Az erdélyi tudomány hírei
- Otthonosság, hagyomány és identitás a nyelvjárásokban
- Tudományismertetés 2024
- Tájkép blog 2014 - 2019. LE:NOTRE hírek
- A kettős elem víz és a befogadás az építészeti programokba a 20. század első felében
- Építészeti örökség és archetipikus tájképi megközelítések a környezeti veszélyekkel szemben
- Az utcaprofil kialakításának adaptálása természetalapú megoldások alkalmazásával az új városrészekben és az épületek utólagos átalakításában
- Molekulák ionizációja elektronokkal és pozitronokkal
- A madarak oxidatív állapotának kapcsolata a repülés energetikájához kapcsolódó tulajdonságokkal
- Aranyosszéki katonatörténetek: Néprajzi, antropológiai elemzés
- Univerzális exponenciális skálázódás az axonhossz-eloszlásokban egy durva felbontási modellen keresztül
- Normalizált q-Bessel függvények csillagszerűségi sugarának aszimptotikus hatványsora
- Az IGF-1 ivarfüggő oxidatív károsodást és mortalitást okoz
- Az agy dinamikájának hátterében a robusztus funkcionális architektúrát meghatározó komplex korrelációs mintázatok hierarchiája áll
- A vallás szerepe az etnokulturális identitások (újra)termelésében - nemzetközi konferencia
- Nyelvész életidők, életpályák Erdélyben címmel jelent meg Péntek János új tanulmánykötete
- A BBTE és a TINS kutatói forradalmi módszert dolgoztak ki az agy aktivitásának tanulmányozására
- Egylépcsős technika klórzoxazon-tartalmú amorf szilárd diszperzió előállítására centrifugális szálképző eljárással
- Pályázati lehetőségek a Domusnál
- A Loktanella atrilutea-ból származó fenilalanin ammónia-liáz biokatalitikus felhasználási lehetőségei
- Az Ureibacillus thermosphaericus-ból származó rekombináns D-aminosav dehidrogenáz immobilizálása
Megismerhető-e az ókoriak vallásos élménye?

Ha Erdélyben ellátogat Várhelyre, az 1800 évvel ezelőtt virágzó Dacia provincia fővárosában, Colonia Ulpia Traiana Sarmizegetusa templomromjai között sétálhat az arra tévedő turista. A romjaiban is monumentális templomok és szentélyek azonban némák és csak a megfelelő régészeti módszertannal kutatott szentélyek tudnak tárgyi mivoltukban is beszélni hozzánk. Valamivel többet mondanak az ókori ember vallásosságáról a votiv, vallásos feliratok, szobrok és narratív domborművek, amelyek legtöbbször egyéni, ritkábban csoportos, néha ismétlődő, de legtöbbször egyszeri vallásos szertartás emlékét őrzik.
A kötet az első olyan, daciai régészeti forrásokat feldolgozó monográfia, amely a klasszikus, legtöbbször istenekre, istennevekre vagy egy-egy régészeti forráscsoportra fókuszáló kutatás helyett azt vizsgálja: mi a térszakralizáció? Hogyan hoztak létre, tartottak fent vagy szüntettek meg szentélyeket az ókorban? Milyen szerepe volt a politikai és gazdasági elitnek a térszakralizáció fenntartásában? Mi a különbség a kisvallási közösségek szentélyei és a nagy köztéri templomok vallásgyakorlata között?
Ezeket a kérdéseket a kötet egy új, innovatív módszertannal próbálja megválaszolni, amely a régészeti forrásokból kiindulva a kortárs vallástudomány szemszögéből elemzi Dacia szentélyeit, ezáltal az ókori emberek és istenek valláskommunikációjának elemzése révén a kötet párbeszédre sarkallja a mifelénk még ritkán társalgó vallástudomány és régészet művelőit is.
Szabó Csaba: Sanctuaries in Roman Dacia: materiality and religious experience. Oxford, Archaeopress, 2018 (Roman Archaeological Series 49)

Ha Erdélyben ellátogat Várhelyre, az 1800 évvel ezelőtt virágzó Dacia provincia fővárosában, Colonia Ulpia Traiana Sarmizegetusa templomromjai között sétálhat az arra tévedő turista. A romjaiban is monumentális templomok és szentélyek azonban némák és csak a megfelelő régészeti módszertannal kutatott szentélyek tudnak tárgyi mivoltukban is beszélni hozzánk. Valamivel többet mondanak az ókori ember vallásosságáról a votiv, vallásos feliratok, szobrok és narratív domborművek, amelyek legtöbbször egyéni, ritkábban csoportos, néha ismétlődő, de legtöbbször egyszeri vallásos szertartás emlékét őrzik.
A kötet az első olyan, daciai régészeti forrásokat feldolgozó monográfia, amely a klasszikus, legtöbbször istenekre, istennevekre vagy egy-egy régészeti forráscsoportra fókuszáló kutatás helyett azt vizsgálja: mi a térszakralizáció? Hogyan hoztak létre, tartottak fent vagy szüntettek meg szentélyeket az ókorban? Milyen szerepe volt a politikai és gazdasági elitnek a térszakralizáció fenntartásában? Mi a különbség a kisvallási közösségek szentélyei és a nagy köztéri templomok vallásgyakorlata között?
Ezeket a kérdéseket a kötet egy új, innovatív módszertannal próbálja megválaszolni, amely a régészeti forrásokból kiindulva a kortárs vallástudomány szemszögéből elemzi Dacia szentélyeit, ezáltal az ókori emberek és istenek valláskommunikációjának elemzése révén a kötet párbeszédre sarkallja a mifelénk még ritkán társalgó vallástudomány és régészet művelőit is.
Szabó Csaba: Sanctuaries in Roman Dacia: materiality and religious experience. Oxford, Archaeopress, 2018 (Roman Archaeological Series 49)