Az erdélyi tudomány hírei

Megjelent A magyar nyelv jelene és jövője című jelentős kötet

Megjelent A magyar nyelv jelene és jövője című jelentős kötet

Lovász László előszavával és Tolcsvai Nagy Gábor szerkesztésében megjelent A magyar nyelv jelene és jövője című kötet a Gondolat Kiadói Kör kiadásában. A kötet szerzői: Andrássy György, Bába Szilvia, Domonkosi Ágnes, Knipf Erzsébet, Gyáni Gábor, Kiss Jenő, Kugler Nóra, Kulcsár Szabó Ernő, Nádor Orsolya, Péntek János, Prószéky Gábor, Szabómihály Gizella, Tolcsvai Nagy Gábor, Tóth Pál Péter, Vančo Ildikó.

A fülszöveg szerint A magyar nyelv jelene és jövője című kötet tudományos kutatásokon alapuló, autentikus szintézist ad a magyar nyelv és a magyar nyelvközösség ezredfordulós helyzetéről, az elmúlt 30-40 év tényeire és történeti folyamataira összpontosítva. A helyzetleírás, az önalkotó reflexió egyik fő tényezője a korábbi és jelen idejű folyamatok feltárása, a tapasztalati tér kifejtő jellemzése. A másik fő tényező a jövőbe tekintés, a jövőre vonatkozó elvárások, várakozások rendszere. Egy közösség nem pusztán létezik, hanem orientálódik saját jövője felé, cselekvései és a környezete hatásaira adott válaszai valamely mértékben megszabják a jövőbeli alakulások irányait. A bemutatásban a tág értelemben vett nyelvtudomány mellett fontos szerepet játszik az antropológia, a történettudomány, a művelődéstörténet, a kultúra-, népesség- és jogtudomány, metaszinten a hermeneutika, a történeti szemantika. A harmonizálás alapja az a belátás, hogy a nyelv nem puszta eszköz, hanem a közös jelentésképzésnek, az ezen alapuló megértésnek, vele együtt a megismerésnek, továbbá a közösséget létrehozó és összetartó kommunikációnak és az ezekkel kapcsolatos szimbolikus értékeknek a közege, az emberi leképezés és cselekvés tartománya. A kötet részletezi a nyelv és nyelvközösség értelmezését, a magyar nyelvet és nyelvközösséget európai környezetében, a magyar nyelvközösség belső szerkezetének és működésének lényeges összetevőit (például a népesség alakulását, a kommunikációs rendszert, a külső régiók helyzetét és kapcsolatát az anyaországgal, a nyelvjárásokat és a standardot), a nyelvhasználat jelentős intézményes színtereit (ilyen a nyelvi kapcsolattartás, a határon túli magyar nyelvű közigazgatás, a számítógépes kommunikáció, az iskola határon innen és túl), a magyar irodalom nyelvi alakulástörténetét, a magyar nyelv külföldi megismertetését és a nyelvi tervezést.

Megjelent A magyar nyelv jelene és jövője című jelentős kötet

Lovász László előszavával és Tolcsvai Nagy Gábor szerkesztésében megjelent A magyar nyelv jelene és jövője című kötet a Gondolat Kiadói Kör kiadásában. A kötet szerzői: Andrássy György, Bába Szilvia, Domonkosi Ágnes, Knipf Erzsébet, Gyáni Gábor, Kiss Jenő, Kugler Nóra, Kulcsár Szabó Ernő, Nádor Orsolya, Péntek János, Prószéky Gábor, Szabómihály Gizella, Tolcsvai Nagy Gábor, Tóth Pál Péter, Vančo Ildikó.

A fülszöveg szerint A magyar nyelv jelene és jövője című kötet tudományos kutatásokon alapuló, autentikus szintézist ad a magyar nyelv és a magyar nyelvközösség ezredfordulós helyzetéről, az elmúlt 30-40 év tényeire és történeti folyamataira összpontosítva. A helyzetleírás, az önalkotó reflexió egyik fő tényezője a korábbi és jelen idejű folyamatok feltárása, a tapasztalati tér kifejtő jellemzése. A másik fő tényező a jövőbe tekintés, a jövőre vonatkozó elvárások, várakozások rendszere. Egy közösség nem pusztán létezik, hanem orientálódik saját jövője felé, cselekvései és a környezete hatásaira adott válaszai valamely mértékben megszabják a jövőbeli alakulások irányait. A bemutatásban a tág értelemben vett nyelvtudomány mellett fontos szerepet játszik az antropológia, a történettudomány, a művelődéstörténet, a kultúra-, népesség- és jogtudomány, metaszinten a hermeneutika, a történeti szemantika. A harmonizálás alapja az a belátás, hogy a nyelv nem puszta eszköz, hanem a közös jelentésképzésnek, az ezen alapuló megértésnek, vele együtt a megismerésnek, továbbá a közösséget létrehozó és összetartó kommunikációnak és az ezekkel kapcsolatos szimbolikus értékeknek a közege, az emberi leképezés és cselekvés tartománya. A kötet részletezi a nyelv és nyelvközösség értelmezését, a magyar nyelvet és nyelvközösséget európai környezetében, a magyar nyelvközösség belső szerkezetének és működésének lényeges összetevőit (például a népesség alakulását, a kommunikációs rendszert, a külső régiók helyzetét és kapcsolatát az anyaországgal, a nyelvjárásokat és a standardot), a nyelvhasználat jelentős intézményes színtereit (ilyen a nyelvi kapcsolattartás, a határon túli magyar nyelvű közigazgatás, a számítógépes kommunikáció, az iskola határon innen és túl), a magyar irodalom nyelvi alakulástörténetét, a magyar nyelv külföldi megismertetését és a nyelvi tervezést.