Úgy érezzük, hogy a tudomány sokkalta elővigyázatosabban szűri meg a publikációit mint a közösségi média. Ennek főleg azon referálási folyamat az oka, amely megakadályozza azt, hogy kompetens szakmai véleményezés nélkül bármit és bárhol leközölhessünk. A tudományos publikációkra kapott hivatkozásokat úgy tekintjük, hogy ezek a munka tudományos értéket és fontosságát mérik. A tudományos publikációkkal ellentétben a Facebook posztokra (legalábbis magánszemélyek oldalain) nincs oponensi véleményezés, legjobb esetben öncenzúrát alkalmazunk. A posztok népszerűségeit a potenciális olvasóközönség a megosztások és "like"-ok által demokratikusan dönti el. Úgy véljük, hogy a megosztás egy erősebb tetszéskinyilvánítás mint az egyszerű "like", és sok tekintetben hasonló a tudományos cikkekben levő hivatkozással, ugyanis ez is egy újabb poszthoz köthető.

A fenti analógiat felismerve, a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem és a budapesti Wigner kutatóintézet fizikusai alaposabban megvizsgálták a publikációk hivatkozásaira és a Facebook posztok megosztásaira vonatkozó statisztikai törvényszerűségeket [1]. Meglepetésükre azt tapasztalták, hogy ezen törvényszerűségek hihetetlenül hasonlóak, annak ellenére, hogy a Facebook posztokra semmilyen szűrést nem alkalmazunk. A fizikusok azt is kimutatták, hogy a mért statisztikai törvényszerűségek megérthetők két egyszerű hipotézis alapján: a publikációk számának az exponenciális növekedésével és a bibliából is ismert Máté effektus alkalmazásával: "akinek van, annak adatik..." (vagy ahogy itt alkalmazták: akinek több van annak több adatik). A Plos One-ban közölt tanulmány bebizonyítja azt is, hogy úgy a Tudomány mint a Facebook esetén is a fenti két hipotézis teljesül.

A tudománypolitikát foglalkoztató két régi kérdés kap új megvilágítást ezen tanulmány kapcsán. Az első értelemszerűen az, hogy ha a tudományos referálási folyamatnak látszólag nincs hatása a publikációk impaktjait leíró statisztikai törvényszerűségekre nem lenne-e könnyebb út az, hogy egyszerűen az érdekelt tudományos közösség demokratikusan döntse el a publikációk tudományos értékét, úgy ahogy a Facebook közössége is demokratikusan szelektál. Ehhez hasonló elgondolás alapján működnek már rég óta prerint szerverek, ahova a kutatók referálás nélkül feltölthetik munkáikat még publikálás elött. A második lényeges kérdés a hivatkozások relevanciájára vonatkozik: vajon a hivatkozások direkt módon a tudományos munka minőségét és értékét mérik, vagy a Facebook megosztásokhoz hasonlóan csak egy népszerűségi mutató?

Az eredményről bővebben (angol nyelven) itt lehet olvasni:

http://journals.plos.org/plosone/article?id=10.1371/journal.pone.0179656

[1] ] Zoltán Néda, Levente Varga and Tamás S. Bíró, Science and Facebook: the same popularity law! Plos One (2017)