Az erdélyi tudomány hírei

Megjelent a Hungarian Studies Yearbook első, tematikus száma

Megjelent a Hungarian Studies Yearbook első, tematikus száma

Kinetic Spaces – the Challenge of Complexity by Practical Rhythms

A BBTE BTK Magyar Tagozatának online folyóirata

Szerkesztőség: T. Szabó Levente (főszerkesztő), Benő Attila, Berszán István, Szabó Árpád Töhötöm, Balázs Imre József, Fazakas Emese, Kádár Edit, Könczei Csilla (szerkesztők). De Gruyter, Sciendo

Támogató: Kolozsvári Akadémiai Bizottság

 

Az információrobbanás korában csak akkor van szükség új tudományos folyóiratra, ha a mögötte álló kutatóműhely nemzetközi szempontból is releváns kutatásai megközelítik a paradigmarobbanás kritikus intenzitását, s ennél fogva kiváltják a hozzájuk csatlakozás vagy a velük folytatott vita szakmai reakcióit. Kolozsváron az információözön előzetes moraja leghamarabb a sok nyelven írt Acta Comparationis Litterarum Universarum/ Összehasonlító Irodalomtörténeti Lapok világelső kísérletében hallatszott, mely Hugo von Melzl és Brassai Sámuel kutatóműhelyét nyitotta egybe a világgal az 1877–1888. időszakban. Ehhez fogható később Hermann Antal 19. század végi munkássága a komparatív folklór és etnológia területén vagy Szabó T. Attila nyelvtörténeti kutatásai a 20. század középső harmadában. Ezekhez az innovatív kezdeményezésekhez hűen a Hungarian Studies Yearbook nem annyira a folytatásukként, hanem inkább az újrakezdésükként indul útjára egy olyan tematikus számmal, amely a bölcsészműhelyt, a kreatív írás akadémiai jogot szerző diszciplínáját és a performatív művészetek gyakorlásra alapozott kutatási terepeit az elméleti fizika kérdéseinek távlataival és a biológusok laboratóriumával nyitja össze.

A kihívást, mely ennyiféle szakember és művész érdeklődését kiváltotta, a történésekkel teremtett kapcsolatunk gyakorlásfizikai vizsgálata szolgáltatta, miközben az irodalmi írás és olvasás figyelemgyakorlatainak mozgástereit igyekezett becserkészni. Kiderült, hogy a mozgásgyakorlásra is kiterjesztett kutatásában tarthatatlan az egyetlen kiterjedt idődimenzió, melyet a 7 kiegészítő felcsavarodott térdimenziót tételező húrelmélet is érvényben hagyott. Mivel a történés sohasem csak mérhető tartam, hanem mindannyiszor valamilyen mozgásritmus, a négydimenziós téridő-koordinátákon túl számolnunk kell azokkal a kiegészítő ritmikai dimenziókkal is, amelyekre nem megfigyelés útján, hanem sokféle alternatív figyelemgyakorlat révén hangolódhatunk – mondjuk irodalmi írás és olvasás közben, úszni tanuláskor vagy egy matematikai levezetésben. Több idődimenziót akkor tételezünk, ha lehetségesek egymástól független időirányok. A gyakorlásfizika az eltérő ritmusú történéseket időirányokként definiálja, az időbeli irányváltást pedig ritmusváltásként. Nincs mód egyik gyakorlat temporalitásában maradva a másikéba kerülni, ehhez ki kell mozdulnom a korábbi gyakorlatom ritmusából. A temporalitást tehát a mozgás ritmikai tereként, röviden mozgástérként kell elfogadnunk, de azt gyakorlatilag mindig eldönthetjük, hogy egy mozgást/gyakorlatot az időirányának megfelelő ritmikai dimenzióban követünk-e vagy egy másik időiránynak megfelelő ritmikai dimenzióra eső idővetületében.

A Hungarian Studies Yearbook első száma konkrét példát szolgáltat arra, hogy miként kerülhetünk egy történés temporalitásába, és arra is, hogy miként készül egy gyakorlat idővetülete. Megmutatja, hogy a fizikai tér-idő belül marad a fény terjedésének mozgásterén, ami azt jelenti, hogy amennyiben nem látnánk, egészen más fizikánk lenne. Kutatja a poétikai és tudományos felfedezések ritmikai alapjait, a design kapitalizmus ritmusának kizökkentési lehetőségeit, illetve keresi a genetikai és az etikai tájékozódás közötti átjárhatóságot. Egymáshoz viszonyítja a close reading és a distant reading olvasástechnikáinak mozgástereit, térképeket készít a performance és a kreatív írás multi-dimenziós tereiről, vagy biológiai kutatásokra alapozva a hiba és a zaj előreláthatatlanságával érvel az emberi szabadság beszűkíthetetlen mozgástere mellett. A (sokféleképpen) figyelmes olvasó egyszerre fogja felfedezni mindezek ritmológiai kapcsolódási pontjait és az egyes kutatási gyakorlatok saját ritmikai dimenzióiból adódó eltérő lejtésirányokat.

 

A Hungarian Studies Yearbook open access folyóirat, a kötetben megjelent írások szabadon letölthetők ide kattintva.

Megjelent a Hungarian Studies Yearbook első, tematikus száma

Kinetic Spaces – the Challenge of Complexity by Practical Rhythms

A BBTE BTK Magyar Tagozatának online folyóirata

Szerkesztőség: T. Szabó Levente (főszerkesztő), Benő Attila, Berszán István, Szabó Árpád Töhötöm, Balázs Imre József, Fazakas Emese, Kádár Edit, Könczei Csilla (szerkesztők). De Gruyter, Sciendo

Támogató: Kolozsvári Akadémiai Bizottság

 

Az információrobbanás korában csak akkor van szükség új tudományos folyóiratra, ha a mögötte álló kutatóműhely nemzetközi szempontból is releváns kutatásai megközelítik a paradigmarobbanás kritikus intenzitását, s ennél fogva kiváltják a hozzájuk csatlakozás vagy a velük folytatott vita szakmai reakcióit. Kolozsváron az információözön előzetes moraja leghamarabb a sok nyelven írt Acta Comparationis Litterarum Universarum/ Összehasonlító Irodalomtörténeti Lapok világelső kísérletében hallatszott, mely Hugo von Melzl és Brassai Sámuel kutatóműhelyét nyitotta egybe a világgal az 1877–1888. időszakban. Ehhez fogható később Hermann Antal 19. század végi munkássága a komparatív folklór és etnológia területén vagy Szabó T. Attila nyelvtörténeti kutatásai a 20. század középső harmadában. Ezekhez az innovatív kezdeményezésekhez hűen a Hungarian Studies Yearbook nem annyira a folytatásukként, hanem inkább az újrakezdésükként indul útjára egy olyan tematikus számmal, amely a bölcsészműhelyt, a kreatív írás akadémiai jogot szerző diszciplínáját és a performatív művészetek gyakorlásra alapozott kutatási terepeit az elméleti fizika kérdéseinek távlataival és a biológusok laboratóriumával nyitja össze.

A kihívást, mely ennyiféle szakember és művész érdeklődését kiváltotta, a történésekkel teremtett kapcsolatunk gyakorlásfizikai vizsgálata szolgáltatta, miközben az irodalmi írás és olvasás figyelemgyakorlatainak mozgástereit igyekezett becserkészni. Kiderült, hogy a mozgásgyakorlásra is kiterjesztett kutatásában tarthatatlan az egyetlen kiterjedt idődimenzió, melyet a 7 kiegészítő felcsavarodott térdimenziót tételező húrelmélet is érvényben hagyott. Mivel a történés sohasem csak mérhető tartam, hanem mindannyiszor valamilyen mozgásritmus, a négydimenziós téridő-koordinátákon túl számolnunk kell azokkal a kiegészítő ritmikai dimenziókkal is, amelyekre nem megfigyelés útján, hanem sokféle alternatív figyelemgyakorlat révén hangolódhatunk – mondjuk irodalmi írás és olvasás közben, úszni tanuláskor vagy egy matematikai levezetésben. Több idődimenziót akkor tételezünk, ha lehetségesek egymástól független időirányok. A gyakorlásfizika az eltérő ritmusú történéseket időirányokként definiálja, az időbeli irányváltást pedig ritmusváltásként. Nincs mód egyik gyakorlat temporalitásában maradva a másikéba kerülni, ehhez ki kell mozdulnom a korábbi gyakorlatom ritmusából. A temporalitást tehát a mozgás ritmikai tereként, röviden mozgástérként kell elfogadnunk, de azt gyakorlatilag mindig eldönthetjük, hogy egy mozgást/gyakorlatot az időirányának megfelelő ritmikai dimenzióban követünk-e vagy egy másik időiránynak megfelelő ritmikai dimenzióra eső idővetületében.

A Hungarian Studies Yearbook első száma konkrét példát szolgáltat arra, hogy miként kerülhetünk egy történés temporalitásába, és arra is, hogy miként készül egy gyakorlat idővetülete. Megmutatja, hogy a fizikai tér-idő belül marad a fény terjedésének mozgásterén, ami azt jelenti, hogy amennyiben nem látnánk, egészen más fizikánk lenne. Kutatja a poétikai és tudományos felfedezések ritmikai alapjait, a design kapitalizmus ritmusának kizökkentési lehetőségeit, illetve keresi a genetikai és az etikai tájékozódás közötti átjárhatóságot. Egymáshoz viszonyítja a close reading és a distant reading olvasástechnikáinak mozgástereit, térképeket készít a performance és a kreatív írás multi-dimenziós tereiről, vagy biológiai kutatásokra alapozva a hiba és a zaj előreláthatatlanságával érvel az emberi szabadság beszűkíthetetlen mozgástere mellett. A (sokféleképpen) figyelmes olvasó egyszerre fogja felfedezni mindezek ritmológiai kapcsolódási pontjait és az egyes kutatási gyakorlatok saját ritmikai dimenzióiból adódó eltérő lejtésirányokat.

 

A Hungarian Studies Yearbook open access folyóirat, a kötetben megjelent írások szabadon letölthetők ide kattintva.