A KAB hírei

Megjelent A moldvai magyar tájnyelv szótárának első kötete

Megjelent A moldvai magyar tájnyelv szótárának első kötete

A moldvai magyar tájnyelv szótára jórészt abból a nyelvi anyagból készült, amelyet kiterjedt nyelvföldrajzi kutatásaik során a kolozsvári nyelvészek és néprajzkutatók jegyeztek le az előző század közepén. Az 1949–1962 közötti gyűjtések tetemes nyelvi anyaga közben egyre gyarapodott az újabb kutatásokkal és publikációkkal, egyre több lett a tanszéki archívumban őrzött cédula és szöveg. És egyre nyomasztóbbá és sürgetőbbé vált a feladat, hogy a nagy elődök (Yrjö Wichmann, Csűry Bálint, Szabó T. Attila és Márton Gyula) szándékának megfelelően szótárrá szerkesszék ezt a nyelvi kincset - írja Péntek János, a kötet szerkesztője.

A szerkesztő kiemelte, hogy a magyar nyelvnek ebben a táji változatában ott a nagyon távoli múlt, két változatában élő nyelvtörténete a mezőségi és a székely nyelvjárásnak, és ott az újabb kor erősödő román nyelvűsége az átvett szavakban, magyar szavak román minta szerint alakuló jelentéseiben, román szerkezetek magyar megfelelőiben. Ebből nem lehetett és nem is kellett kiszűrni a „vegytiszta” magyart. A szótárnak azt a nyelvváltozatot kell tükröznie és megörökítenie, amelyet a lejegyzés pillanatában a gyűjtők rögzíthettek. Ilyen értelemben kell hitelesnek lennie, ha már teljes nem lehet, és az említett okok miatt a töredékességet is vállalnia kell.

És ugyancsak ez a nagyfokú rétegzettség és heterogenitás tette szükségessé, hogy a kétkötetes első résznek, amelyben a moldvai szavak értelmezését magyar, román és angol nyelven adjuk meg, harmadik kötetként legyen egy fordított, „közmagyar–moldvai magyar” része, amely az elsőre visszautalva azt tartalmazza, hogy köznyelvi szavainknak milyen szavak, kifejezések felelnek meg a moldvaiban. 

 

A moldvai magyar tájnyelv szótára I/1. kötete Péntek János szerkesztésében  az EME kiadójánál jelent meg.

 

Megjelent A moldvai magyar tájnyelv szótárának első kötete

A moldvai magyar tájnyelv szótára jórészt abból a nyelvi anyagból készült, amelyet kiterjedt nyelvföldrajzi kutatásaik során a kolozsvári nyelvészek és néprajzkutatók jegyeztek le az előző század közepén. Az 1949–1962 közötti gyűjtések tetemes nyelvi anyaga közben egyre gyarapodott az újabb kutatásokkal és publikációkkal, egyre több lett a tanszéki archívumban őrzött cédula és szöveg. És egyre nyomasztóbbá és sürgetőbbé vált a feladat, hogy a nagy elődök (Yrjö Wichmann, Csűry Bálint, Szabó T. Attila és Márton Gyula) szándékának megfelelően szótárrá szerkesszék ezt a nyelvi kincset - írja Péntek János, a kötet szerkesztője.

A szerkesztő kiemelte, hogy a magyar nyelvnek ebben a táji változatában ott a nagyon távoli múlt, két változatában élő nyelvtörténete a mezőségi és a székely nyelvjárásnak, és ott az újabb kor erősödő román nyelvűsége az átvett szavakban, magyar szavak román minta szerint alakuló jelentéseiben, román szerkezetek magyar megfelelőiben. Ebből nem lehetett és nem is kellett kiszűrni a „vegytiszta” magyart. A szótárnak azt a nyelvváltozatot kell tükröznie és megörökítenie, amelyet a lejegyzés pillanatában a gyűjtők rögzíthettek. Ilyen értelemben kell hitelesnek lennie, ha már teljes nem lehet, és az említett okok miatt a töredékességet is vállalnia kell.

És ugyancsak ez a nagyfokú rétegzettség és heterogenitás tette szükségessé, hogy a kétkötetes első résznek, amelyben a moldvai szavak értelmezését magyar, román és angol nyelven adjuk meg, harmadik kötetként legyen egy fordított, „közmagyar–moldvai magyar” része, amely az elsőre visszautalva azt tartalmazza, hogy köznyelvi szavainknak milyen szavak, kifejezések felelnek meg a moldvaiban. 

 

A moldvai magyar tájnyelv szótára I/1. kötete Péntek János szerkesztésében  az EME kiadójánál jelent meg.