Százharminchat, a közös akadémiai jelöltlistára felkerült kutató közül választotta meg az Akadémikusok Gyűlése az MTA új rendes, levelező, külső és tiszteleti tagjait május 7-én, szerdán. Az új akadémikusokat a választás után bemutatták a Magyar Tudományos Akadémia 199. közgyűlésén is. Három tudós gyarapítja az MTA romániai külső tagjainak sorát, akiket az alábbiakban bemutatunk.

László Attila Zoltán Sepsiszentgyörgyön született 1940-ben. Kolozsvári egyetemi tanulmányai után a jászvásári (Iaşi, Románia) Alexandru Ioan Cuza Tudományegyetem régész-történész oktatója lett, ma professor emeritusa. Régész, közelebbi szakterülete Közép-, Kelet- és Délkelet-Európa neolitikuma, réz-, bronz- és kora vaskora.

László Attila Zoltán jelentősen hozzájárult a késő neolitikus-rézkori Erősd-Cucuteni kultúra és a Kárpátoktól keletre fekvő területek Hallstatt A–B időszakának jobb megismeréséhez (Kr. e. 12–8. sz.). Sokat tett az őskori távolsági, interregionális kapcsolatok feltárásáért és az interdiszciplináris módszerek bevezetéséért. Publikációs teljesítménye kiemelkedő, jelentős a szerepe a fiatal erdélyi régésznemzedék pályára állításában és a tudománytörténeti kutatásban is.

Kristály Alexandru (Sándor) 1975-ben született Csíkszentdomokoson (Románia). A Babeş–Bolyai Tudományegyetem és az Óbudai Egyetem matematikaprofesszora. Szakterületei: variációszámítás, geometriai analízis és alkalmazásaik.

Legjelesebb eredményei a következők: éles geometriai egyenlőtlenségek bizonyítása szub-riemanni tereken; éles Sobolev- és Faber–Krahn-egyenlőtlenségek bizonyítása nem-negatív Ricci-görbületű Riemann-sokaságokon; John W. Strutt (Lord Rayleigh) híres, 1877-ből származó, a befogott peremű merev lemezek rezgéseinek spektrumára vonatkozó sejtésének igazolása görbült tereken; a játékelméleti Nash-féle egyensúlyelmélet geometriai aspektusainak megvilágítása és alkalmazásai; H. Busemann 1952-ből származó, Finsler-geometriai kérdésének kimerítő tisztázása. Nemzetközi szakmai elismertségét bizonyítják rangos meghívásai és szerkesztőbizottsági megbízatásai (pl. Journal of Optimization Theory and Applications).

Tánczos Vilmos 1959-ben született Csíkszentimrén (Románia). Habilitált (2014) a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen. Egyetemi tanár 2016 óta a BBTE BTK, Magyar Néprajz és Antropológia Intézetben és a Hungarológia Doktori Iskolában. Szűkebb szakterülete: szövegfolklór (archaikus népi imádságok), vallásetnológia, dialektológia, szociolingvisztika, nyelvpolitika.

2019 végéig 16 kötete, 200-nál több tudományos közleménye és 70 esszéje jelent meg magyar, román és angol nyelven. Több mint 20 gyűjteményes kötet és folyóiratszám szerkesztője. Alapos demográfiai, szociológiai áttekintést adott a moldvai magyar települések 20. század végi nyelvállapotáról. Maradandó eredményeket felmutató kutató és tanáregyéniség, akinek teljesítménye nemzetközi mércével mérve is kiemelkedő.

Az új akadémikusok teljes listája itt érhető el: Link

Gratulálunk az új MTA külső tagoknak!