Az erdélyi tudomány hírei
- Kompetencia- és tudástranszfer az oktatásban. A XI. Tudományos ülésszak előadásai
- Elektronika - Laboratóriumi praktikum 1,2.
- A pi(x)-re vonatkozó egyenlőtlenségekről
- Centrifugális szálképzés segítségével sikerült előállítani lapatinib-tartalmú amorf diszperziót
- Fenilalanin ammónia-liázok: fehérjemérnökség és természetes diverzitás ötvözése
- Naplójegyzetek a pandémia idején
- Nem természetes L-fenilalanin-származékok előállítása
- A kontextuális megközelítés elméletének kibillentése
- A médiafogyasztás és a nyelvismeret összefüggései a kisebbségi magyaroknál
- Hannah Arendt az ágostoni szeretet-fogalomról
- Publikálási lehetőség
- Platina-gallium nanoötvözetek szintézise
- A kereskedelmi fotokatalizátor viselkedésváltoztató hatása
- Pályázati felhívás
- Az állami felsőoktatási intézmények teljesítményjelentéseit befolyásoló tényezők
- A trigonometrikus és hiperbolikus függvények logaritmusáról
- Az MTA romániai testületi és köztestületi tagjainak jelentős publikációi
- Mezőgazdasággal és a vízkészletekkel kapcsolatos szélsőséges csapadékmennyiségek elemzése
- A Kolozsvári Tudományegyetem Rektorai (1872-1919)
- Vandiver aritmetikai függvényéről II.
Új evolúcióbiológiai magyarázat az ivaros szaporodás kialakulására
Az ismertető a BBTE Kommunikáció és PR irodájának oldaláról származik.
A BBTE részéről Vincze Orsolya, a Magyar Biológiai és Ökológiai Intézet munkatársa jegyzi azt a PLOS Biology hasábjain közreadott tanulmányt, amely új perspektívát javasol az ivaros szaporodás kialakulása mögött feltételezhető evolúcióbiológiai tényezők kutatásában.
Az ivaros szaporodás kialakulása egyike az utóbbi fél évszázad során sűrűn kutatott evolúcióbiológiai problémáknak. Az eukarióták, vagyis valódi sejtmaggal rendelkező élőlények körében az ivaros szaporodás megközelítőleg 99%-os előfordulású. A jelenség azért szorul magyarázatra, mert tudjuk, hogy az ivartalan szaporodás rövid távon „kifizetődőbb”. Ezzel szemben az ivaros fajok hímjei nem képesek közvetlen módon utódokat hátrahagyni, és több ivaros faj esetében a nőstények sem. Továbbá az ivaros párzás költségeihez hozzátartozik a párválasztásra vagy udvarlásra fordított idő és energia is. Miben keresendő az oka annak, hogy az eukarióták java mégis az ivaros szaporodást választotta az evolúció során?
A tanulmány által bemutatott, klasszikus evolúcióbiológiai álláspont az, hogy az ivaros szaporodás megjelenése a káros mutációkkal, parazitákkal és kórokozókkal szembeni védekezést szolgálja. A tanulmány szerzői nem cáfolják ezt a feltételezést, de kiegészítik egy fontos tényezővel: felvetésük szerint az ivaros szaporodás lehetővé teszi az élő szervezetekben az átadható, átörökíthető daganatsejtek immunális felismerését, és így akár a velük szembeni védekezést is. Számításba véve, hogy a daganatos csalósejtek megjelenése és kolonializáló működése a gazdaszervezetben jó eséllyel lehet halálos kimenetelű, a kutatók felvetése magyarázatot adhatna arra is, hogy „költségessége” ellenére miért szaporodik ivarosan a többsejtű élőlények jelentős része. Az ivartalanul – osztódással, hasadással, bimbózással, spórázással – szaporodó élőlények az anyaszervezet genomjával azonos génállományú utódokat hoznak létre. Esetükben a rosszindulatú daganatsejtek utódokra való átörökítését, átadását épp a gazdaszervezet alacsony géndiverzitása és alulszabályozott antigéndeterminánsai teszik lehetővé. Ezzel szemben az ivaros szaporodás révén létrejött utódok azzal az evolúciós előnnyel rendelkeznek, hogy génállományuk nem közvetlenül azonos a szülők genomjával. Ez csökkenti a sejtburjánzással osztódó daganatsejtek alkalmazkodásának esélyeit, illetve a szervezet számára felismerhetővé, kiszűrhetővé teszi ezeket a sejteket.
A kutatók által javasolt magyarázat további részleteiről olvashatnak a BBTE oldalán.
A tanulmány teljes szövege pedig elérhető a folyóirat honlapján.
Az ismertető a BBTE Kommunikáció és PR irodájának oldaláról származik.
A BBTE részéről Vincze Orsolya, a Magyar Biológiai és Ökológiai Intézet munkatársa jegyzi azt a PLOS Biology hasábjain közreadott tanulmányt, amely új perspektívát javasol az ivaros szaporodás kialakulása mögött feltételezhető evolúcióbiológiai tényezők kutatásában.
Az ivaros szaporodás kialakulása egyike az utóbbi fél évszázad során sűrűn kutatott evolúcióbiológiai problémáknak. Az eukarióták, vagyis valódi sejtmaggal rendelkező élőlények körében az ivaros szaporodás megközelítőleg 99%-os előfordulású. A jelenség azért szorul magyarázatra, mert tudjuk, hogy az ivartalan szaporodás rövid távon „kifizetődőbb”. Ezzel szemben az ivaros fajok hímjei nem képesek közvetlen módon utódokat hátrahagyni, és több ivaros faj esetében a nőstények sem. Továbbá az ivaros párzás költségeihez hozzátartozik a párválasztásra vagy udvarlásra fordított idő és energia is. Miben keresendő az oka annak, hogy az eukarióták java mégis az ivaros szaporodást választotta az evolúció során?
A tanulmány által bemutatott, klasszikus evolúcióbiológiai álláspont az, hogy az ivaros szaporodás megjelenése a káros mutációkkal, parazitákkal és kórokozókkal szembeni védekezést szolgálja. A tanulmány szerzői nem cáfolják ezt a feltételezést, de kiegészítik egy fontos tényezővel: felvetésük szerint az ivaros szaporodás lehetővé teszi az élő szervezetekben az átadható, átörökíthető daganatsejtek immunális felismerését, és így akár a velük szembeni védekezést is. Számításba véve, hogy a daganatos csalósejtek megjelenése és kolonializáló működése a gazdaszervezetben jó eséllyel lehet halálos kimenetelű, a kutatók felvetése magyarázatot adhatna arra is, hogy „költségessége” ellenére miért szaporodik ivarosan a többsejtű élőlények jelentős része. Az ivartalanul – osztódással, hasadással, bimbózással, spórázással – szaporodó élőlények az anyaszervezet genomjával azonos génállományú utódokat hoznak létre. Esetükben a rosszindulatú daganatsejtek utódokra való átörökítését, átadását épp a gazdaszervezet alacsony géndiverzitása és alulszabályozott antigéndeterminánsai teszik lehetővé. Ezzel szemben az ivaros szaporodás révén létrejött utódok azzal az evolúciós előnnyel rendelkeznek, hogy génállományuk nem közvetlenül azonos a szülők genomjával. Ez csökkenti a sejtburjánzással osztódó daganatsejtek alkalmazkodásának esélyeit, illetve a szervezet számára felismerhetővé, kiszűrhetővé teszi ezeket a sejteket.
A kutatók által javasolt magyarázat további részleteiről olvashatnak a BBTE oldalán.
A tanulmány teljes szövege pedig elérhető a folyóirat honlapján.