A KAB hírei

Százötven éve választották az MTA titoknokává Arany Jánost

1865. január 26-tól több mint egy évtizedig, 1877-ig látta el a Magyar Tudományos Akadémia titoknoki – mai kifejezéssel főtitkári – feladatait Arany János. A korabeli források alapján a költő páratlan gonddal, erejét nem kímélve végezte hivatali teendőit.

Az 1865. január 26-i titoknok-választás szavazatainak összesítése. Toldy Ferenc írása.

Az 1865. január 26-i titoknok-választás
szavazatainak összesítése. Toldy Ferenc írása.

"Mélyen tisztelt Akadémia. Bocsánatot kérek, ha meghatottságom miatt csak néhány rövid szóval fejezhetem ki érzéseimet" – fordult a jegyzőkönyv szerint immár megválasztott titoknokként Arany János rendes tag az őt a rangos poszt betöltésében támogatókhoz. A dokumentum alapján a választás eredményét a résztvevők "kitörő örömmel és lelkesedéssel" üdvözölték. Arany János azonban megvallotta, hogy még a terembe lépve is arra készült: elhárítja a személye iránt megnyilvánuló bizalmat. "De most látva e nevezetes többséget, melyért hálás köszönetet mondok, kész vagyok meghajolni e T. Akadémia akarata előtt. Másfelől érzem azt, hogy vannak átmeneti időszakok, midőn a gyenge is köteles előállani és szolgálni a köz ügyet..." – fogadta el végül a tisztséget a költő.

 

 

Levelezés és pénzügyek

Arany János: Főtitkárság

Szép megtiszteltetés,
De nem birok vele:
Nem vagyok már a kés,
Hanem csak a nyele.

(1869)

Már megválasztása másnapján munkához látott. Mivel az MTA Székházának 1862-ben megkezdett építését akkor még nem fejezték be, Arany János a mai Petőfi Sándor utca 3. szám alatti Trattner-Károlyi-házban bérelt irodában végezte teendőit. A számtalan adminisztratív feladat közül ráhárult például a napi posta felbontása. Arany János a "Vettem", "Jött", "érkezett" vagy "Kaptam" szócska kíséretében minden levélre ráírta az érkezés napját, és az "Igtató" könyvbe beírta a küldemény tárgyát, küldője nevét, az akta tetejére pedig az érkezési dátum mellé az iktatószámot. 1865-től 1877-ig, lemondásáig két vaskos iktatókönyvet töltöttek meg a levelezéssel kapcsolatos bejegyzései. Lelkiismeretes munkájának köszönhető az 1858 óta elmaradt székfoglaló előadások pótlása is. A nyilvántartást kiegészítette, és aki e kötelességét elmulasztotta, azt megsürgette. Ր intézte az Akadémia új székházának építésével kapcsolatos pénzügyeket, és végezte az egyre növekvő könyv- és folyóirat-kiadással járó munkát.

"Biztosb hajlék"

Arany János latin nyelvű fogalmazványa az Akadémia palotájának ünnepélyes megnyitására.

Arany János latin nyelvű
fogalmazványa az Akadémia
palotájának ünnepélyes megnyitására.

Az MTA Székházának 150 évvel ezelőtti, 1865. december 11-i megnyitójára báró Eötvös József másodelnökkel együtt már ő küldhette ki a magyar és latin nyelvű meghívót. "A Magyar Tudományos Akadémia elérte végre óhajtott czélját, hogy szűk és bizonytalan bérlakásból saját kényelmesebb és biztosb hajlékában költözve, zavartalanabbul folytathassa tudományos működését, s immár azon kellemes helyzetben van, hogy nemzeti adakozásból újonnan épült díszes palotáját, a folyó év december 11-ik napján tartandó ünnepélyes közűlése által, megnyithatja" – invitálták a tagokat a historizáló neoreneszánsz palota átadására. Arany keserűen vette ugyanakkor tudomásul, hogy ő maga nem költözhetett a "kényelmesebb és biztosb" hajlékba, ugyanis "...a határozottan titkári lakásnak épült lakrészt az én megválasztásom után idegennek adták bérbe, nekem pusztán lakbér és bérlak közt engedtetvén szégyenítő választást" – vetett számot a kialakult helyzettel. Ezért két évig az üllői út melletti Három pipa (ma: Erkel) utcából járt be gyalog a Magyar Tudományos Akadémiára. Az 1866-ban elnökké választott báró Eötvös József 1867-ben aztán lehetővé tette számára a hivatali lakás elfoglalását, amelynek nagyobb részét 1870-ig csekély évi bérért használta. Ezután térítésmentesen vehette igénybe a lakást, amelyet lemondása után az Akadémia holtáig ingyenesen átengedett neki.

Titoknokból főtitkár

Az egykori főtitkári lakás (ma az MTA KIK Kézirattára)

Az egykori főtitkári lakás
(ma az MTA KIK Kézirattára)

Munkáját már az első évben is beárnyékolták magánéleti gondjai. Lánya 1865 végén meghalt. Ezért decemberben Szalontára utazott, de 1866. január elején már ismét hivatalában volt. A lelkileg is megtört, egyre többet betegeskedő költő az idő múlásával mind nehezebben viselte a terheket. "Húznom kell a jármot... s akkor érem el óhajtott quasi-függetlenségemet, mikor már sem lelkileg, sem testileg hasznát nem vehetem" – írta Tompa Mihálynak 1868-ban. Nehézségei ellenére munkáját továbbra is önfeláldozóan végezte. 1869-ben ő öntötte végleges formába az új alapszabályt, amely királyi megerősítés után lépett életbe. Ennek nyomán 1870 januárjában őt választották meg a titoknoki tisztséget felváltó főtitkári posztra. Az adminisztratív teendők mellett továbbra is rengeteg egyéb feladat hárult rá. Ր szerkesztette például az Akadémiai értesítőt és az évente kiadott Almanachot. "Erőinek hanyatlása" miatt az 1876-os nagygyűlésre már a lemondás szándékával készült, de az Akadémia még egy évre felkérte munkája folytatására. A következő esztendő márciusában második lemondását is beadta, de még az 1877-es nagygyűlést is ő készítette elő. Legutolsó hivatali ténykedésének nyomát az a levél őrzi, amelyben arról tájékoztatja az akadémiai pénztárként is működő Földhitelintézetet, hogy ő maga több utalványozásra már nem jogosult, utódja pedig Fraknói Vilmos rendes tag.

Az utolsó gesztus

Az idős költőt érzelmei élete végéig az Akadémiához kötötték. 1881 decemberében kelt végrendeletében 1000 forintot hagyományozott az MTA-ra. Erről 1883. június 11-én írott levelében fia, Arany László értesítette Lónyay Menyhért elnököt.

 

Felhasznált irodalom: Arany János összes művei. XIV. köt. Szerk. Keresztury Dezső. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1964.

 

Forrás: www.mta.hu

 

1865. január 26-tól több mint egy évtizedig, 1877-ig látta el a Magyar Tudományos Akadémia titoknoki – mai kifejezéssel főtitkári – feladatait Arany János. A korabeli források alapján a költő páratlan gonddal, erejét nem kímélve végezte hivatali teendőit.

Az 1865. január 26-i titoknok-választás szavazatainak összesítése. Toldy Ferenc írása.

Az 1865. január 26-i titoknok-választás
szavazatainak összesítése. Toldy Ferenc írása.

"Mélyen tisztelt Akadémia. Bocsánatot kérek, ha meghatottságom miatt csak néhány rövid szóval fejezhetem ki érzéseimet" – fordult a jegyzőkönyv szerint immár megválasztott titoknokként Arany János rendes tag az őt a rangos poszt betöltésében támogatókhoz. A dokumentum alapján a választás eredményét a résztvevők "kitörő örömmel és lelkesedéssel" üdvözölték. Arany János azonban megvallotta, hogy még a terembe lépve is arra készült: elhárítja a személye iránt megnyilvánuló bizalmat. "De most látva e nevezetes többséget, melyért hálás köszönetet mondok, kész vagyok meghajolni e T. Akadémia akarata előtt. Másfelől érzem azt, hogy vannak átmeneti időszakok, midőn a gyenge is köteles előállani és szolgálni a köz ügyet..." – fogadta el végül a tisztséget a költő.

 

 

Levelezés és pénzügyek

Arany János: Főtitkárság

Szép megtiszteltetés,
De nem birok vele:
Nem vagyok már a kés,
Hanem csak a nyele.

(1869)

Már megválasztása másnapján munkához látott. Mivel az MTA Székházának 1862-ben megkezdett építését akkor még nem fejezték be, Arany János a mai Petőfi Sándor utca 3. szám alatti Trattner-Károlyi-házban bérelt irodában végezte teendőit. A számtalan adminisztratív feladat közül ráhárult például a napi posta felbontása. Arany János a "Vettem", "Jött", "érkezett" vagy "Kaptam" szócska kíséretében minden levélre ráírta az érkezés napját, és az "Igtató" könyvbe beírta a küldemény tárgyát, küldője nevét, az akta tetejére pedig az érkezési dátum mellé az iktatószámot. 1865-től 1877-ig, lemondásáig két vaskos iktatókönyvet töltöttek meg a levelezéssel kapcsolatos bejegyzései. Lelkiismeretes munkájának köszönhető az 1858 óta elmaradt székfoglaló előadások pótlása is. A nyilvántartást kiegészítette, és aki e kötelességét elmulasztotta, azt megsürgette. Ր intézte az Akadémia új székházának építésével kapcsolatos pénzügyeket, és végezte az egyre növekvő könyv- és folyóirat-kiadással járó munkát.

"Biztosb hajlék"

Arany János latin nyelvű fogalmazványa az Akadémia palotájának ünnepélyes megnyitására.

Arany János latin nyelvű
fogalmazványa az Akadémia
palotájának ünnepélyes megnyitására.

Az MTA Székházának 150 évvel ezelőtti, 1865. december 11-i megnyitójára báró Eötvös József másodelnökkel együtt már ő küldhette ki a magyar és latin nyelvű meghívót. "A Magyar Tudományos Akadémia elérte végre óhajtott czélját, hogy szűk és bizonytalan bérlakásból saját kényelmesebb és biztosb hajlékában költözve, zavartalanabbul folytathassa tudományos működését, s immár azon kellemes helyzetben van, hogy nemzeti adakozásból újonnan épült díszes palotáját, a folyó év december 11-ik napján tartandó ünnepélyes közűlése által, megnyithatja" – invitálták a tagokat a historizáló neoreneszánsz palota átadására. Arany keserűen vette ugyanakkor tudomásul, hogy ő maga nem költözhetett a "kényelmesebb és biztosb" hajlékba, ugyanis "...a határozottan titkári lakásnak épült lakrészt az én megválasztásom után idegennek adták bérbe, nekem pusztán lakbér és bérlak közt engedtetvén szégyenítő választást" – vetett számot a kialakult helyzettel. Ezért két évig az üllői út melletti Három pipa (ma: Erkel) utcából járt be gyalog a Magyar Tudományos Akadémiára. Az 1866-ban elnökké választott báró Eötvös József 1867-ben aztán lehetővé tette számára a hivatali lakás elfoglalását, amelynek nagyobb részét 1870-ig csekély évi bérért használta. Ezután térítésmentesen vehette igénybe a lakást, amelyet lemondása után az Akadémia holtáig ingyenesen átengedett neki.

Titoknokból főtitkár

Az egykori főtitkári lakás (ma az MTA KIK Kézirattára)

Az egykori főtitkári lakás
(ma az MTA KIK Kézirattára)

Munkáját már az első évben is beárnyékolták magánéleti gondjai. Lánya 1865 végén meghalt. Ezért decemberben Szalontára utazott, de 1866. január elején már ismét hivatalában volt. A lelkileg is megtört, egyre többet betegeskedő költő az idő múlásával mind nehezebben viselte a terheket. "Húznom kell a jármot... s akkor érem el óhajtott quasi-függetlenségemet, mikor már sem lelkileg, sem testileg hasznát nem vehetem" – írta Tompa Mihálynak 1868-ban. Nehézségei ellenére munkáját továbbra is önfeláldozóan végezte. 1869-ben ő öntötte végleges formába az új alapszabályt, amely királyi megerősítés után lépett életbe. Ennek nyomán 1870 januárjában őt választották meg a titoknoki tisztséget felváltó főtitkári posztra. Az adminisztratív teendők mellett továbbra is rengeteg egyéb feladat hárult rá. Ր szerkesztette például az Akadémiai értesítőt és az évente kiadott Almanachot. "Erőinek hanyatlása" miatt az 1876-os nagygyűlésre már a lemondás szándékával készült, de az Akadémia még egy évre felkérte munkája folytatására. A következő esztendő márciusában második lemondását is beadta, de még az 1877-es nagygyűlést is ő készítette elő. Legutolsó hivatali ténykedésének nyomát az a levél őrzi, amelyben arról tájékoztatja az akadémiai pénztárként is működő Földhitelintézetet, hogy ő maga több utalványozásra már nem jogosult, utódja pedig Fraknói Vilmos rendes tag.

Az utolsó gesztus

Az idős költőt érzelmei élete végéig az Akadémiához kötötték. 1881 decemberében kelt végrendeletében 1000 forintot hagyományozott az MTA-ra. Erről 1883. június 11-én írott levelében fia, Arany László értesítette Lónyay Menyhért elnököt.

 

Felhasznált irodalom: Arany János összes művei. XIV. köt. Szerk. Keresztury Dezső. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1964.

 

Forrás: www.mta.hu