Az 1869. évi kis válság – a rá négy évre következő nagy válság fényében – egy növekedési helyzet tüneménye: tőzsdekrach tör ki, miközben az észak-amerikai transzkontinentális vasút és a szuezi csatorna megnyitása által a szállítási költségviszonyok korszakos átrendeződése és ebből fakadóan a munkamegosztási lehetőségek megnövekedése megy végbe. A válság nem csak az Egyesült Államokban tör ki, hanem már korábban Bécsben is. Ősszel már nagyobb egzisztenciák is elbuknak, de az év során – mintegy előjelként – sorra válnak fizetésképtelenné olyanok, akiket kis nagykereskedőknek nevezek. Az egyes bukástörténetek aprólékos áttekintése arra utal, hogy a fizetésképtelenséget a régi és az új hitelrendszer ütközése okozta. A következtetés egy föltevés, nevezetesen, hogy a válságnak nem csak (az összeomlás utáni) elsöprő hatása volt, hanem előzetes szívó ereje is.