– Fábián Ernő nemrég megjelent naplója azoknak a könyveknek az örvendetesen szaporodó sorába tartozik, amelyek az utóbbi években a romániai magyarság történetének 1989-cel lezárult közel fél évszázadát kezdték meg egyes részleteiben vagy összefüggéseiben, történészi módszerességgel és korábban ismeretlen (megismerhetetlen) források segítségével feltárni. Fontosak számunkra ezek a jelenkori kutatások, mert a kortársak megőrzött – és persze szubjektív, olykor elfogult – emlékei mellé odateszik a kor dokumentumokból kitárulkozó hiteles rajzát – kezdte beszédét Dávid Gyula, majd kiemelte: Fábián Ernő szubjektivitása – a maga eszközeivel – eleve az objektivitást tűzte ki célul.

Fábián Ernő naplójegyzeteinek vezérgondolata a következő: meg tud-e maradni a romániai magyarság, mint etnikai-nemzeti közösség a 80-as évekre már igencsak felerősödő és egyre agresszívabbá váló „homogenizáció” ellenében, vagy pedig sikerre vezet a beolvasztására, likvidálására irányuló hatalmi szándék? – magyarázta Dávid Gyula, aki szerint a könyv olvasói nem csak újraélhetik vagy megismerhetik a kommunista diktatúra 80-as éveit, hanem a szülőföldön való megmaradás útját is elénk tárja.

Bárdi Nándor és Filep Tamás Gusztáv arra összpontosított: Fábián Ernő egyetemesen gondolkodó ember volt, aki ily módon meghatározó szerepet játszott abban a közösségben, illetve azon a településen, ahol élt.

László Márton szerint Novák Csaba Zoltán könyve több hiánypótló kötetnél. – összefoglaló, szintézisszerű munka. Olvassa el mindenki, aki tanárként ezt a korszakot oktatja vagy tanulmányozza. Továbbá új kutatási irányokat nyit meg, azaz új kutatásra ösztönzi a fiatal szakembereket – hangzott el.

A könyv szerzőjétől megtudtuk: a bukaresti Nicolae Iorga Intézetben már bemutatta ezzel a témakörrel foglalkozó doktori tézisét. A szerző a könyv borítóján levő fényképre is felhívta a hallgatóság figyelmét. A marosvásárhelyi Teleki Tékában 1966-ban készült fényépen Fazekas János és Gere Mihály látható Nicolae Ceaușescu mellett. – Fazekas és Gere a korszak fontos szereplői közé tartoztak. Két, ellentmondó életpályát tudhatnak a magukénak. Mindkettőjük politizálására jellemző volt a hatalom iránti lojalitás és a közösségi szolgálat. Amikor ezt a kétféle irányzatot már nem lehetett egyszerre folytatni, akkor törés következett be, és a két életpálya megváltozott: Fazekas kikerült, míg Gere megmaradt a legfelső pártvezetésben 1989-ig. A könyv új utat nyitott, amelyet jó lenne bejárni – összegzett a kötet szerzője.

Forrás: www.szabadsag.ro