Ókori vassalakok eredetvizsgálata

Ókori vassalakok eredetvizsgálata

Egy nemrég megjelent tanulmány olyan kutatás eredményeiről számol be, amelynek során mérnökökből, fizikusokból, vegyészekből, archeológusokból álló, több intézményt képviselő csoport vizsgálta az Erdélyben, a római limes keleti szakaszán, Mikházán, Marosvécsen, illetve Felsőrépán talált vassalakmaradványokat.

Amikor az ásatások során vassalakot találnak, akkor számos kérdés vetődik fel. Honnan származik a salak? Milyen típusú tevékenység mellékterméke? Ezekkel a kérdésekkel az archeometallurgia foglalkozik. A 2020. augusztus 4-én megjelent tanulmány egy olyan kutatás eredményeiről számol be, amelynek során egy több intézményt (Erdélyi Múzeum-Egyesület, Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Babeş–Bolyai Tudományegyetem, Maros Megyei Múzeum, Izotóp- és Molekuláris Kutató-Fejlesztő Intézet (INCDTIM), Analitikai Műszer Kutató-Fejlesztő Intézet (INOE-2000 ICIA) képviselő csoport vizsgálta az Erdélyben, a római limes keleti szakaszán, Mikházán, Marosvécsen, illetve Felsőrépán talált vassalakmaradványokat. Az ilyen jellegű interdiszciplináris kutatásokhoz több tudományág képviselőiből álló vegyes csoportra van szükség, ezért az EME még 2006-ban létrehozta a Kulturális és műszaki örökség feltárása, kutatása és védelme Erdélyben című programot. Az évek során ez a csoport már számos jelentős interdiszciplináris kutatást és eredményt tudott felmutatni, például a felső-Tisza-medencei római kerámialeletek vagy a Mikházán talált ókori nyílhegyek vizsgálatával kapcsolatosan.

A régészeti salakok jellemzően számos ásványi és kémiai összetevőt tartalmazó komplex és heterogén anyagok. Ezek aránya segít meghatározni a feldolgozásnál használt fűtőanyagot, a technológiát, a kovácsolás (esetleg olvasztás) hőmérsékletét, sőt a vasérc származási helyére is utalhat.

A kutatás során a szerzők a salakmaradványok ásványi összetevői által meghatározott szerkezetét, makroelemi összetételét és nyomelemtartalmát, továbbá a mintákra jellemző Fe2+/Fe3+ arányt vizsgálták, XRD (röntgendiffraktometria), FTIR (infravörös spektroszkópia), XRF (röntgenfluoreszcencia spektroszkópia), ICP-OES (induktívan csatolt plazma spektrometria) és EPR (elektron paramágneses rezonancia spektroszkópia) alkalmazásával.

Az eredmények azt sugallják, hogy kovácsműhelyekben, közeli lelőhelyekről származó vasércből kapott nyersvasból gyárthattak vaseszközöket, a feltárt salakok ennek a tevékenységnek a hulladékai. Az olvasztókemencéket homokos földdel bélelték, a feldolgozási hőmérséklet a marosvécsi és a mikházai minták esetében 700 és 900 Celsius fok közötti lehetett, a felsőrépai salak esetében 1100–1200 fok.

A két, illetve három vegyértékű vas aránya arról árulkodik, hogy a különböző helyszíneken más és más technológiát használtak.

 

A kutatás eredményeit tartalmazó tanulmány teljes szövegének elérhetősége:

Enikő Bitay, Irina Kacsó, Claudiu Tănăselia, Dana Toloman, Gheorghe Borodi, Szilamér-Péter Pánczél, Zsombor Kisfaludi-Bak, Erzsébet Veress: Spectroscopic Characterization of Iron Slags from the Archaeological Sites of Brâncoveneşti, Călugăreni and Vătava Located on the Mureş County (Romania) Sector of the Roman Limes. Applied Sciences (Chemistry) 2020, Volume 10, Issue 15, 5373; Q2, IF= 2.474, https://doi.org/10.3390/app1015537

Szemléltető képanyag:

Optikai mikroszkópos képek vassalakmintákról

 

A FTIR spektrumok a kiválasztott minták (Cal: Mikháza/Călugăreni; Vat: Felsőrépa/Vătava helyszínről származó) külső rétegén (fekete vonal) és a belső részben (piros vonal)

Ókori vassalakok eredetvizsgálata

Egy nemrég megjelent tanulmány olyan kutatás eredményeiről számol be, amelynek során mérnökökből, fizikusokból, vegyészekből, archeológusokból álló, több intézményt képviselő csoport vizsgálta az Erdélyben, a római limes keleti szakaszán, Mikházán, Marosvécsen, illetve Felsőrépán talált vassalakmaradványokat.

Amikor az ásatások során vassalakot találnak, akkor számos kérdés vetődik fel. Honnan származik a salak? Milyen típusú tevékenység mellékterméke? Ezekkel a kérdésekkel az archeometallurgia foglalkozik. A 2020. augusztus 4-én megjelent tanulmány egy olyan kutatás eredményeiről számol be, amelynek során egy több intézményt (Erdélyi Múzeum-Egyesület, Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Babeş–Bolyai Tudományegyetem, Maros Megyei Múzeum, Izotóp- és Molekuláris Kutató-Fejlesztő Intézet (INCDTIM), Analitikai Műszer Kutató-Fejlesztő Intézet (INOE-2000 ICIA) képviselő csoport vizsgálta az Erdélyben, a római limes keleti szakaszán, Mikházán, Marosvécsen, illetve Felsőrépán talált vassalakmaradványokat. Az ilyen jellegű interdiszciplináris kutatásokhoz több tudományág képviselőiből álló vegyes csoportra van szükség, ezért az EME még 2006-ban létrehozta a Kulturális és műszaki örökség feltárása, kutatása és védelme Erdélyben című programot. Az évek során ez a csoport már számos jelentős interdiszciplináris kutatást és eredményt tudott felmutatni, például a felső-Tisza-medencei római kerámialeletek vagy a Mikházán talált ókori nyílhegyek vizsgálatával kapcsolatosan.

A régészeti salakok jellemzően számos ásványi és kémiai összetevőt tartalmazó komplex és heterogén anyagok. Ezek aránya segít meghatározni a feldolgozásnál használt fűtőanyagot, a technológiát, a kovácsolás (esetleg olvasztás) hőmérsékletét, sőt a vasérc származási helyére is utalhat.

A kutatás során a szerzők a salakmaradványok ásványi összetevői által meghatározott szerkezetét, makroelemi összetételét és nyomelemtartalmát, továbbá a mintákra jellemző Fe2+/Fe3+ arányt vizsgálták, XRD (röntgendiffraktometria), FTIR (infravörös spektroszkópia), XRF (röntgenfluoreszcencia spektroszkópia), ICP-OES (induktívan csatolt plazma spektrometria) és EPR (elektron paramágneses rezonancia spektroszkópia) alkalmazásával.

Az eredmények azt sugallják, hogy kovácsműhelyekben, közeli lelőhelyekről származó vasércből kapott nyersvasból gyárthattak vaseszközöket, a feltárt salakok ennek a tevékenységnek a hulladékai. Az olvasztókemencéket homokos földdel bélelték, a feldolgozási hőmérséklet a marosvécsi és a mikházai minták esetében 700 és 900 Celsius fok közötti lehetett, a felsőrépai salak esetében 1100–1200 fok.

A két, illetve három vegyértékű vas aránya arról árulkodik, hogy a különböző helyszíneken más és más technológiát használtak.

 

A kutatás eredményeit tartalmazó tanulmány teljes szövegének elérhetősége:

Enikő Bitay, Irina Kacsó, Claudiu Tănăselia, Dana Toloman, Gheorghe Borodi, Szilamér-Péter Pánczél, Zsombor Kisfaludi-Bak, Erzsébet Veress: Spectroscopic Characterization of Iron Slags from the Archaeological Sites of Brâncoveneşti, Călugăreni and Vătava Located on the Mureş County (Romania) Sector of the Roman Limes. Applied Sciences (Chemistry) 2020, Volume 10, Issue 15, 5373; Q2, IF= 2.474, https://doi.org/10.3390/app1015537

Szemléltető képanyag:

Optikai mikroszkópos képek vassalakmintákról

 

A FTIR spektrumok a kiválasztott minták (Cal: Mikháza/Călugăreni; Vat: Felsőrépa/Vătava helyszínről származó) külső rétegén (fekete vonal) és a belső részben (piros vonal)