolt tudományterületeken,
mind a keretet adó hungarológia egészében: hiszen maga a magyarságtudomány is a szó
pozitív értelmében vett, szemléleti és értelmezési fordulatra utaló „válságtermék” volt,
húszas-harmincas évekbeli születése és intézményesülése közvetlen kapcsolatba hozható a
nemzeti lét politikai alapjait megrendítő első világháború utáni új békerendszerrel – mint
ahogy ma is krízisek sora tolja át a „nemzeti tudomány” pozíciójából a „nemzetek közötti”
tudomány státusába.
Másfelől, a befele tekintés mellett, kívánatos volna a hungarológiát is magában foglaló
bölcsészet külső környezetének feltérképezése is. A humán terület új kihívásokkal néz
szembe, amikor érveket keres a társadalmi környezetre gyakorolt hatásának bizonyításához. A
napi érdek, s a távlatos gondolkodás általában nincs teljes összhangban egymással.
Bármennyire is figyelemmel van a bölcsészet a felhasználói körre, mindig felmutat olyan
közvetlen továbbhasznosításra kevéssé alkalmas eredményeket, amelyek ugyanakkor
igazolják örök feladatát, a gondolkodás létjogosultságát. Mit jelent gondolkodni? Heidegger
azt mondja, hogy a gondolkodás a tudományokkal ellentétben nem eredményez tudást, nem
segít hasznos életbölcsességhez, semmiféle rejtélyt nem old meg, s közvetlenül nem ad erőt a
cselekvéshez. Meglehetősen nehéznek látszik a fordítás, az átvitel, az átmenet, ha nem
bölcsészettel foglalkozó felhasználó számára akarjuk újrahasznosítani azokat a
tapasztalatokat, amelyek e belátás alapját képezik. Nem könnyű érvényt szerezni a
nemzetközi kutatási eredményekkel alátámasztott felismerésnek, mely szerint a humán
műveltség alkotó erőket szabadít fel a környezetében. A műveltség, a beszéd, az írás, s a
megértés kultúrájának a fejlesztése által képessé teszi a polgárokat arra, hogy működtetni
tudják a demokratikus társadalmi rendszer intézményeit, növeljék a gazdaság hatékonyságát,
javítsák az élet minőségét, fejlesszék a kapcsolattartás kultúráját, biztosítsák a hagyomány
folytonosságát, a múlt örökségének továbbadását. A humán terület érték- és teljesítmény elvű
legitimációs stratégiája azonban egyre csökkenő hatásfokkal működik, amennyiben nem
párosul az életvilágtól elszigetelt pozíció felülvizsgálatával. Az ilyen irányból feltehető
kérdések köre ugyancsak változatos megközelítési lehetőségeket kínál.
Milyen jellegzetes értelmezései, retorikai alakzatai léteznek a válság jelenségének? Mit
lehet napjainkban kezdeni Dilthey örökségével, aki „kikülönítette” a bölcsészetet a
tudományból? Hogyan lehet a bölcsészet haszna mellett érvelni? Mi a szerepe a válságnak a
kultúrában? Van-e a válságnak értékteremtő hatása vagy pusztán romboló erő? Milyen
válaszok születtek a történelmi, szellemi, intézményi válságok európai kihívásaira a magyar
kultúra felől? A válságok hogyan fejtik ki hatásukat? Miféle kölcsönhatás van a mentális, a
szellemi, a morális, a gazdasági, a politikai és a kulturális válságok között?
A válságoknak vannak jellegzetesen nyelvi vetületei is. Ebből a szempontból
kérdezhetjük, hogy milyen komplex következményei vannak a jelenben zajló és a történelmi
válságoknak a magyar nyelvre, nyelvváltozatokra, illetve a Kárpát-medencében jellemző
történeti többnyelvűségre? Milyen következményekkel jár mindez a magyar kultúrkörben
használatos világnyelvekre, és milyen változást von maga után a magyar nyelv tanulására,
tanítására, használatára nézve Magyarországon és külföldön?
A konferencia működési formája
A konferencia a következő szekciókban ülésezik: történettudomány, irodalomtörténet,
nyelvtudomány, néprajz és kulturális antropológia, művészettörténet, zene-, film- és
színháztudomány. Az egyes tematikus blokkokon belül az előadások a feldolgozott téma
szerinti időrendben követik egymást, szimpózium-rendszerben, az összetartozó témák
megvitatására is bőséges időt biztosítva. Egy előadás maximális időtartama 20 perc.
Az előadások és vita munkanyelve a magyar és az angol. Az előadások jegyzetekkel kísért
írásos változata a következő év tavaszáig elektronikus kiadvány formájában jelenik meg a
Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság és a Magyar Elektronikus Könyvtár honlapján –
és a kedvező tapasztalatokra építve, a Társaság pályázik a nyomtatott publikálásra is.
Jelentkezés, kapcsolattartás
Jelentkezni lehet az előadás részletes (minimum 3600 n terjedelmű) szinopszisával, annak
megjelölésével, hogy melyik szekcióban kíván szerepelni az előadó. Amennyiben az előadás
magyar nyelvű lesz, a magyar mellé ugyanilyen terjedelmű (hozzávetőleg 600 szavas) angol
rezümé is csatolandó; angol nyelvű előadáshoz elegendő angol nyelvű rezümét készíteni. A
jelentkezéseket elektronikus formában a konferencia Szervezőbizottságának címezve, a
következő címen várjuk: nmtt@iif.hu. Jelentkezési határidő: 2013. április 2. A konferenciával
kapcsolatos hírek, a szekció- és szimpóziumszervezés aktuális állása figyelemmel kísérhető
majd a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság web-oldalán (http://hungarologia.net).
Budapest, 2013. február 7.
A konferencia szervezőbizottsága:
Dobos István (elnök)
Bene Sándor, Kulcsár Szabó Ernő, Tuomo Lahdelma,
Monok István, Tverdota György (tagok)
Fenyvesi Kristóf (tudományos titkár)
Csapó Mónika (szervezőtitkár)
A Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság és az Eötvös Loránd Tudományegyetem
nemzetközi doktorjelölt konferenciát szervez
2013. augusztus 22-23-án
Válság és kultúra
címmel
Helyszín: Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar,
Budapest, Múzeum krt. 4/A
Célok és előzmények
A Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság 2005 óta hirdeti meg doktorjelölteknek
szóló nemzetközi konferenciáit, amelyeknek az elsődleges célja, hogy rendszeres nemzetközi
publikációs fórumot biztosítsanak a magyarságtudomány iránt érdeklődő fiatal kutatók
számára, az öt évente sorra kerülő magyarságtudományi világkongresszusok között. A
rendezvények anyaga nagyobb részt hálózati kiadványként jelent meg,1 a legutóbbi kolozsvári
kongresszus doktoriskolai szekciójának előadásai pedig már nyomtatott formában kerültek
publikálásra. Az eddigi konferenciák és kiadványok olyan újdonságokkal szolgáltak,
amelyek a hungarológiai kutatások elméleti és módszertani korszerűsítését, az
interdiszciplináris szemlélet és a kultúrák közti párbeszéd kibontakozását is hathatósan
segítették elő.
E nyelvek, tudományszakok és különböző korszakok közötti dialógus folytatásának
reményében várjuk hazai és külföldi, magyar és nem magyar anyanyelvű doktorandusz
hallgatók jelentkezését a soron következő konferenciánkra is.
A konferencia témája: „Válság és kultúra”
Kézenfekvő, hogy a globális méreteket öltött pénzügyi válság hatásaival tartósan kell
számolni. Szerte a világon tudományos kutatóintézetek szakosodtak a pénzpiaci válság
elemzésére. Amikor az ember válságra gondol, mindig valamilyen hirtelen kialakuló,
befolyásolhatatlan esemény ötlik az eszébe. Az Institute for Crisis Management (ICM)
példaként idézhető felmérése szerint ez nem teljesen felel meg a valóságnak, legalábbis a
pénzügyi szektorban. A válságok kétharmada a döntéshozók szeme láttára fejlődik ki és ölt
végül már valóban csaknem kezelhetetlen méreteket. A válságot észlelők felelősségérzete
meghatározó a válságkezelésben, tehát az emberi tényező, az erkölcsi értékrend, az értéktudat,
a válságkezelés kultúrája, s ehhez már a humán tudományoknak is közük lehet. Tágabb
horizonton tekintve, a humántudománytól elzárkózó, szűken vett gazdasági racionalitás
krízise végső soron beletorkollik abba az általánosabb válságba, amelynek első hulláma a
felvilágosodás nagy humanista projektjét roppantotta meg a 20. század történelmi kataklizmái
során, s amelyre oly különbözőképpen reagáltak a vezető társadalomfilozófiai irányzatok. Az
értelmezések és a lehetséges válaszkísérletek már jó fél évszázada a javító-korrigáló
szándéktól (Horkheimer–Adorno: Dialektik der Aufklärung) a radikális újragondolásig és
paradigmaváltás sürgetéséig (Koselleck: Kritik und Krise) tartó skálán helyezkednek el, a
jelenlegi pénzügyi válság csupán ezek megfontolásainak egyre sürgetőbb időszerűségére
hívta fel a figyelmet.
Konferenciánk a válság fogalmának ilyen tágabb, kritikai horizontú felfogására buzdít, a
magyarságtudomány által összefogott tudományszakok (az archeológia, a kulturális
antropológia, a néprajz, a nyelv-, a történet- és az irodalomtudomány, a zenetudomány, a
film- és színháztudomány, a művészettörténet, valamint egy szélesebb látószögű
kultúratudomány) terepein. úgy tűnik, megérett az idő arra, hogy e munkát – a közelebbi és a
távolabbi múlt válságainak kritikai értelmezését, tanulságaik levonását – a
magyarságtudomány területén is megkezdjük. Mind a föntebb felsorolt tudományterületeken,
mind a keretet adó hungarológia egészében: hiszen maga a magyarságtudomány is a szó
pozitív értelmében vett, szemléleti és értelmezési fordulatra utaló „válságtermék” volt,
húszas-harmincas évekbeli születése és intézményesülése közvetlen kapcsolatba hozható a
nemzeti lét politikai alapjait megrendítő első világháború utáni új békerendszerrel – mint
ahogy ma is krízisek sora tolja át a „nemzeti tudomány” pozíciójából a „nemzetek közötti”
tudomány státusába.
Másfelől, a befele tekintés mellett, kívánatos volna a hungarológiát is magában foglaló
bölcsészet külső környezetének feltérképezése is. A humán terület új kihívásokkal néz
szembe, amikor érveket keres a társadalmi környezetre gyakorolt hatásának bizonyításához. A
napi érdek, s a távlatos gondolkodás általában nincs teljes összhangban egymással.
Bármennyire is figyelemmel van a bölcsészet a felhasználói körre, mindig felmutat olyan
közvetlen továbbhasznosításra kevéssé alkalmas eredményeket, amelyek ugyanakkor
igazolják örök feladatát, a gondolkodás létjogosultságát. Mit jelent gondolkodni? Heidegger
azt mondja, hogy a gondolkodás a tudományokkal ellentétben nem eredményez tudást, nem
segít hasznos életbölcsességhez, semmiféle rejtélyt nem old meg, s közvetlenül nem ad erőt a
cselekvéshez. Meglehetősen nehéznek látszik a fordítás, az átvitel, az átmenet, ha nem
bölcsészettel foglalkozó felhasználó számára akarjuk újrahasznosítani azokat a
tapasztalatokat, amelyek e belátás alapját képezik. Nem könnyű érvényt szerezni a
nemzetközi kutatási eredményekkel alátámasztott felismerésnek, mely szerint a humán
műveltség alkotó erőket szabadít fel a környezetében. A műveltség, a beszéd, az írás, s a
megértés kultúrájának a fejlesztése által képessé teszi a polgárokat arra, hogy működtetni
tudják a demokratikus társadalmi rendszer intézményeit, növeljék a gazdaság hatékonyságát,
javítsák az élet minőségét, fejlesszék a kapcsolattartás kultúráját, biztosítsák a hagyomány
folytonosságát, a múlt örökségének továbbadását. A humán terület érték- és teljesítmény elvű
legitimációs stratégiája azonban egyre csökkenő hatásfokkal működik, amennyiben nem
párosul az életvilágtól elszigetelt pozíció felülvizsgálatával. Az ilyen irányból feltehető
kérdések köre ugyancsak változatos megközelítési lehetőségeket kínál.
Milyen jellegzetes értelmezései, retorikai alakzatai léteznek a válság jelenségének? Mit
lehet napjainkban kezdeni Dilthey örökségével, aki „kikülönítette” a bölcsészetet a
tudományból? Hogyan lehet a bölcsészet haszna mellett érvelni? Mi a szerepe a válságnak a
kultúrában? Van-e a válságnak értékteremtő hatása vagy pusztán romboló erő? Milyen
válaszok születtek a történelmi, szellemi, intézményi válságok európai kihívásaira a magyar
kultúra felől? A válságok hogyan fejtik ki hatásukat? Miféle kölcsönhatás van a mentális, a
szellemi, a morális, a gazdasági, a politikai és a kulturális válságok között?
A válságoknak vannak jellegzetesen nyelvi vetületei is. Ebből a szempontból
kérdezhetjük, hogy milyen komplex következményei vannak a jelenben zajló és a történelmi
válságoknak a magyar nyelvre, nyelvváltozatokra, illetve a Kárpát-medencében jellemző
történeti többnyelvűségre? Milyen következményekkel jár mindez a magyar kultúrkörben
használatos világnyelvekre, és milyen változást von maga után a magyar nyelv tanulására,
tanítására, használatára nézve Magyarországon és külföldön?
A konferencia működési formája
A konferencia a következő szekciókban ülésezik: történettudomány, irodalomtörténet,
nyelvtudomány, néprajz és kulturális antropológia, művészettörténet, zene-, film- és
színháztudomány. Az egyes tematikus blokkokon belül az előadások a feldolgozott téma
szerinti időrendben követik egymást, szimpózium-rendszerben, az összetartozó témák
megvitatására is bőséges időt biztosítva. Egy előadás maximális időtartama 20 perc.
Az előadások és vita munkanyelve a magyar és az angol. Az előadások jegyzetekkel kísért
írásos változata a következő év tavaszáig elektronikus kiadvány formájában jelenik meg a
Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság és a Magyar Elektronikus Könyvtár honlapján –
és a kedvező tapasztalatokra építve, a Társaság pályázik a nyomtatott publikálásra is.
Jelentkezés, kapcsolattartás
Jelentkezni lehet az előadás részletes (minimum 3600 n terjedelmű) szinopszisával, annak
megjelölésével, hogy melyik szekcióban kíván szerepelni az előadó. Amennyiben az előadás
magyar nyelvű lesz, a magyar mellé ugyanilyen terjedelmű (hozzávetőleg 600 szavas) angol
rezümé is csatolandó; angol nyelvű előadáshoz elegendő angol nyelvű rezümét készíteni. A
jelentkezéseket elektronikus formában a konferencia Szervezőbizottságának címezve, a
következő címen várjuk: nmtt@iif.hu. Jelentkezési határidő: 2013. április 2. A konferenciával
kapcsolatos hírek, a szekció- és szimpóziumszervezés aktuális állása figyelemmel kísérhető
majd a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság web-oldalán (http://hungarologia.net).
Budapest, 2013. február 7.
A konferencia szervezőbizottsága:
Dobos István (elnök)
Bene Sándor, Kulcsár Szabó Ernő, Tuomo Lahdelma,
Monok István, Tverdota György (tagok)
Fenyvesi Kristóf (tudományos titkár)
Csapó Mónika (szervezőtitkár)