Az erdélyi tudomány hírei
- A rák túlélőinek pszichoszociális ellátása: A nemzeti rákellenes tervek globális áttekintése
- Tudományos publikációk ismertetése
- Erdélyi nyelvészek is részt vesznek az MTA Magyar Nyelv a Tudományban Elnöki Bizottsága munkájában
- Jelölési és pályázati lehetőség „A magyar nyelv és a tudományok – Szabó T. Attila-díj” (SzTAD) elnyerésére
- Ökoturisztikai alkalmasság GIS alapú vizsgálata egy Kárpát-medencei geológiai komplexum területén
- Melyik típusú rákprogressziós félelem járul hozzá a román rákbetegek életminőségéhez a COVID-19 járvány idején?
- Az általánosított Kaiser–Bessel ablakfüggvényről
- A szabályos Coulomb-hullámfüggvények csillagszerűségéről
- A phi(n) és d(n) számelméleti függvényekre vonatkozó néhány egyenletről és egyenlőtlenségről II.
- Erdélyi magyar különvélemény az 1980-as években
- Munkamigráció - kutatási tapasztalatok
- ClimateMed projekt Marosvásárhelyen
- Jégkorongozók antropometriai és általános fiziológiai teljesítményének meghatározása játék-pozíció alapján
- Kompetencia- és tudástranszfer az oktatásban. A XI. Tudományos ülésszak előadásai
- Elektronika - Laboratóriumi praktikum 1,2.
- A pi(x)-re vonatkozó egyenlőtlenségekről
- Centrifugális szálképzés segítségével sikerült előállítani lapatinib-tartalmú amorf diszperziót
- Fenilalanin ammónia-liázok: fehérjemérnökség és természetes diverzitás ötvözése
- Naplójegyzetek a pandémia idején
- Nem természetes L-fenilalanin-származékok előállítása
Megjelent a Hungarian Studies Yearbook első, tematikus száma

Kinetic Spaces – the Challenge of Complexity by Practical Rhythms
A BBTE BTK Magyar Tagozatának online folyóirata
Szerkesztőség: T. Szabó Levente (főszerkesztő), Benő Attila, Berszán István, Szabó Árpád Töhötöm, Balázs Imre József, Fazakas Emese, Kádár Edit, Könczei Csilla (szerkesztők). De Gruyter, Sciendo
Támogató: Kolozsvári Akadémiai Bizottság
Az információrobbanás korában csak akkor van szükség új tudományos folyóiratra, ha a mögötte álló kutatóműhely nemzetközi szempontból is releváns kutatásai megközelítik a paradigmarobbanás kritikus intenzitását, s ennél fogva kiváltják a hozzájuk csatlakozás vagy a velük folytatott vita szakmai reakcióit. Kolozsváron az információözön előzetes moraja leghamarabb a sok nyelven írt Acta Comparationis Litterarum Universarum/ Összehasonlító Irodalomtörténeti Lapok világelső kísérletében hallatszott, mely Hugo von Melzl és Brassai Sámuel kutatóműhelyét nyitotta egybe a világgal az 1877–1888. időszakban. Ehhez fogható később Hermann Antal 19. század végi munkássága a komparatív folklór és etnológia területén vagy Szabó T. Attila nyelvtörténeti kutatásai a 20. század középső harmadában. Ezekhez az innovatív kezdeményezésekhez hűen a Hungarian Studies Yearbook nem annyira a folytatásukként, hanem inkább az újrakezdésükként indul útjára egy olyan tematikus számmal, amely a bölcsészműhelyt, a kreatív írás akadémiai jogot szerző diszciplínáját és a performatív művészetek gyakorlásra alapozott kutatási terepeit az elméleti fizika kérdéseinek távlataival és a biológusok laboratóriumával nyitja össze.
A kihívást, mely ennyiféle szakember és művész érdeklődését kiváltotta, a történésekkel teremtett kapcsolatunk gyakorlásfizikai vizsgálata szolgáltatta, miközben az irodalmi írás és olvasás figyelemgyakorlatainak mozgástereit igyekezett becserkészni. Kiderült, hogy a mozgásgyakorlásra is kiterjesztett kutatásában tarthatatlan az egyetlen kiterjedt idődimenzió, melyet a 7 kiegészítő felcsavarodott térdimenziót tételező húrelmélet is érvényben hagyott. Mivel a történés sohasem csak mérhető tartam, hanem mindannyiszor valamilyen mozgásritmus, a négydimenziós téridő-koordinátákon túl számolnunk kell azokkal a kiegészítő ritmikai dimenziókkal is, amelyekre nem megfigyelés útján, hanem sokféle alternatív figyelemgyakorlat révén hangolódhatunk – mondjuk irodalmi írás és olvasás közben, úszni tanuláskor vagy egy matematikai levezetésben. Több idődimenziót akkor tételezünk, ha lehetségesek egymástól független időirányok. A gyakorlásfizika az eltérő ritmusú történéseket időirányokként definiálja, az időbeli irányváltást pedig ritmusváltásként. Nincs mód egyik gyakorlat temporalitásában maradva a másikéba kerülni, ehhez ki kell mozdulnom a korábbi gyakorlatom ritmusából. A temporalitást tehát a mozgás ritmikai tereként, röviden mozgástérként kell elfogadnunk, de azt gyakorlatilag mindig eldönthetjük, hogy egy mozgást/gyakorlatot az időirányának megfelelő ritmikai dimenzióban követünk-e vagy egy másik időiránynak megfelelő ritmikai dimenzióra eső idővetületében.
A Hungarian Studies Yearbook első száma konkrét példát szolgáltat arra, hogy miként kerülhetünk egy történés temporalitásába, és arra is, hogy miként készül egy gyakorlat idővetülete. Megmutatja, hogy a fizikai tér-idő belül marad a fény terjedésének mozgásterén, ami azt jelenti, hogy amennyiben nem látnánk, egészen más fizikánk lenne. Kutatja a poétikai és tudományos felfedezések ritmikai alapjait, a design kapitalizmus ritmusának kizökkentési lehetőségeit, illetve keresi a genetikai és az etikai tájékozódás közötti átjárhatóságot. Egymáshoz viszonyítja a close reading és a distant reading olvasástechnikáinak mozgástereit, térképeket készít a performance és a kreatív írás multi-dimenziós tereiről, vagy biológiai kutatásokra alapozva a hiba és a zaj előreláthatatlanságával érvel az emberi szabadság beszűkíthetetlen mozgástere mellett. A (sokféleképpen) figyelmes olvasó egyszerre fogja felfedezni mindezek ritmológiai kapcsolódási pontjait és az egyes kutatási gyakorlatok saját ritmikai dimenzióiból adódó eltérő lejtésirányokat.
A Hungarian Studies Yearbook open access folyóirat, a kötetben megjelent írások szabadon letölthetők ide kattintva.

Kinetic Spaces – the Challenge of Complexity by Practical Rhythms
A BBTE BTK Magyar Tagozatának online folyóirata
Szerkesztőség: T. Szabó Levente (főszerkesztő), Benő Attila, Berszán István, Szabó Árpád Töhötöm, Balázs Imre József, Fazakas Emese, Kádár Edit, Könczei Csilla (szerkesztők). De Gruyter, Sciendo
Támogató: Kolozsvári Akadémiai Bizottság
Az információrobbanás korában csak akkor van szükség új tudományos folyóiratra, ha a mögötte álló kutatóműhely nemzetközi szempontból is releváns kutatásai megközelítik a paradigmarobbanás kritikus intenzitását, s ennél fogva kiváltják a hozzájuk csatlakozás vagy a velük folytatott vita szakmai reakcióit. Kolozsváron az információözön előzetes moraja leghamarabb a sok nyelven írt Acta Comparationis Litterarum Universarum/ Összehasonlító Irodalomtörténeti Lapok világelső kísérletében hallatszott, mely Hugo von Melzl és Brassai Sámuel kutatóműhelyét nyitotta egybe a világgal az 1877–1888. időszakban. Ehhez fogható később Hermann Antal 19. század végi munkássága a komparatív folklór és etnológia területén vagy Szabó T. Attila nyelvtörténeti kutatásai a 20. század középső harmadában. Ezekhez az innovatív kezdeményezésekhez hűen a Hungarian Studies Yearbook nem annyira a folytatásukként, hanem inkább az újrakezdésükként indul útjára egy olyan tematikus számmal, amely a bölcsészműhelyt, a kreatív írás akadémiai jogot szerző diszciplínáját és a performatív művészetek gyakorlásra alapozott kutatási terepeit az elméleti fizika kérdéseinek távlataival és a biológusok laboratóriumával nyitja össze.
A kihívást, mely ennyiféle szakember és művész érdeklődését kiváltotta, a történésekkel teremtett kapcsolatunk gyakorlásfizikai vizsgálata szolgáltatta, miközben az irodalmi írás és olvasás figyelemgyakorlatainak mozgástereit igyekezett becserkészni. Kiderült, hogy a mozgásgyakorlásra is kiterjesztett kutatásában tarthatatlan az egyetlen kiterjedt idődimenzió, melyet a 7 kiegészítő felcsavarodott térdimenziót tételező húrelmélet is érvényben hagyott. Mivel a történés sohasem csak mérhető tartam, hanem mindannyiszor valamilyen mozgásritmus, a négydimenziós téridő-koordinátákon túl számolnunk kell azokkal a kiegészítő ritmikai dimenziókkal is, amelyekre nem megfigyelés útján, hanem sokféle alternatív figyelemgyakorlat révén hangolódhatunk – mondjuk irodalmi írás és olvasás közben, úszni tanuláskor vagy egy matematikai levezetésben. Több idődimenziót akkor tételezünk, ha lehetségesek egymástól független időirányok. A gyakorlásfizika az eltérő ritmusú történéseket időirányokként definiálja, az időbeli irányváltást pedig ritmusváltásként. Nincs mód egyik gyakorlat temporalitásában maradva a másikéba kerülni, ehhez ki kell mozdulnom a korábbi gyakorlatom ritmusából. A temporalitást tehát a mozgás ritmikai tereként, röviden mozgástérként kell elfogadnunk, de azt gyakorlatilag mindig eldönthetjük, hogy egy mozgást/gyakorlatot az időirányának megfelelő ritmikai dimenzióban követünk-e vagy egy másik időiránynak megfelelő ritmikai dimenzióra eső idővetületében.
A Hungarian Studies Yearbook első száma konkrét példát szolgáltat arra, hogy miként kerülhetünk egy történés temporalitásába, és arra is, hogy miként készül egy gyakorlat idővetülete. Megmutatja, hogy a fizikai tér-idő belül marad a fény terjedésének mozgásterén, ami azt jelenti, hogy amennyiben nem látnánk, egészen más fizikánk lenne. Kutatja a poétikai és tudományos felfedezések ritmikai alapjait, a design kapitalizmus ritmusának kizökkentési lehetőségeit, illetve keresi a genetikai és az etikai tájékozódás közötti átjárhatóságot. Egymáshoz viszonyítja a close reading és a distant reading olvasástechnikáinak mozgástereit, térképeket készít a performance és a kreatív írás multi-dimenziós tereiről, vagy biológiai kutatásokra alapozva a hiba és a zaj előreláthatatlanságával érvel az emberi szabadság beszűkíthetetlen mozgástere mellett. A (sokféleképpen) figyelmes olvasó egyszerre fogja felfedezni mindezek ritmológiai kapcsolódási pontjait és az egyes kutatási gyakorlatok saját ritmikai dimenzióiból adódó eltérő lejtésirányokat.
A Hungarian Studies Yearbook open access folyóirat, a kötetben megjelent írások szabadon letölthetők ide kattintva.