Az erdélyi tudomány hírei
- Új megközelítés a városi hőszigetek hotspotjainak azonosításához és elemzéséhez
- A metamorfózis tükrözéseiben
- Egy új általánosított Simson azonosság irányában
- Otthonosság, hagyomány és identitás a nyelvjárásokban
- Tudományismertetés 2024
- Tájkép blog 2014 - 2019. LE:NOTRE hírek
- A kettős elem víz és a befogadás az építészeti programokba a 20. század első felében
- Építészeti örökség és archetipikus tájképi megközelítések a környezeti veszélyekkel szemben
- Az utcaprofil kialakításának adaptálása természetalapú megoldások alkalmazásával az új városrészekben és az épületek utólagos átalakításában
- Molekulák ionizációja elektronokkal és pozitronokkal
- A madarak oxidatív állapotának kapcsolata a repülés energetikájához kapcsolódó tulajdonságokkal
- Aranyosszéki katonatörténetek: Néprajzi, antropológiai elemzés
- Univerzális exponenciális skálázódás az axonhossz-eloszlásokban egy durva felbontási modellen keresztül
- Normalizált q-Bessel függvények csillagszerűségi sugarának aszimptotikus hatványsora
- Az IGF-1 ivarfüggő oxidatív károsodást és mortalitást okoz
- Az agy dinamikájának hátterében a robusztus funkcionális architektúrát meghatározó komplex korrelációs mintázatok hierarchiája áll
- A vallás szerepe az etnokulturális identitások (újra)termelésében - nemzetközi konferencia
- Nyelvész életidők, életpályák Erdélyben címmel jelent meg Péntek János új tanulmánykötete
- A BBTE és a TINS kutatói forradalmi módszert dolgoztak ki az agy aktivitásának tanulmányozására
- Egylépcsős technika klórzoxazon-tartalmú amorf szilárd diszperzió előállítására centrifugális szálképző eljárással
Új evolúcióbiológiai magyarázat az ivaros szaporodás kialakulására
Az ismertető a BBTE Kommunikáció és PR irodájának oldaláról származik.
A BBTE részéről Vincze Orsolya, a Magyar Biológiai és Ökológiai Intézet munkatársa jegyzi azt a PLOS Biology hasábjain közreadott tanulmányt, amely új perspektívát javasol az ivaros szaporodás kialakulása mögött feltételezhető evolúcióbiológiai tényezők kutatásában.
Az ivaros szaporodás kialakulása egyike az utóbbi fél évszázad során sűrűn kutatott evolúcióbiológiai problémáknak. Az eukarióták, vagyis valódi sejtmaggal rendelkező élőlények körében az ivaros szaporodás megközelítőleg 99%-os előfordulású. A jelenség azért szorul magyarázatra, mert tudjuk, hogy az ivartalan szaporodás rövid távon „kifizetődőbb”. Ezzel szemben az ivaros fajok hímjei nem képesek közvetlen módon utódokat hátrahagyni, és több ivaros faj esetében a nőstények sem. Továbbá az ivaros párzás költségeihez hozzátartozik a párválasztásra vagy udvarlásra fordított idő és energia is. Miben keresendő az oka annak, hogy az eukarióták java mégis az ivaros szaporodást választotta az evolúció során?
A tanulmány által bemutatott, klasszikus evolúcióbiológiai álláspont az, hogy az ivaros szaporodás megjelenése a káros mutációkkal, parazitákkal és kórokozókkal szembeni védekezést szolgálja. A tanulmány szerzői nem cáfolják ezt a feltételezést, de kiegészítik egy fontos tényezővel: felvetésük szerint az ivaros szaporodás lehetővé teszi az élő szervezetekben az átadható, átörökíthető daganatsejtek immunális felismerését, és így akár a velük szembeni védekezést is. Számításba véve, hogy a daganatos csalósejtek megjelenése és kolonializáló működése a gazdaszervezetben jó eséllyel lehet halálos kimenetelű, a kutatók felvetése magyarázatot adhatna arra is, hogy „költségessége” ellenére miért szaporodik ivarosan a többsejtű élőlények jelentős része. Az ivartalanul – osztódással, hasadással, bimbózással, spórázással – szaporodó élőlények az anyaszervezet genomjával azonos génállományú utódokat hoznak létre. Esetükben a rosszindulatú daganatsejtek utódokra való átörökítését, átadását épp a gazdaszervezet alacsony géndiverzitása és alulszabályozott antigéndeterminánsai teszik lehetővé. Ezzel szemben az ivaros szaporodás révén létrejött utódok azzal az evolúciós előnnyel rendelkeznek, hogy génállományuk nem közvetlenül azonos a szülők genomjával. Ez csökkenti a sejtburjánzással osztódó daganatsejtek alkalmazkodásának esélyeit, illetve a szervezet számára felismerhetővé, kiszűrhetővé teszi ezeket a sejteket.
A kutatók által javasolt magyarázat további részleteiről olvashatnak a BBTE oldalán.
A tanulmány teljes szövege pedig elérhető a folyóirat honlapján.
Az ismertető a BBTE Kommunikáció és PR irodájának oldaláról származik.
A BBTE részéről Vincze Orsolya, a Magyar Biológiai és Ökológiai Intézet munkatársa jegyzi azt a PLOS Biology hasábjain közreadott tanulmányt, amely új perspektívát javasol az ivaros szaporodás kialakulása mögött feltételezhető evolúcióbiológiai tényezők kutatásában.
Az ivaros szaporodás kialakulása egyike az utóbbi fél évszázad során sűrűn kutatott evolúcióbiológiai problémáknak. Az eukarióták, vagyis valódi sejtmaggal rendelkező élőlények körében az ivaros szaporodás megközelítőleg 99%-os előfordulású. A jelenség azért szorul magyarázatra, mert tudjuk, hogy az ivartalan szaporodás rövid távon „kifizetődőbb”. Ezzel szemben az ivaros fajok hímjei nem képesek közvetlen módon utódokat hátrahagyni, és több ivaros faj esetében a nőstények sem. Továbbá az ivaros párzás költségeihez hozzátartozik a párválasztásra vagy udvarlásra fordított idő és energia is. Miben keresendő az oka annak, hogy az eukarióták java mégis az ivaros szaporodást választotta az evolúció során?
A tanulmány által bemutatott, klasszikus evolúcióbiológiai álláspont az, hogy az ivaros szaporodás megjelenése a káros mutációkkal, parazitákkal és kórokozókkal szembeni védekezést szolgálja. A tanulmány szerzői nem cáfolják ezt a feltételezést, de kiegészítik egy fontos tényezővel: felvetésük szerint az ivaros szaporodás lehetővé teszi az élő szervezetekben az átadható, átörökíthető daganatsejtek immunális felismerését, és így akár a velük szembeni védekezést is. Számításba véve, hogy a daganatos csalósejtek megjelenése és kolonializáló működése a gazdaszervezetben jó eséllyel lehet halálos kimenetelű, a kutatók felvetése magyarázatot adhatna arra is, hogy „költségessége” ellenére miért szaporodik ivarosan a többsejtű élőlények jelentős része. Az ivartalanul – osztódással, hasadással, bimbózással, spórázással – szaporodó élőlények az anyaszervezet genomjával azonos génállományú utódokat hoznak létre. Esetükben a rosszindulatú daganatsejtek utódokra való átörökítését, átadását épp a gazdaszervezet alacsony géndiverzitása és alulszabályozott antigéndeterminánsai teszik lehetővé. Ezzel szemben az ivaros szaporodás révén létrejött utódok azzal az evolúciós előnnyel rendelkeznek, hogy génállományuk nem közvetlenül azonos a szülők genomjával. Ez csökkenti a sejtburjánzással osztódó daganatsejtek alkalmazkodásának esélyeit, illetve a szervezet számára felismerhetővé, kiszűrhetővé teszi ezeket a sejteket.
A kutatók által javasolt magyarázat további részleteiről olvashatnak a BBTE oldalán.
A tanulmány teljes szövege pedig elérhető a folyóirat honlapján.