Zeno paradoxonjaitól a kvantumfizikáig, az a kérdés, hogy világunk diszkrét vagy folytonos-e, kiemelkedően fontos volt, de megválaszolatlan maradt. Matematikai szempontból a diszkrét modellek igen eltérően viselkednek a folytonosaktól. A folytonosság elmélete, az analízis, a 18. századtól kezdve hatalmas sikereket hozott a fizika és más tudományok megalapozásában. A diszkrét matematika később fejlődött ki, nem kis részben az informatika igényei miatt.

De ez a két világ nincsen olyan messze egymástól, mint gondolnánk. Számításokban a folytonos struktúrákat végessel közelítjük. Talán meglepőbb módon, nagyon nagy véges struktúrákat folytonosakkal tudjuk közelíteni, ezáltal gyakran jobban kezelhető modellekhez jutva. A két megközelítés egymást termékenyíti meg.